Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-377

37í. orsíágos ülés májns IT-cri, szombaton 1890. 215 Nem tudom, van e szándékában és módjában a magyar kormánynak ezen állapotokon változtatni, de tudom azt, hogy a magyar protestáns egyházban kétféle közjog van. Mindegyik az autonómia t alapján, mindegyik a vallásszabadság megóvása mellett. Az egyik az erdélyi egyházjog, a másik a magyarországi egyházjog.Áz erdélyi egyházjogban mostanig is fentartatik a kir. megerősítés joga valamennyi egyházban a választott püspökökre nézve. Az erdélyi kath. egyházban kineveztetnek, a püspökök, az erdélyi protestáns, tehát az unitariusevangelicus és református egyházban ezen funetionariusok szabadon választatnak, de királyi megerősítéssel nyerik meg az exequaturt. Ez az erdélyi jog. Magyarországon pedig a jogok nincsenek szabályozva. De van erre egy törvény, melyre mi protestánsok mindig büszkén szoktunk hivatkozni s ez az 1791 : XXVI. t.-ez. 4. §-a, mely latinul következőleg hangzik: „Evangelici utriusque Confessionis in iis, quae ad Keligionem pertinent, unice a Religionis suae Superioribus dependeant, ut autem haec gradualis in re Religionis Superitas suo certo ordine consistat, reservat sibi Sua Majestas Sacratissima tam relate ad coordinationem praedictae Superioritatus; quam et reliquas diseiplhiae Partes, intacta caetero-quin Religionis libertate, cum stabilire ordinem, qui communi Virorum ejusdem Religionis, tam secularium,quam Religionis Ministrorum consensione, maximé congruus reputabitur. Hinc Sua Majestas Caesaro-Regiaprosuprema Inspeetionis sibi eompetentis Potestate, Evangelicos utriusque Confessionis ulterius audiet, atque una eurabit. ut hac in re certus, princiisque ipsorum Religionis aecomodatus Ordó constabiliatur. Vagyis magyarul: A mindkét rendbeli protestánsok vallásügyi dolgokban egyedül felekezetük elöljáróitól függjenek; hogy azonban ezen vallási tigyekbenifelsőbbség a maga rendje szerint fennállhasson, fenntartja magának ő Felsége, hogy ágy az előbb említett hatóság szervezésére vonatkozólag a vallásszabadság sértetlenül hagyása mellett oly intézkedést állapíthasson meg, mely az ugyanazon felekezethez tartozó, úgy világi férfiak, valamint egyházi személyek közös megegyezése folytán legmegfelelőbbnek fog elismertetni. Azért ő es. és kir. Felsége az őt megillető, legfelsőbb felügyeleti jog gyakoroltatására meg fogja hallgatni mindkét rendbeli protestánsokat, egyúttal gondoskodni fog, hogy ezen ügyhen tájékoztatván azok vallási elveihez alkalmazott intézkedés állapíttassák meg. Mi foglaltatik e törvényben ? Foglaltatik benne a protestánsok szervezkedési szabadsága, benfoglaltatik a vallásnak szabad gyakorlata, az, hogy a felekezetek meghallgatása nélkül szervezési intézkedések ne tétessenek, de benfoglaltatik egész határozottan a királynak legfőbb felügyeleti joga is, a mely nem vonatkozhatik másra, mint az állami jogok és legfőbb érdekeknek megóvására ; benfoglaltatik a király legfőbb felügyeleti joga mellett azon rendelkezés is, hogy azon protestáns egyházak a király beleegyezésével szerveztessenek és ezen szervezés mindekkoráig meg nem történt. Ezen királyi felügyeleti jognak praecisirozása szemben a protestáns felekezetekkel mindekkoráig nem I eszközöltetett és ennek folytán tapasztaljuk az evangelieus egyházban azon sajnos és mondhatom, ! csaknem anarchicus állapotot, a melyet a Dunán inneni egyházkerületben látunk. Ámde a királyi főfelügyeleti jognak e határozott és senki által I kétségbe nem vont törvényes erejénél fogva a magyar kormányok ismételten intézkedtek arra nézve, hogy az evangelieus egyházban pánszláv üzelmek ne jussanak odáig, a hol azok a magyar államra nézve veszélyt rejtenek magukban. így történt, hogy a nagyrőczei és a t.-szentmártoni gymnasiumokat,daczáraazon autonómiának,királyi rescriptummal bezárták (Helyeslés jobhfelől) és senki akkor az egyházban, legkevésbé a magyar evangélikusok a kormánynak ezen intézkedése ellen nem remonstráltak, sőt annak hivatalos hatóságai örömmel fogadták a kormánynak ez erélyes intézkedését, kivévén természetesen a pánszlávokat, kiket a kormány rendesen oly nagyon kímélni szokott. A kérdés már most az, hogy e vázolt állapotokkal szemben mit szándékozik a kormány tenni? Szándékozik-e valamit tenni vagy nem szándékozik tenni semmit ? És itt azon alternatívát vetem fel, vagy vallja be a magyar kormány, hogy az autonómiára való tekintettel nem a protestánsokkal, hanem a pánszlávokkal szemben teljesen tehetetlen; vagy ezt ne vallja be és ha ezt nem akarná bevallani, akkor bizonyítsa be ennek ellenkezőjét okszerű cselekedettel. Ezzel bezártam beszédemet. Felolvasom interpellatiómat, a mely (Halljuk /Halljuk!) következőkép szól: (Halljuk! Halljuk,! Olvassa.) „Interpellátio. Kérdés a magyar kir. ministerelnök és belügyminister és a magyar kir. vallásos közoktatási minister urakhoz. A dunáninneni ágostai evangelieus egyház kerületben folyó püspökválasztás alkalmából tör téntek-e Árva-, Liptó-, Turócz-, Trencsén-, Nyitraés Pozsonymegyékben az egyházközségek szavazatainak befolyásolására köztörvényekbe vagy az egyházjogba ütköző cselekedetek s fordultak e elő a magyar nemzet és állam elleni izgatások ? Minthogy a kormánynak módjában van az ág. ev. egyházi főhatóságoktól hiteles értesítést nyerni az iránt, hogy a pánszláv párt miféle eszközökkel küzdött s mily eredménynyel járt el; minthogy továbbá a politikai hatóságok nyomozásai is consta-