Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-377

tll. országos ülés májas 17-én, szombaton. 1390. sgQg azt mondjam: „de strigis, quae non sünt, nulla quaestio fiat." (Élénk helyeslés.) Madarász József jegyző: Zay Adolf! Zay Adolf: T. ház ! Teljesen osztozom a minister ur azon felfogásában, hogy egy fontos egyházjogi kérdést nem szabad egy tanügyi kérdéssel kapcsolatban mellesleg elintézni. Asbóth János t. képviselőtársam pedig arra törekszik, hogy indítványával a püspöki és szerzetesrendi iskolák részére nyerjen ily tért. Kellő időben és helyen, ha majd a katholicus autonómiáról lesz szó, erről is fogunk tanácskozni és akkor lesz alkalmam e tárgyban érdemlegesen nyilatkozni. Itt csak azt kell kijelentenem, hogy ezen indítvány nem való a jelen tanügyi tárgyalás keretébe és igy, fájdalom, ahhoz hozzá nem járulhatok, ámbár nagyon szeretném, ha azon iskolák száma, melyekből a görög nyelv kiűzetik, minél csekélyebb legyen. A tárgyalás alatt levő szakaszban egy kis fogalmazási hiba van, mely félreértésekre is adhat alkalmat. A szakasz ugyanis azt mondja, hogy az autonóm felekezeteknek szabadságukban áll a görög nyelv és irodalom mellett, „illetőleg ezek helyett" bizonyos póttantárgyakat behozni. Ezen szók „illetőleg ezek helyett" azon félreértésre adhatnak alkalmat, hogy lehetnek esetleg oly felekezeti autonóm Intézetek is, melyek nem a görög nyelv mellett, hanem ezek helyébe fogják felvenni ezen póttantárgyakat, minélfogva a törvény alapján lehetnek oly gymnasiumok, melyekből a görög nyelv és irodalom teljesen száműzve lesz és csak ezen póttárgyak lesznek előadva. (Ellenmondások balfelöl.) Már az általános tárgyalás alkalmával meggyőződtem arról, hogy ezt nem lehet, de nincs is szándéka a t. minister urnak tenni és azért azt hiszem, hogy jó lesz ezen szavakat, melyek csak félreértésekre adhatnak alkalmat, a törvény szövegéből kihagyni, ugy,hogy a szöveg azután azt mondaná, hogy a felekezeteknek szabadságukban áll a görög nyelv és irodalom mellett azokat a bizonyos póttantárgyakat felvenni. Ez az egyik indítványom, melyet bátor leszek a t, ház elé terjeszteni. A másik vonatkozik arra, a mi nincs ugyan expressis verbis ezen szakasz szövegében, de a mire nézve, mert szoros összefüggésben áll ezzel, intézkednünk kell, ha nagy igazságtalanságot és az 1883-iki törvénynyel szemben nagy inconsequentiát nem akarunk elkövetni. A már megszavazott 2-ik §-ban tudniillik azon rendelkezés foglaltatik, hogy a görög nyelvi oktatás mellett a görög irodalom és culturtörténelem is előadandó és hogy a görög irodalom „magyar fordítás*-ban pertraetálandó. Ez a kifejezés „magyar fordítás" mindenesetre csak stylus-hiba és vonatkozik az intézetek azon nagy többségére, KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XVIII. KÖTET. melyeknek előadási nyelve a magyar. A 2. §-ban az általános normát ugy állapítottuk meg, hogy ott, a hol az eredeti szövegből nem akarják, illetőleg nem bírják megismertetni a görög irodalmat, ott azt magyar fordításban ismertessék meg a tanítványokkal. Méltóztatnak azonban tudni, vannak autonóm felekezeti középiskolák melyeknek előadási nyelve nem a magyar, hanem más hazai nyelv, melyekre nézve az alapvető 1883. évi XXX, törvényczikk 7. §-a ugy rendelkezik, hogy az ilyen nem magy; r tannyelvű középiskoláknak 7-ik és 8-ik osztályában a magyar nyelvet és irodalmat magyar nyelven kell előadni, a többi tantárgyakat pedig az illető iskola előadási nyelvén. Tovább nem kivánt menni a törvényhozás, mert túlzásnak és igazságtalannak tartotta volna, Az előttünk fekvő törvényjavaslat mindenesetre az 1883-iki törvény alapelvein nyugszik s meg vagyok róla győződve, hogy a t. minister urnak és a ház t. többségének sincs szándékában azokon módosításokat tenni. Ennélfogva azt hiszem, hogy ezen nem magyar tannyelvű gymnasiumokban a görög remekírók, az előadási tannyelven készített fordításból ismertetendők meg a tanulókkal. Vegyünk gyakorlati példát. Egy német tannyelvű erőéi) i szász gymoasiumtól .... Csatár Zsigmond: Hazabeszél! Zay Adolf: Haza is, de a t. háznak és a képviselő urnak is. Egy német tannyelvű erdélyi szász gymnasiumtól — mondom — csakugyan nem kívánhatja a t. ház, hogy ámbár azokban a magyar nyelvet és irodalmat kivéve az összes többi tantárgyak előadási nyelve a német, a görög remekírók ne egy remek német fordításban, hanem magyar fordításban ismertettessenek. Csatár Zsigmond: Van remek magyar fordítás is! Zay Adolf: Olyan tudtommal még nincsen! Ábrányi Emil: Hát Aristofanes és a többi. (Ugy van! balfelöl.) Zay Adolf: Ez csak egy. Különös is volna, t. ház, azt követelni, hogy az ilyen olvasmányok más nyelven adassanak a tanuló elé, mint a melyen ott az előadás folyik. Ezt már a tanítás módszere sem engedi meg, a mi felett még a magyar hazafi • ság szempontjából sem lehet vitatkozni. Én tehát kérem at. háztól, méltóztassék megengedni, hogy a mi meggyőződésem szerint, de a tapasztalatok tanúsága szerint is a t. minister úrnak is a szándéka, hogy t. i. a görög remekírók művei az illető tanintézet előadási nyelvén készített fordításban ismertettessenek meg a tanulókkal. Hogy ez a törvényben is benne legyen, bátor vagyok erre nézve egy módosítványt benyújtani. Módosítványaim tehát a 3. §-ra nézve a következők (olvassa): „A 3. §. sorában ezen sza27