Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-377
377. országos ülés máj azt indokul hozzuk fel, ugy azt másokkal szemben is el kell ismernünk magunk ellenében. Azt mondja továbbá t. képviselőtársam, hogy sokkal jobb, ha a középiskolák felében kíséreljük meg először a görög nyelvnek a kötelező tantárgyak közül kivételét, mert ha ez rossz lesz, akkor kevesebb rosszat okozunk, ha pedig jónak bizonyul, később is segíthetünk rajta és azt mondja, hogy még eddig nem tapasztalhattuk ki, hogy rossz. Méltóztassék a t. képviselő ur megengedni, épen itt rejlik az alapja a törvényjavaslat szükségessének. Rossz volt a törvény 1883-ban, midőn megalkottatott és méltóztassék elhinni, csakis azon nagy erkölcsi nyomás hatása alatt fogadta azt el a képviselőház;, a melyet az akkori kormány a képviselőkre gyakorolni kénytelen volt, midőn látta az országban a görög nyelv kötelező volta elleni általános ellenszenvet. (Igás! Ugy van!) A fő az, hogy ne okozzunk zavart a tanulók között. Ha elfogadtatnék az a módosítvány, hogy az állami középiskolák telében tanittassék a görög nyelv, másik felében pedig nem, ez nem volna egyéb, mint Bábel tornyának újból építése, (ügy van!) Igaza van a t. minister urnak, hogy azokból. a tanintézetekből, a melyekben a görög nyelv kötelező tantárgy volna, seregéétől tódulnának az ifjak azon tanintézetekbe, a melyekben nem volna kötelező a görög nyelv. (Ugy van!) Ezzel kárt okoznánk úgy az ifjú tanuló nemzedéknek, a mely nem volna eléggé képes tanulmányait folytatni, mint kárt okoznánk az államnak és a tanrendszernek is, mert a tanodák nem volnának képesek befogadni annyi hallgatót, a mennyi oda sereglene. (Helyeslés,) Általában én értem, mert tudom — rendesen az ellenzékhez szoktam tartozni — fájdalom — (Derültség jobbfelől) igen kevés kivétel volt az, a midőn gyámolíthattam a kormányt és igen kevés törvényjavaslat az, a melyet pártolhattam: szívesen tenném, de meggyőződésemmel a mai korbeli viszonyok ellenkeznek — tudom és érzem, érzem mint polgár, érzem mint apa, hogy túlzott az a megterhelés, a mely a tanuló ifjakat most a középiskolákban nyomja és lehetetlen, hogy ez meg ne zavarja még a jól iparkodó ifjúnak is az agyát. Mi azt óhajtjuk, hogy tanuljon jól az ifjú, de ne követeljenek tőle több tantárgyat, mint a mennyit kora, elméje és egészsége megenged. (Helyeslés.) Azon helyzetben vagyok, hogy éltes koromban a középosztályokba járó gyermekem van s iparkodom, hogy jól tanuljon és mondhatom, t. ház, ha az a gyermek eleget akar tenni kötelességének, kénytelen minden 24 órából, melyben az alvás, evés és szünetelés ideje is benfoglaltatik, 10 óra hosszat tanulni. Csatár Zsigmond: A munkások csak 8 órát dolgoznak. (Deriätség.) 17-én, siomjbaton. 1890. 203 Madarász József: Igen jól tudom, hogy törekednünk kell arra, hogy gyermekeink tanulni iparkodjanak, de arra is kell törekednünk, hogy egészséges testi fejlődésüket ne gátoljuk és észbeli fejlődésüket ne lankaszszuk, hanem fejleszszük. (Helyeslés.) Ezeknél fogva, minthogy én azt látom, hogy a jelen törvényjavaslat ezen czélok elérésére törekszik és ezen ezélt veszélyeztetné az Asbóth t. képviselőtársam által benyújtott módosítás, óhajtom, hogy a t. ház ezen szakaszt változatlanul fentartani szíveskedjék. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve, ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Minthogy az előadó ur már szólt, a tanácskozást is befejezettnek nyilvánítom és most kérdem, méltóztatik e a t. ház a szakasz eredeti szövegét, szemben Asbóth János képviselő ur módosításával, fentartani, igen vagy nem ? (Igen ! Nem !) Kérem azon képviselő urakat, a kik azt fentartják, méltóztassanak fel állani. (Megtörténik.) A. t. ház fentartja a szakasz eredeti szövegét. Következik a 2. §. B. Roszner Ervin jegyző (olvassa a2.§-t). Madarász Jósef jegyző: Zay Adolf! Zaj Adolf: T. ház! Nem szándékom infandum renovare dolorem, a tegnapi nap halottait feltámasztani, sőt azokról sem kívánok megemlékezni, ?. kik 1883-ban 140-en névszerinti szavazás mellett a görög nyelv megtartására szavaztak, sőt nem is kívánok megemlékezni arról a a volt ministeremükről sem, a ki akkor kijelentette e házban, hogy benső sugallata ugyan nem kardoskodik a görög nyelv mellett, de mégis meghajolva a tan-és szakférfiak véleménye előtt, kívánja a görög nyelv megtartását és arra kérte pártját és a képviselőházat, hogy tartsák meg a görög nyelvet. Akkor, mint méltóztatnak emlékezni, csakis ezen államférfiúi tekintélynek volt köszönhető, hogy 140-en szavaztak a görög nyelv fentartása mellett. Ugy látszik, ma a t. statusférfiú elvesztette környezetéből azokat a tanügyi szakférfiakat, a kiknek bölcs sugallatára akkor hallgatott s most nem hallgatva azokra, csak vonzalmának engedve, ő, a kinek az 1883-iki fényes diadalt köszönhetjük, akkori ellenfeleivel szavazott és elősegítette azon törvény megbuktatását, a melyet ő létrehozott, támogatott és védelmezett. De erről ma nem kívánok bővebben megemlékezni, én egyáltalában e törvényjavaslat tárgyalásánál az ügy könnyebb végét kívánom fogni, mert ha csak lehet, gyakorlati eredményt is kívánok ma aratni. Ennélfogva, t. ház, a második szakasz egész jelentőségéről jelen alkalommal nem akarok értekezni. Tudjuk, hogy e szakasz arra van praedestinálva, hogy betömje azon nagy tátongó ürt, melyet a t. többség tegnap a magyar 26*
