Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-376

376. országos filét ra&jnt 16-án, pénteken. 18í»0, 193 is, mint e bizottság előadójának ég valamennyi bizottsági tagnak, hogy hosszas, beható tanulmányozás után, több mint két év alatt meggyőződhetett arról, hogy mily üdvös és valóságos szerencse Magyarországra nézve, hogy azon férfiú, a ki ez idő szerint a tanügyeket vezeti, épen gróf Csáky Albin. (Elénk éljenzés.) Melegen ajánlom a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Még a különvélemény előadóját illeti zárszó. (Halljuk!) KOváCS Albert: T. ház! Csak rövid időre kívánom a t. ház figyelmét igénybe venni; mert ezen kérdésnek mikénti eldőlése annyira bizonyos, hogy abban sem én nem kételkedem, sem más és én most már senkit más véleményre téríteni képes nem volnék. Megindul némelykor egy áramlat, mely közvéleményuyé lesz, megragad m ndenkit és érvényesíti magát; hiában áll eléje eg} más nézetű kisebbség súlyos argumentumokkal. Én tehát a t. háznak azon szives türelmét, melyíyel tegnapelőtt is kegyes volt megajándékozni s a mely tényleg sokkal jobb indulatú volt beszédem iránt, mint a hogy a kormánypárti lapok a közönséget felőle értesítették, nem merítem ki most, hanem megőrzöm magamnak egy olyan esetre, a mikor talán népszerűbb eszme mellett emelhetem fel szavamat a t. ház előtt. De különben is igaz az, a mit Asbóth János képviselő ur más szavakkal mondott, mint a hogy én idézhetem, hogy ennek a vitának az eddigi folyama nekem a zárbeszéd tartására szerfelett kevés anyagot nyújtott. De nyújtott mégis egy pontra nézve, a melyről szólok is ós nyújtott személyes kérdésben való szólásra, a mire szintén bátor leszek kiterjeszkedni. Azon egy pont, a mely engem szólásra kényszerít, a t. minister urnak az egységes középiskoláról tett nyilatkozata. (Halljuk! Halljuk !) A t. minister ur már most egy éve is mondotta, hogy az ő programmja az egységes középiskola. Akkor is megemlítettem — mindjárt utána szólván — hogy ez még nem foglal magában programmot, ez csak egy szó, a mely alatt többféle dolgot lehet érteni. Azután az egységes középiskola felemlittetik a ministeri beadványban is, de abból sem tudtam meg tisztán, hogy mit ért a t. minister ur alatta. E vitában utánam szólalt fel a t. minister ur s ezen felszólalásából már némi sejtelmem van a felől, hogy mit ért alatta s ha ugyanazt, a mivel az előadó ur a dolgot magyarázta, hát akkor az egy igen csodálatos iskola lesz. Nekem úgy tetszik, hogy a t. minister ur egységes középiskola alatt olyan intézetet ért, a melynek talán az alsó 4 évfolyama — határozott számot nem mondott — vagyis 4 alsó oszKÉPVB. NAPLŐ. 1887- 9S. XVIH. KÖTET. tálya egyformán nevel a tudományos pályákra és a kereskedelmi, ipari pályákra is, tehát müasztalost, mfílakatost és tudóst egyszerre; a felső osztályok ellenben szétágaznak. A t. előadó ur is azon múltkori mondásomra, hogy a 70-nek, a ki nem végzett, nem kellett volna agymnasiumba menni, hanem más iskolába, megjegyzi, hogy a 70 számára is használhatóvá kell tenni a gymnasiumot, ez pedig máskép nem lehet, mintha a 4 alsó osztályát átalakítjuk ugy, hogy a 30 végező és a 70 időközben az intézetet elhagyó növendék is kellő képeztetést nyerjen benne. Ugy gondolom, a t. minister ur az egységes középiskola alatt jelenleg ezt érti. Ezt, t. minister ur, megcsinálni teljességgel nem lehet. A gyakorlati kereskedelmi és ipari pálya és a tudományos pálya ugy elválnak egymástól, hogy az azokra való képzést sem négy, sem kevesebb, sem több év alatt összefoglalni nem lehet és azt teljes lehetetlenség elérni, hogy valaki 14—15 éves korában abban a helyzetben legyen, hogy a tudományok hallgatására is elő legyen készítve és a műasztalosság, míüakatosság inas éveit is elvégezze. Az egységes középiskola alatt, a kikapaedagogiai dolgokkal foglalkoznak, nem ilyet értenek, hanem értik a reáliskolának, mint szükségtelennek, mellőzését a tudományos képzésben; mert a humán gymnasíum az összes felső iskolákra, a polytechnicumra és az universitas összes karaira jobban készít elő, mint a reáliskolák. Olyan egységest, a milyent a minister ur képzel, tudomásom szerint soha senki nem gondolt, mert az lehetetlenség. Megpróbálhatja a minister ur, de tapasztalni fogja, hogy ez nem megy, mert ha menne, talán valahol már meg is próbálták volna. A t. előadó ur azt mondta, hogy a mit én beszédemnek mintegy alapjává tettem, a mit a gymnasiumi oktatás czéljára vonatkozólag mondottam, ha talán nem is helytelenül volt általam összeállítva, de tulajdonképen semmi ujat nem tartalmaz, mert azt régi és ujabb német tudósok és paedagogusok munkájában ép úgy meg lehet találni. Ez t. ház, teljesen úgy van. A gymnasium mivoltáról ez a fel fogás mintegy 400 év óta áll fenn és fejlődik és már hosszú idő óta alaposan, minden oldalról ki van képezve. Ezt minden ember, akár igaznak vallja, akár nem, így tudja és az előadó ur is, bár helyesnek nem tartja, de azért maga is igy tudja. Ép az az előnye a humán gymnasiumnak, hogy ez a nevelésben a történeti folytonosságot fentartja és most, mikor új gondolatok támadnak, a melyek remélik, hogy más utón is el lehet a czélt érni, ezen álláspont védelmezője mindig azt mondja: kísérletet kicsinyben tenni és ha ez helyesnek bizonyul, akkor az egész közoktatásügyet arra az új útra lehet terelni; de minden kísérlet nélkül, csupán egy 25