Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-376

876. orszrtgosttlés május séges a görög nyelv tudása a jogtudósra nézve ? Szükséges a jogtörténészeknek. De definiáljuk, hogy mi a jogtörténész ránk magyarokra nézve s általában? Azt szokták mondani, hogy aki például jelenleg a római joggal foglalkozik, irodalmilag az jogtörténetet űz. Az ily kifejezés fogalomzavart idézhet elő. Arról, a ki a római jogot tudományosan műveli ugyan, de úgy, hogy az a modern jogéletnek kielégítésére vagy ellenőrzésére szolgáljon, csupán arról mi nem mondhatjuk azt, hogy jogtörténelmi tanulmányokat tíz, mert a római jog recipiált jog — ha nem is nálunk, de másutt — és mert az önmagában bevégzett jogrendszer, (Élénk helyeslés) a melyhez egyáltalában felesleges minden göxög nyelven irt jogforrásnak a buvárlása. Miért? Azért, mert 534 deczember 29-én emelkedett törvény erőre Justinianus új codexe s tudjuk azt aconstitutiótis, a melylyel Justinianus a „haec quae necessario corrigenda" óta elrendelte, hogy hiteles fordításban latinul is közölte?senek, mind a régi constitutiók, mind a jus vetus, mind pedig a jusprincipale s hiteles és jogerejtí fordításban fekszik előttünk az egész corpus juris. Ebből Irnerius és mások vitték át Italiába a jogtudományt s ez alapon fejlesztette a német, franczia és olaszjogtudomány a római jogot oda, a hol az ma áll. Minden le van fordítva latinra s Justinianus a maga constitutiójában azt a kifejezést használja: le kell fordítani azt latin nyelvre, vagy a mint ő fejezte ki magát görögül, mert az illető leirat görögül van szerkesztve : csak herméneia katapodát és még legfölebbheraéneiai eis platóst az az szó szerinti fordítást, és szabatos paraphrasist engedett meg; tehát az, a ki a római jogot mint önmagában bevégzett jogrendszert részben mint recipiált jogot akarja művelni, annak a görög fordításokra nincs szüksége, mert ezen corpusban megvan minden latinul is hiteles hivatalos fordításban, eltekintve az eredetileg is latinal irt jus vetustól. Sőt le yan hitelesen fordítva még az 535-ben megjelent és publicált „Nearai díataxeis", vagyis novellagyűjtemény is, melyet máskép Epitome Juliani-nak neveznek, mert azt Julián jogtudós szerkesztette. Ez is hiteles latin fordításban van meg. A jogerejtí működés e tekintetben, akár irodalmi, akár hivatalos, nem is idézhet másként, mint magából a latin szövegből; sem a eorpus juris, sem ezen nearai diataxeis első csoportjából. Van azután a második csoport, az, mely 580 körül lett közre bocsátva. Itt körülbelül 168 nearai diataxis-ról, vagyis novelláról van szó. Ez a 168 novella nincs hiteles hivatalos fordításban előttünk, de megvan latinul is. A harmadik csoportja a novelláknak az úgynevezett „Áuthenticum". Ez ismét hivatalos hiteles latin fordításban létezik, tehát mindössze is csak az említett II. csoportbeli novellákról lehet 16-án, pénteken. 1890. fgj[ szó, de ezen novellák szintén a tudomány által beigazolt hűséges fordításban latin nyelven is előtte feküsznek a tudományos búvárnak Tehát ha jogtudósról beszélünk, a lehető legnagyobb, legrendszeresebb, legmélyebb és legélesebb elméjű, legtudományosabb jogtudósról, méltán mondhatjuk, hogy neki a görög nyelv ismeretére szüksége nincs, mert a jogéletben mint jogtudós, sőt a szakirodalomban is, a mennyiben recipiált jogról van szó, görög forrásra nem szorul. Sőt még meg is zavarhatná a recipiált jog művelésében egynémely görög forrás, a mennyiben benne is van a a jogforrásokban: „graeca sünt; non leguntur". (TJgy van! TJgy van!) Hanem szüksége van a görög nyelv ismeretére annak, a ki jogtörténelmi búvárlatokat akar tenni, az elméleti tudomány szempontjából, de nem mint biró, ügyvéd, jogtanár, szakíró, tekintettel a recipiált jogra, hogy azt értékesítse, hanem a ki kutatja, hogy honnan erednek a római jognak ezen, mondhatni sok tekintetben dicsőségteljes elemei, melyek oly nagyszerű logikai erővel dolgoztattak ki tökéletes rendszerré 1 Ha valaki például azt akarja, hogy a byzanci császárságnak azon időszakában, mely Justinianust megelőzte, az akkori törvényekben lappangó atticai törvények nyomait fölfedezze, miként például Petitus vélt egynéhányat felfedezni, annak való a görögnyelv ismerete, mert különben a forrásokhoz nem fog hozzájutni. (TJgy van! TJgy van!) De azt állítani, hogy tudományos jogász, jogtudós nem lehet el görög nyelv nélkül, ez semmi esetre sem egyéb, mint fallacia. (Élénk tetszés.) Nézzük most az orvosi tudományt, mert arra vissza sem igen akarok térni, a mit mondani méltóztatott, hugy a jogi tudományban is vannak görög mtíszók. Ugyan kérem, hány görög műszó van a római jogban, vagy a latin Pandeetákbau ? Hátha egy jogász e szót látja: emphytensis, azt hiszik t. képviselőtársaim,hogy e jogtudós e ;kor az ő görög nyelvi ismereteiből fogja annak jelentőségét kikeresni és nem modern jogtudományi szakszótárhoz fordul? (TJgy van! TJgy van!) Mert egy paedagog vagy philolog nem fogja annak értelmét neki megmagyarázni. (Élénk helyeslés.) Mert ha tudja is, hogy phüton annyit tesz, mint növény és phüein teremni, vagy hogy emphyteusis beletermelés, ebből még mindig nem fogja tudni, hogy ennek a szónak mi a jogi értelme, ha csak a novellákat meg nem nézi. (Általános élénk tetszés.) Nézzük tehát most az orvosi tudományt. Azt méltóztatott mondani,hogy ott több mint 4000 görög műszó van. De vájjon szükséges-e, hogy az az orvos azoknak etymologiáját is ismerje? Hisz itt ismét nem a görög szótárból fogja az illető orvos azok valódi jelentőségét kikeresni; mert ott legfeljebb megtalálja, hogy neuralgia va-