Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-376

190 87§. ors«ágos ülés május 16-án

; pénteken. 1890. Képviseli a latin nyelv is. Ha most már, t. ház, midőn oly eredmény áll szemlátomást előttünk, melyre azt lehetne mondani, a mit ő mond, kapcsolatban a polytechnicummal, hogy a polytechnicumon a gymnasiumot végzett ifjak nagyobb előmenetelt tesznek, mint a reáliskolát végzettek, még azon esetben is, ha ez állana is, alogiea minő törvénye szerint vindicalja ezen hatást egyesegyedül a görög nyelvnek és miért nem vindicalja annak legalább egy részét a latinnak, történelemnek vagy olyan más tantárgyaknak, melyek ha a reáliskolákban előadatnak is, mindenesetre háttérbe szorulnak ott a rideg mathematica, a physiea, különösen a mathematico-physica és más ilyen tantárgyak mögött? A mi magát azon állítást illeti, mintha a polytechuieumon a gymnasiumot végzett növendékek kivétel nélkül nagyobb előmenetelt tennének, erre válaszom az, hogy sokkal nagyobb számban vannak ugy a külföldön, mint a hazai irodadalomban felszólalók, a kik ezt tagadják, mint a kik állítják. Magában e képviselőházban Jónás Ödön t. képviselőtársam, műegyetemi tanár is nagyon határozottan ennek ellenkezőjét jelentette ki. Csak arra figyelmeztetem még t. képviselőtársamat, hogy nem tartaná-e érdemesnek egy kissé a fölött elmélkedni — még hogyha ez igy állana is — hogy vájjon azon száraz, nehéz, rideg tantárgyak: a mathematica és a mathematicai physiea előmozdíthatják-e a mi reáliskolai növendékeinkben a lélek hajlékonyságát annyira, mint a gymnasiumban általában véve előmozdítják az ifjak hajlékonyságát a humaniórák? Egyébként az eredmény nagyon is kétes és csak az imént közölte velem egy műegyetemi tanár az adatot, hogy az sem áll, hogy tudományos magaslatra a technicai tudomány terén csak a polyteelmicumnak gymnasiumot végzett növendékei emelkedhettek volna, mert ime az a több, mint tiz műegyetemi tanár, a kik líjabb időben kineveztettek, majd egytől-egyig mind reáliskolai növendékek voltak. Ez különben is csak protasisa azon okoskodásnak, melyet t. képviselőtársam körmondatba foglalt. A t. képviselő ur maga is sejti, de nem vallja be, hogy talán mégis meddő és szellemi haszon nélküli kivétel nélkül minden egyes gymnasiumi tanulóra nézve a görög grammatica kényszer tanítása, tehát sejti eredménytelenségét, de nem vallja meg nyíltan, hanem csak átérezteti akaratlanul is, midőn azt mondja;hogyha lOOgymnasista közül csak 30% képes valamire menni, akkor az a másik 70 menjen más iskolába. Nem jut-e eszébe a t. képviselő urnak az a görög közmondás, mely latinra fordítva igy hangzik: hie Rhodus, hic salta vagy canta ? A melyik tetszik. Én nekem legalább eszembe jutott az, hogy igen t. képviselőtársam bármilyen szeliemdúsan is beszélt szónoklatában, ezen kérdéssel kapcsolatban nem reflectált azokra, a miket mások erre nézve már előtte elmondtak. Ha megezáfolta volna azt, a mit kérdésben már a budgetvitánál lígy én magam, mint a t. minister ur is e kérdésben felhoztunk j akkor talán tisztáztuk volna a kérdést, de miként előbb mondtam, ő nagyon szépen lövöldözött, de alatta maradt azon erősségnek, a melylyel a mi érveink birnak. A t. képviselőtársam nagyon gondolkozó, éles elméjű férfin, ^méltóztassék csak a kérdést tüzetesebben vizsgálat alá venni. Azt mondja t. képviselőtársam, hogy az a 70°/e menjen más iskolába. Hiszen erre mi már előbb megfeleltünk, mielőtt ő felszólalt volna. Az a 70% nem mehet más iskolába, mert ahazaigymnasiumok száma 152 s a reáliskoláké csak 28, illetőleg most már 29; a gymnasiumok túlnyomó nagy részét, több mint százat, pedig nem lehet átalakítani reáliskolává, sem felsőbb polgáriskolává, sem real-gyinnasiummá; arra pedig, hogy új intézeteket állítsunk, hiányzik a pénz, sem az államnak, sem a társadalomnak nincsen ahhoz elég vagyoni ereje. Ez itt a punctum saliens. (Helyeslés.) S nagyon jól mondotta Kőrösi Sándor t. képviselőtársam kedélyes felszólalásában s nagyon jól utalt arra, hogy a mi hazai viszonyaink között a reformot magán a gymnasiumon kell megkísérieni. (Helyeslés.) A miket mármost Zay Adolf képviselőtársam nekem speeialiter a tomázasról mondott, azokra vonatkozólag azt felelem, hogy a tornázás egészen más, az somaticus, testi dolog s ezt psyehologiai dolgokkal komoly vitatkozó összetéveszteni nem fogja. Mondott azonban Kovács Albert t. képviselőtársam két más dolgot s bármennyire rövid óhajtok is különben lenni, nem mellőzhetem azok roegczáfolásának megkísérlését. A képviselő ur tudniillik azt mondotta, hogy jogász- mesterember lehet valaki görög nyelvtanulás nélkül, de jogtudós nem lehet s azután azt is mondotta, hogy a jövő korszakának, miként ő nevezi, Csáky-doctora majd milyen zavarba fog jönni, a receptirásnál a görög grammatikában járatlansága miatt. Szóval már az általános vitában ki akarta mutatni azt, hogy helytelen a törvényjavaslat azon rendelkezése, a mely a leendő jogászokra és orvosnövendékekre nézve nem teszi kötelezővé a görög nyelv tanulását. Kőrösi t. képviselőtársam kedélyes beszédében némileg reflectált ugyan erre; legyen azonban szabad nekem is szíves engedelmével az általa mondottakat pótlólag kissé kiegészíteni. (Halljuk! Halljuk!) Először is nézzünk szemébe azon nagyon is büszke önérzettel tett állításnak, hogy jogtudós nemlétezhetik görög nyelvtudás nélkül. Ezt hangoztatták a min isten enquetten is tekintélyes jogtudósok s más szakerők irják és t. képviselőtársam szintén felhozta. Jöjjünk tisztába a fogalmakkal. Mihez szűk-