Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-376
876. országos ülés május 16-án, pénteken. 1890. f g9 gymnasjuntban egy-két párhuzamos osztály felállításáról van szó, az illető iskolafentartó még egykét termet sem bocsáthat rendelkezésre. Hova fog ez vezetni, ha a bifurcatio életbe fog lépni? Ujabb épületeket kell majd emelni. Pedig épen a szakminister ur küzd mindig a legnagyobb akadályokkal, ő rendelkezik a legkevesebb költséggel, melylyel nevelésügyünket elősegíthetné. Ezen szempontot is szem előtt tartva, a törvényjavaslatot általánosságban nem fogadom el, hanem csatlakozom Kovács Albert t. képviselőtársam kisebbségi indítványához. (Helyeslés.) Kőrösi Sándor I T. ház! Személyes kérdésben, illetőleg szavaim értelmének helyreigazítása végett vagyok bátor a t. háztól pár szóra engedélyt kérni. (Halljuk! Halljuk!) Komlósy Ferencz t. képviselőtársam ugy idézett beszédemből, mintha azt mondtam volna, hogy minden műveltséget a reformatióval hoztak Magyarországba. Én nem ezt mondtam, hanem azt, hogy a reformatiával a magyar ifjak nagy eszméket hoztak be Németországból. Behozták nevezetesen a görög és latin classicusoknak kritikai és alapos művelését, magukkal hozták különösen a bölcsészet és más tudományok szeretetét is. T. képviselőtársam Hunyady Mátyás korát idézte. Én meglehetős jártas vagyok a bölcsé szét történetében, de egyetlen egy magyar böl csesznek munkáját sem ismerem Mátyás korából, Ha a t. képviselő ur nézete szerint Mátyás korában a phylosophia Magyarországon oly igen magas fokon állt, kérem, legyen szives velem egy akkori magyar bölcsész munkáját megismertetni. Köszönettel fogom fogadni. Elnöki Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Szó illeti még a ministert, a közoktatásügyi bizottság előadóját és a különvélemény benyújtóját. Schwarcz Gyula előadó: T.ház! (Halljuk t Halljuk!) Nagyon rövidre foghatom előadói zárszómat, mert az általános vitában képviselőtársaimtól igen sok csinos, sőt szép beszédet hallottam, de olyan argumentumot, mely a mi érveléseinkkel szemben komolyan számba vehető volna, megvallom, nem hallottam. A különvélemény benyújtója, Kovács Albert igen t. képviselőtársam csakugyan egy igen buzgalomtelt, nagyszabású, szép beszédet mondott a javaslat ellen. Ügyesen lövöldözött, az tagadhatatlan és szépen is; csak az a baj, hogy a golyói nem értek el oda, hol ami javaslatunk alapeszméjének erőssége emelkedik s kissé elavult az a fegyver, melyből golyóit ezen erősség felé szórta. Mindjárt megmondom miért ? Eszembe jut legelőször is Béranger, a ki köztudomásúlag mindannyiszor megemelintette kalapját, valahányszor a saját eszméire vagy verseire bukkant valamely idegen szerző munkájában. Én, bár a legnagyobb elismeréssel viseltetem t. képviselőtársamnak nem mindennapi tehetsége, tudományos képzettsége és buzgalma hánt, mégis azt vagyok kénytelen neki mondani, hogy nagyon sok orthodox német phiiolog, p tedagog fogná megemelinteni a kalapját, ha a t. képviselő ur beszédét németül olvashatná, (Derültség a jobboldalon) mert az az érvelés, mely nála alapeszmeileg tetőzik, csakugyan nagyon szépen van kidolgozva beszédében, igen ügyesen van szerkesztve és a javaslattal szemben oktani összefüggésbe hozva, de tulaj donképen a dolog lényegére nézve benne áll az valamennyi orthodox tudományos német neveléstudományi encyclopaediában. Miben tetőzik ez az alapeszme ? Egy állításban, mely merőben illusorius ; abban az állításban, hogy a középiskolának, illetőleg gymnasiumnak nem az a feladata, hogy korszerű ismeretanyaggal lássa el az ifjúságot, hanem csak az, hogy megtanítsa tanulni. Ha azután azt kérdezem: ugyan hol sajátítsa el tehát a kellő ismereteket? Azt feleli, hogy az egyetemen, az életben, akárhol. Ez a felelet határozottan nem korszerű felelet, (Ugy van! Ugy van !) még abba az időbe illik bele, midőn a nemzeti és állami culturpolitikát nem azok űzték, a kik később berendezték a modern közoktatásügyeket, hanem midőn csak bizonyos peculiuni castrense volt a közoktatás ügye; de nem illik bele a mai időbe. Mert arra a feleletre, hogy tanulja meg később az egyetemen, azt kell felelnünk, hogy az egyetem nem általános műveltséget fog adni az ifjúnak a legtöbb esetben — egyes kivételes esetektől eltekintve, midőn oly ifjakról van szó, a kik arra ráérnek — tehát nem általános tudományos képzettséget fog adni, hanem adni fog csakis egy vagy más szakból magasabb szakismeretet. Ha pedig azt mondja a t képviselőtársam, hogy az életben fog majd tanulni: akkor felesleges az ilyen előkészítő tanfolyam; mert akkor a kávéházban vagy oda haza a családi kandallónál vagy gazdálkodás és hivataloskodás közben is megtanulhatnáa szükséges ismereteket és ekkor felesleges a gymnasium. Ez az érvelés tehát modern államban, modern társadalomban, különösen a magyar társadalomban és a magyar állam keretébeu határozottan téves. (Helyeslés.) Es miután a kiindulási pont magában véve illusorius, coroliariumai is tarthatatlanok. Azt mondja at. képviselő ur, hogy a tananyag elszáll az ifjixnak a lelkéből, hanem a hatása benmarad. Ez az, a mit Zay képviselő ur, Asbóth t. képviselőtársam és mások folyton hangoztatnak és a mit hangoztattak már a budget-vita alkalmával is. Eszembe jut egy hindu mese a braminleányáról és egy némely madárról — nem a gólyát értvetermészetesen Ezt a mesét itt tüzetesen felhozni nem akarom, csak arra figyelmeztetem igen t. képviselőtársamat, hogy vájjon a gymnasiumban egyes egyedül a görög nyelv képviseli-e a humaniorákat ?
