Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-376

{ gg 976. országos ülés május 16-án, pénteken. 1890. nossal. Ezért a jogtudományt csak a rómaik vitték a legmagasabb tökélyre. A mai jogász nép, azt hiszem, a görög juristákat alig olvashatja valami nagy haszonnal. A jogászok tehát nem, hanem igenis az államtudományokkal foglalkozók olvashatják haszonnal a görög irókat. Ezek igen, de ismétlem a szoros értelemben vett jogászok, nem. A világirodalom a görögök közül, mint jogászokat csak kettőt emelt ki; Spártában, Lykurgust s Athénben Solont. No de vájjon a mai jogász, a mai keresztény fogalmak szerint valami sokat tanulna-e Lykurgus törvényeiből; vájjon hasznát vehetné-e az ő családjogának, mely a nők közösségét állapította meg ? (Nagy derültség.) Vájjon sok hasznát venné-e a mai jogász Lykurg törvényeiben foglalt birtok és öröklési törvényeknek, melyek szerint a gyermekek apjok halála után nem oszthatták fel a vagyont? A szoros értelemben vett jogász valami nagy hasznát ennek nem venné. (Felkiáltások jobbról: De igen!) Ha znát venné annyiban, a mennyiben ez által ismeretköre tágulna, de arra, hogy valaki jó vagy ha úgy tetszik, tudós jogász legyen, a görög jognak ismerete nem feltétlenül szükséges. A mai jogász, mint eredeti forrásra, a római jogra van utalva; ezért szükséges a latin nyelvismerete. A görög nyelvnek és a görög irodalomnak ismerete jogászi szempontból nem épen elkertilhetlenül szükséges; de ha megtanulja a jogász azt is, ezt én igen helyeslem, mert a hány nyelvet tud az ember, annyi ember. (Helyeslés.) A görög tudományt, a görög szellemet én is nagyra becsülöm; meghajlom előtte én is, mert az emberiség tudományos műveltségének forrását képezi; de tagadom, mintha a tudomány fejlődése Görögországban megakadt volna. A tudomány régóta keresi az örökmozdonyt, pedig már megtalálta azt, mert az örökmozdony maga a tudomány. (Igán! Ugyvan!) A tudomány folytonosan mozog; folytonosan halad előre : világrészről világrészre, nemzetről nemzetre, sőttudósról tudósra. (Helyeslés.) A tudomány e-gy nagy lépcső, amelyen egyik tudós a másik fölébe hág. (Tetszés.) Mivel azt látom, hogy ez a törvényjavaslat nem hogy kiirtani törekednék a görög ismeretet és tudományt, hanem azt a hivatottakkal még intensivebben kívánja cultiválni: én ezt a törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés.) Madarász József jegyző: Komlóssy Feiencz! Komlóssy Ferencz: T. képviselőház! Én csak néhány rövid kijelentésre kívánok szorítkozni. (Halljuk.

1 Halljuk!) Nem is szólaltam volna fel, ha Kőrösi Sándor t. képviselő ur mai beszédében minden műveltséget, minden tudományt, minden művészetet, minden nagy eszmét a reformatio korszakára nem vitt volna vissza. Kőrösi Sándor: Nem mindent! Komlóssy Ferencz: T. képviselőtársamnak azon kijelentésére, hogy a reformatio előtt csak igen keveset tudtak az emberek, bátor vagyok röviden azt kinyilatkoztatni, hogy összes institutióínknak és törvényhozásunknak alapját azokban az időkben kell keresni, amelyek a reformatiót megelőzték. A sok között csak arra az egyre figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy talán ő is hallott valamit valami Hunyady Mátyásról, a ki nem volt reformált vallású (Derülttég) s a kinek udvarában a tudománynak és a művészetnek minden ága virágzott, a mit már igen sokszor megírtak. Kőrösi Sándor: De nem maradt nyoma! Komlóssy Ferencz: Én tehát nem ok nélkül vádolom a t. képviselő urat elfogultságról, ha ő akkor, mikor a görög nyelvről van szó, e kérdést hozza szóba és ítéletet mond azon időkrel a melyekben még a reformatiónak nem volt nyoma. Kőrösi Sándor: Nem tettem! Komlóssy Ferencz: Egyszerűen ennyit kívántam kijelenteni s a dolgot ezen oldalról tovább vitatni nem akarom. (Helyeslés.) A mi most magát a dolog érdemét illeti, itt teljesen objectiv állást foglalhatok el. (Halljuk! Halljuk!) Ha én papi állásomat tekintem, akkor a t. minister ur javaslata engem teljesen kielégít és megnyugtat; mert nem zárja el a tkeologusok elől a görög nyelvet; mert azok^tovább is képezik magokat a görög nyelvben. És ha mégis vannak némi kételyeim abban a tekintetben, hogy a törvényjavaslat kellő eredményre vezessen és hogy a t. minister urnak legjobb Szándékú iutentiója nem fog-e hajótörést szenvedni, erre nézve mint okleveles és alkalmazásban volt tanár bátor vagyok azt megjegyezni, hogy módjában lett volna a t. minister urnak rendeleti utón oly irányba terelni a görög nyelv oktatását, (Ellenmondások balfelől) mint a milyet a törvényjavaslat magában foglal, a nélkül, hogy a görög nyelvet kiküszöbölte volna. Én mind a mellett megnyugszom az intézkedésben, de csakis az esetben, hogyha a görögnyelv helyett nem hozatnak be más tantárgyak, vagyis ha a mostani túlterhelésnek a minister ur útját fogja állni. Ha a minister ur akár a szabadkézi rajzot, akár más nyelveket akar behozni a középiskolákba a görög nyelv helyett, akkor ott leszünk, a hol voltunk és igen félő, hogy az ódium, mely most a tanítványok részéről a görög nyelv ellen irányult, ismét egy másik ellen fog irányulni és én azért sem vagyok egészen barátja ezen törvényjavaslatnak, mert én a későbbi consequentiákat is szemügyre veszem. Ha a közel jövőbe tekintünk, a mikor majd a t. minister ur egy líjabb javaslattal fog a ház elé lépni, a mely esetleg a bifurcatiót fogja életbeléptetni, kérdem, vájjon leszámolt-e a t. minister ur azzal, hogy mennyi beruházással fog ez ismételten járni midőn ma, ha egyik vagy másik