Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-376

•76. országos ülés máji lom egy része az eredeti nyelvben is foglalkozzék a görög nyelvvel és a görög irodalommal. így fogván fel a görög nyelv és irodalom fontosságát, nem szólaltam volna fel, (Halljuk!) ha Kovács Albert t. képviselőtársam egy pár állítása engem erre mintegy nem kényszerített volna, T. képviselőtársam szerdai beszédében azt mondotta, hogy minden nagy eszme Németországon született, onnan lejön azután 50 év múlva Budapestre mikor már Németországban túlhaladott álláspontot képez, 50 év múlva pedig lemegy Budapestről Debreczenbe. (Derültség. As elnöki széket gróf Andrássy Tivadar foglalja él.) Sajnálom, hogy t. képviselőtársam nem mondotta meg, hogy ezzel a későn Debreczenbe jutott nagy eszmével mi történik ott 1 Megfeneklik-e az Debreczenben vagy pedig tovább veszi útját? Én azt hiszem, hogy tovább folytatja útját és mivel nyugat felé vissza nem mehet, kelet felé kell mennie s igy 50 év múlva Debreczenből Erdélybe megy. (Nagy derültség.) Ha t. képviselőtársamnak ezzel felállított ötvenéves zónarendszere csakugyan való, akkor ő ezen eszmék tudomására a maga fokozata szerint majd csak száz esztendő múlva fog jönni. (Derültség.) A történelem csakugyan igazolja Kovács t. képviselőtársam állításából azt, hogy a nagy eszmék Németországból jöttek Magyarországba, még pedig a reformatio idején a 16. században; űe vájjon azt hiszi t. képviselőtársam, hogy a nagy eszmék Budapesten át jöttek Németországhói Debreczenbe? (Derültség bal felől.) Csalódik. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hát hogyan?) Meliusz Péterek, Maróthi Györgyök és Hatvani Istvánok a német egyetemekről hozták magukkal a nagy eszméket. Ok nemcsak a reformatio elveit, hanem a latin és a görög classicusok alapos ismeretét hozták hozzánk. Ok hozták magukkal a bölcsészet és a tudomány minden ága szeretetét. Komlóssy Ferencz: Az előtt semmit se tudtak? (Élénk derültség) Kőrösi Sándor: Csak igen keveset. (Nagy derültség.) Hogy a görög írók ismerete nem elegendő a mai társadalmi viszonyok között: ez az eszme nem Németországban, hanem Debreczenben született. (Nagy derültség.) Gondolom, hogy ismeri t. képviselőtársam azt a dalt, mely egy debreczeni diák agyában fogamzott meg akkor, a midőn ünnepi legatióra ment és az országúton keservesen szemlélt egy mellette gyorsan elrobogó fényes hintót, (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Ábrányi Kornél: Halljuk a melódia! (Derültség a baloldalon ! Halljuk ! Halljuk!) Kőrösi Sándor : . . . . keservében erre a nótára gyújtott rá: (Halljuk! Halljuk! Felkiáltások balfelől: A melódiát!) ICán, pénteken. 1890. 187 „Sok nagy űr, mily aranyba szegett kocsin ül, Nem tud pedig egyik is ám görögül. Nem hallgata hagymaszagú szavakat, Szerze kocsit és véve szép lovakat." (Élénk derültség balfelől. Felkiáltások: Halljuk a nótát!) íme, t. képviselőtársam, ebben a dalban vau azon eszmének az alapja megvetve, hogy a görög nyelv és a héber nyelv a mai társadalmi viszonyok közt már nem elegendő. Az ifjúnak az iskolában olyan tantárgyakat is kell tanulni, a melyekkel az általános műveltséget megszerezvén, majd az életbe kilépve szerezhet magának hintót és szép lovakat. (Élénk derültség a baloldalon.) T. képviselőtársam még egy más megjegyzést is tett, melyet észrevétel nélkül hagyni nem akarok. (Halljuk! Halljuk!) És ez az állítás az, hogy jogász mesterember lehet valaki; lehet a görög nyelv ismerete nélkül is, de tudós jurista nem. (Halljuk! Halljuk !) Ez, t. képviselőtársam, csak részben áll, de egészben nem. Elismerem, hogy a görög nyelv és irodalom ismerete még a jogászoknak is hasznos, de azt tagadom, hogy valaki e nélkül is jó jogász nem lehetne. A görög nyelv és a görög nép ugy jelentkezik a világtörténelemben, mint a mely nép a teremtő által különös értelmi adományokkal és harczi tulajdonságokkal volt felruházva, Azonban ezen tulajdonságai daczára sem volt hódító nép, nem vágyott világuralomra, mint a római nép; megelégedett a saját területével, a saját területének a védelmévé;. A görög nép sajátságát legjobban Plató jellemezte, mikor azt mondotta, hogy a görög nép kizárólagos sajátsága a tudományvágy. Ezen a kis darab földön tündökölt legfényesebben a tudomány világa az ókorban s Montesquieu lelkesedve mondotta, hogy Görögország oly pontra emelte az ízlést és művészetet, hogy ha valaki azt hiszi, hogy az valaha túlhaladható lesz, az azokat nem ismeri. A szép lett a görögök cultusának főtárgya. Ebből magyarázható az meg, hogy a görög nép a joggal, mint önálló külön tudomány nyal nem foglalkozott. Voltak a görögöknek kitűnő publicistái, de a szó szoros értelmében vett jogászai nem voltak. Ennek pedig oka a görög és római nép sajátságában rejlett, a mennyiben a görög nép költő, művész, bölcsész volt; de a komoly jogtudománynyal nem foglalkozott. Ellenben a római nép kapzsi és practicus nép volt s mint ilyen. . . Meszlényi Lajos: Tehát jogász! (Altalános derültség.) KŐröSi Sándor: a joggal foglalkozott, mert a jogtudomány feladata leginkább a társadalmi viszonyok hasznosításában áll. A görög nép foglalkozott a széppel, a római nép foglalkozott a hasz24*