Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-376
8"ií. orssságoi ülés május 16-án, pénteken. 1S!)0. 177 hogy egy óra alatt szótárral tiz sort tudnak fordítani. Én, t. ház, ebből azt a consequentiát vonom ki, hogy a ki a t. minister urnak valódi intentióját, tudniillik a bifurcált középiskola későbbi felállítását helyesli, az óvakodjék attól, hogy ezt a tervezetet fogadja el, mert ezzel a tervvel elejét veszi annak, a mit a minister ur akar és a mi később, mikor képesek leszünk azt létesíteni, az országnak és az ország közművelődésének valójában nagy előnyére fog válni. Én, t. ház, még csak egyre akarok kiterjeszkedni. A t. minister ur minapi beszédében is azt mondotta — mert indokolni csak kellett, hogy miért akarja a görög nyelvet a gymnasiumból kiküszöbölni — hogy a modern kor annyi új ismeretet teremt, hogy gondoskodni kell arról hogy a középiskolai ifjúság e roppant ismerethalmazt a középiskolában sajátítsa el. Bocsánatot kérek, ebben van egy kis — ha szabad mondanom — téves felfogás. A középiskola nem arra való, hogy Isten tudja miféle ismereteket szerezzünk ottan. Igen alaposan fejtette ki Kovács Albert t. barátom hires szakemberek fonalán, hogy a középiskola nem arra való, hogy ott mindenfélét tanuljunk, a mit csak Jehet, hogy Conversations-Lexikon-féle műveltséget szerezzünk, hanem hogy tanuljunk tanulni, tanuljunk tudományosan foglalkozni valamivel, tudományosan működni, dolgozni. Nem is kell a jelenlegi kor összes ismereteit a középiskolában a fiatal ember fejébe betömni, mert ebből támad azután az, a mit valójában túlterheltségnek lehet nevezni. A mi ezekből a modern ismeretekből szükséges, azt majd a középiskolák bevégzése után a főiskolában és az életben tanulja meg az ember, ha egyáltalán általános műveltségre törekszik. De, t. ház, a modern ismeretek nagy halmazáról folytatott ezen okoskodás nem egészen komolyan vett. Mert ha azt kérdezzük a t. minister úrtól és a t. előadó úrtól, hogy ezen nagy becsű és nagyfontosságú ismerethalmazból a görög nyelv helyébe mit adnak a fiatal emberének, olyan valamit találunk, a mi senkit sem fog kielégíteni. Én sejtem, hogy a logicai eljárás nem történt egészen úgy, a mint azt a t. minister ur és a t. előadó ur odaállítják, hanem egészen megfordítva. (Ellenmondás jobbfelöl.) A t. uraknak nem kellett a görög nyelv, talán bizonyos ellenszenvvel viseltettek iránta, tehát kitették azt, a mire egy nagy ür támadt és csak nagy kínnal-bajjal találtak ki valamit, a mit abba a nagy űrbe beledobtak. De vájjon az, a mi a 2. §-ban áll, valóban extractusát és quintessentiáját képezi-e azon modern ismereteknek, a melyekért a görög nyelvet a gymnasiumból ki akarják küszöbölni? Mi van abban a 2. §-ban? A magyar irodalomnak bővebb ismertetése, Hiszen azt bőven ismertetik különösen a magyar KÉPVB. NAPLÓ. 1887—92. XVIII. KÖTET. gymnasiumokban; ezért csakugyan felesleges volt a görög nyelvet kitenni. És ott van a rajz. Hogy mit használ a rajz a gymnasiumban különösen azoknak, a kik előszeretettel iránta, vagy ahhoz képzettséggel és talentummal nem birnak, azt nem tudja nekem a t. előadó ur megmagyarázni. Tehát ellenszenvből vagy félreértésből kitették a görög nyelvet s most van ott helyette egy nagy ür. Tisztelt ház! Épen azért, mert a minister valódi intentióját helyeslem; mert kívánom, hogy Magyarországon is a két fajú jeleulegi középiskola helyébe nem azok kiirtásával, hanem a tisztán humanisticus gymnasium és tiszta reáliskola mellett s vele együtt a bifurcált középiskola lépjen a jövőben : nem járulhatok hozzá ezenjavaslathoz ; mert az, szerintem, ezt a czélt veszélyezteti és a mely talán nem igy lett volna előterjesztve, ha egy kissé több időt vehetett volna magának a t. minister ur. Azt pedig, hogy miért kellett most evvel a tervvel előállani a t. képviselőház elé, szerintem, legalább, a t. minister ur nem indokolta eléggé. A t. minister ur mindjárt programmbeszédében kifejtette, hogy milyen tervei vannak, később tovább fonta a fonalat és most életbe is akarja azokat léptetni. De hogy miért kellett ezt most tenni, azt nem indokolta, sőt saját indokolásában van egy nagyon becses érv arra nézve, hogy miért nem kellett volna azt tennie. A t. minister ur ugyanis indokolásának 3. bekezdésében azt mondja, hogy a középiskolák szervezésének terén még mindig sok kérdés van, a mely mind máig megoldottnak nem tekinthető:" Nagy bölcsen tudja tehát, hogy itt meg nem oldott, sőt jelenleg meg nem oldható kérdésekkel van dolga. De akkor miért kisérli meg egy ilyen ideiglenes, experimentumszerű megoldását annak, a mit egész lényegében állandóan, megnyugtatóan, kielégítően nem képes megoldani. A t. minister ur minapi beszédében egy arany mondat foglaltatik, az, hogy a legnagyobb baj a folytonos bizonytalanság. Ez igaz. De ki teremtette ezt a bizonytalanságot 1 ? A t. minister ur maga. Hanem ezelőtt két évvel említette volna itt fel ez iránti szándékát, hanem megvárta volna, mig ezek a dolgok ki fogják forrni magukat és teljesen megérlelt tervvel állunk szemben, talán még a jelen vagy a jövő évben állandó alkotást teremthettünk volna, mely úgy a t. minister urat magát teljesen kielégíthette s az ország művelődési szükségleteinek megfelelt volna. így pedig az, a mi előttünk van, nem egyéb, mint folytonos nyugtalanság, bizonytalanság, a melyet én nagy rosznak tartok s melyet mindannak daczára, hogy a minister ur alapintentióját helyeslem s azt annak idején, ha ezzel kellő formában és kellő eszközökkel a ház elé lép, üdvözölni és 23
