Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-375

|>J0 875. orszftgos ülés májsg 14-én, szerdán. 1890. dologhoz, nem pedig ugy, mint ő tévé, mindjárt kezdetben megakadályozni az eszme létesítését; mert ha az ő tanácsát követném, akkor a reál­iskolák nem volnának egyhamar megszüntethetők, sőt valószínűleg egyáltalában nem szűnnének meg. (Élénk helyeslés) A t. képviselő ur azt mondta, hogy ha már épen kell, próbáljuk meg ezt a dolgot 2- 3 közép­iskolában, a többiben pedig hagyjuk meg a jelen­legi tantervet. De, t képviselőház, ezt már épen nem tehetem a magamévá. (Helyeslés.) Vagy szük­séges az intézkedés vagy nem. Ha át vagyunk hatva annak szükségétől, akkor életbe kell lép­tetni mindenütt, egyaránt mindenkire nézve, hogy mindenki participálhasson az intézkedés jótékony­ságában; (Helyeslés) ha pedig nem szükséges, hiába való próbát ne tegyünk vele, hiszen még meg jő annak ideje, hogy az egyszer felismert szükség­nek megfelelően intézkedjünk. (Helyeslés.) A t. képviselő ur azután apostrophál engem a t, ház előtt, hogy mi bátorít fel engem in specie arra, hogy ezen nagyfontosságú kérdésben állást foglaljak, én, ki soha ex asse ily dolgokkal nem foglalkoztam, professor nem voltam. (Hall­juk! Halljuk!) Hát, t. képviselőház, bátorított en­gem arra s bátorít most is saját meggyőződésem, (Élénk helyeslés.) Meggyőződésemet követem és követtem akkor is, midőn legelőször fejtettem ki ezen nézetemet s legnagyobb örömömre tapasz­taltam, hogy ezen nézetem általános approb;:tióval találkozott. (Élénk helyeslés.) Ugy látszik, t. ház, hogy én, ki nem szakszerü­kig foglalkoztam e kérdéssé 1 , ugy mint Kovács Albert t. képviselő ur, eltaláltam azt, a mit a nagy­közönség, de a szakközönség is magáévá tett és hogy csupán kifejezést adtam annak, a mi már rég­óta^tényleg lappangott közöttünk. (Élénk helyeslés.) A t. képviselő ur azután élczelkeűett a com­pensationalis tantárgyak felett Azt gondolom, hogy mikor azon szakaszszal fogunk foglalkozni, mely ezen tantárgyakról szól, még mindig lesz módunkban indokolni, hogy miért ez és miért nem egy marik tantárgy. De nem hagyhatom válasz nélkül egyik ezzel összekötött észrevételét, a mely abból állott, hogy a minister, a ki az enquéte-ben egy bizonyos kel lemetlen tapasztalatot tett, azután a közoktatási bizottságban ekként meg ekként járt el. Biztosít­hatom a t. képviselő urat, hogy én az enquéte-ben kellemetlen tapasztalást nem tettem; sőt ellen­kezőleg, azon bizonyos körülmény folytán, melyre a t.képviselő ur czélzott, egy igen kellemes tapasz­talatra jöttem. Meggyőződtem ugyanis arról, hogy én sokkal liberalisabban jártam el azokkal szem ben, a kik velem ellenkező véleményen voltak, mint a másik fél járt el velem szemben. (Elénk he­lyeslés és tetszés.) Hogy pedig ez kellemes tapasz­talat, ez — azt hiszem — kétségtelem (Helyeslés.) Azt mondja a képviselő ur, hogy minő furcsa 1 dolog, mindig csak a görög nyelv eredménytelen­ségéről szólani, holott vannak más tantárgyak is a középiskolában, a melyeknél hasonló eredmény­telenség mutatkozik. Sajnosán elismerem, t. képviselőház, hogy csakugyan yannak más tantárgyak is, a melyek­ben nem érjük el azt az eredményt, a mely kívána­tos volna. De, t. képviselőház, az eredménytelen­séget a különféle tantárgyaknál nem lehet aequi­parálni. Nem lehet azért, mert az a többi tantárgy mind olyan, hogy avval az illető az életben még talál­kozni és foglalkozni kénytelen; tehát ha keveset tanult is abból a tantárgyból az iskolában, az a kevés, a mit tanult, mégis alapját képezi az ő későbbi fejlődésének. (Helyeslés.) A görög nyelv­vel azonban, t. ház, épen ellenkezőleg áll a dolog. A görög nyelvből az illető nem sajátított el úgy­szólván semmit sem az iskolában, az életben pedig — legalább a gymnasiumi tanulók legnagyobb része — avval nem találkozik (Igás! Ugy van!) és igy az az egész idő, melyet a középiskolában a görög nyelvvel töltöttek, teljesen veszendőbe megy. (Élénk helyeslés.) Még csak egyet legyen szabad, t. ház, érinte­nem azon sok íközül, mit a t. képviselő ur fel­hozott. (Halljuk ! Halljuk!) Azt mondja a képviselő ur, hogy hát a görög terminus technicusokkal mi fog történni? Hogy azokat majd senki sem fogja tudni ezentúl és hogy nem tudom, miféle confusiok fognak még a recipék irása körül is történni, a miből természetesen mindenféle baj származhatik. (Halljuk! Halljuk/) Hát, t. képviselőház, a reáliskolai tanulók eddig sem tanultak görögül és ezek a műegye­temre kerülnek, vájjon ott nem foglalkoznak-e terminus technicusokkal és nem értik-e azokat? (Tetszés.) En azt gondolom, mind ismeri egytől­egyig, a nélkül, hogy valaha görögül tanultak volna. (Igaz! Ugy van!) így lesz ez, t. képviselő­ház, ezentúl is. Sőt, t. ház, a társadalomban is azt látjuk, hogy minden müveit ember, akár tanult valaha görögül, akár nem, tudja és érti ezen ter­minus technicusokat. (Igaz! Ugy van!) És hogy ismét a nőkre utaljak, épen a nők is, a kik pedig soha sem tanultak görögül, szintúgy ismerik eze­ket a műkifejezéseket, mint a görög nyelvet tanult férfiak. (Helyeslés.) Ezekkel, t. ház, nagyjában kifejtettem volna azt, a mit ez alkalommal elmondani szükségesnek véltem. Fentartom magamnak a szólás jogát ak­korra, midőn ismét fog kelleni nézeteimet előadni. Ismételve kérem a t. képviselőházat, méltóztassék e törvényjavaslatot elfogadni. (Hosszantartó általá­nos élénk helyeslés.) Elnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A mai napon még két interpellatio van bejelentve s azon­kívül kérni fogom a bizottságokat, hogy az ülés

Next

/
Thumbnails
Contents