Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-375
876. orsüágos ülés május 14-én, szerdán. 1890. 171 után alakulás végett illető helyiségükben összejönni és az elnökök és jegyzők választását megejteni méltóztassanak. Ennélfogva, azt hiszem, ezélszerű lesz a tanácskozás folytatását a pénteken reggel 10 órakor tartandó ülésre halasztanunk. (Helyeslés ) Ha tehát ebbe méltóztatik beleegyezni, akkor következnek az interpellatiók és pedig először Ábrányi Emil képviselő uré. Ábrányi Emil: T.képviselőház! (Halljuk!) Nagyszebenből munkások fordultak hozzám azzal a kéréssel, hogy egy ottani társukon esett jogsérelem miatt intézzek interpellatiót az igen t. belügyminister úrhoz. (Halljuk! Halljuk!) Az eset, mely okot adott arra, hogy aszebeni munkások igénybe vegyék a zónás vasutat és felutazzanak Budapestre, sérelmeiket az országgyűlés elé viendők, röviden a következő: Á budapesti munkások, mint mindnyájan tudjuk, május elsején általános nagy munkásünnepélyt rendeztek a fővárosban és ebből az alkalomból többrendbeli proclamatiókat bocsátottak ki s e proclamatiókat néhány nappal az ünnepély megtartása előtt elküldték vidéki elvtársaiknak is, részint azért, hogy nekik a mozgalom czéljára nézve felvilágosítást nyújtsanak, részint azért, hogy őket az ünnepélyre meghívják. Mindnyájan emlékezhetünk arra is, hogy ezek a proclamatiók nagyon higgadt, okos, mondhatnám ünnepélyes hangon voltak szerkesztve. Felsorolták a munkások kívánságait, fejtegették a munkaidő leszállításának fontosságát, beszéltek a becsületes munka jogáról és a solidaritas szükségéről, de lazítást, felségsértést, osztályok ellen való bujtogatást, közszemérembe ütköző kifejezéseket egyáltalában nem tartalmaztak; annyira nem, hogy a proclamatiókat itt Budapesten a falakra is felragasztották az egész fővárosi rendőrség szemeláttára, a nélkül, hogy a rendőrség, mely különben a legmesszebbmenő óvintézkedéseket tette, ebben valami atteutatumot tudott volna észrevenni. Kezeim közt vannak t. ház, ezek a nyomtatványok és mondhatom: csak úgy duzzadnak a „béke", „méltóság", „rendfentartás" kifejezéseitől. Az egyik azt mondja: „Minden egyes munkásnak szigorú kötelessége, hogy a rend fentartásáról gondoskodjék, mert minden kihágás csak a munkásnak árthat \" A másik azt mondja: „A munkás hivatva van a rend és magatartásnak méltósága által érettségét beigazolni." A harmadik szerint: „A munkásoknak május elsején a világ becsülését kell megszerezniük mintaszerű magatartásukkal." A negyedik igy szól: „Mindenki tehetsége szerint járuljon hozzá, hogy a munkásünnep méltó, tiszteletet parancsoló lefolyású legyen!" E nyilatkozatok t. ház, oly ünnepélyesek, hogy nincsen nemzetközi békeeongressus, a mely méltóságteljesebb hangon szólna. És mi történt Nagyszebenben ? Az történt, hogy valami Schimmelpfemig Adolf nevű iparos-munkásnál, kihez a budapesti munkások központi bizottsága a szóban forgó proclamatiókból egynéhány tuczatot elküldött, hogy azokat osztassa ki, a nagyszebeni rendőrkapitány házkutatást tartott és a nála talált nyomtatványokat erőszakosan elkobozta. De nemcsak ezt tette, hanem az illetőt rendőrökkel maga elé hurczoltatta és a legkomolyabban 5 évi börtönnel fenyegette, hogyha e nyomtatványok egy példányát egyikkel vagy másikkal közölni merészelné. Lehetnek t. ház, Nagyszebenben egynéhányan, a kik levelezésben állanak a német Schulverein-nal és azt hirdetik, hogy Magyarország nem jogállam. Valószínű, hogy a nagyszebeni rendőrkapitány is ezek közé tartozik és hogy igazsága legyen, gyakorlatilag is demonstrálni akarja; de én azt hiszem, t. ház, hogy Magyarországon törvény őrködik kivétel nélkül minden polgár jogbiztonsága felett és a törvényt büntetlenül megsérteni még Nagyszebenben sem szabad. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Miután a szóban forgó esetben hivatalos hatalommal való visszaélés esete forog fenn, mert constatálható nemcsak a törvénytelen elkobzás, nemcsak a jogtalan fenyegetés, hanem a mennyiben az illetőt karhatalommai vitték a rendőrségre, személyes szabadság megsértése is ; miután nálunk anarchicus állapotok nem uralkodnak és kivételes törvényeink nincsenek ; miután a magyarországi munkástól senki azt a jogot el nem veheti, hogy üres óráiban békés fejtegetéseket tartalmazó nyomtatványokat olvasson; miután az, a mi Budapesten közszemlére kitett falragasz, Nagyszebenben magánlakások négy fala közt nem minősülhet oly eselekménynyé, a mely rendőri beavatkozást provocálhat: (Helyeslés a szélső baloldalon) bátor vagyok az igen t. belügyminister úrhoz a következő interpellatiót intézni; (Halljuk!) „Interpellatio a t. belügyminister úrhoz: Van-e tudomása arról, hogy a nagyszebeni rendőrség egy odavaló, Schimmelpfennig Adolf nevű iparos-munkás lakására a május elsei munkásünnepély alkalmából békéstartalmunyomtatványokat törvényellenesen elkoboztatott ? Ha nincs tudomása, szándékozik-e a szóban forgó ügyben vizsgálatot elrendelni, esetleg intézkedni, hogy a hivatalos hatalommal való visszaélésnek e ténye szigorú fenyíték nélkül ne maradjon? Elnök: Az interpelíatio közölietni fog a belügyminister úrral. Következik Justh Gyula képviselő ur interpellatiója. Justh Gyula: T. ház! Bátor vagyok az igen t. földmivelésügyi minister úrhoz a következő interpellatiót intézni : (Halljuk! Halljuk!) Tekintettel arra, hogy a m. kir. culturmér22*
