Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-375

3?5. országos ülés május 14-én, szerdán. 1890. J59 nyos oktatás czélja inkább az agynak idomítása, mint ismeret-anyaggal megtömése s ebben ők előnyösen különböztek mai utódaiktól. Azt is elismerték, hogy e czélt főként a nyelvek és mathesis tanítása által lehet elérni; de ugy okoskodtak : miért ne lehetne az agynak épen azon képzést megadni míívelt élő nyelvekkel? Semmi ok sincs ezen feltevés tagadására és ha ezen föltevés alaposnak bizonyul, akkor ezen iskolák növendékei egy holt nyelv helyett egy élő nyelvet fognak ismerni és ez lesz az ilyen tanításból a nagyobb nyereség. Minthogy ezt az alapos pedagógusok egyelőre próba nélkül kétségbe nem vonhatták, tehát a főreáliskola növendékei jogot nyertek egyelőre csak a polytechnicum látogatására, a hová a gymnasiumi növendékek is akadály nélkül mehettek és itt egymás mellett összehasonlítás alá eshettek. Az összehasonlítást a kétféle középiskola növendékei közt először a zürichi polytechnicum tanárai tették meg nyilvánosan, a kik néhány év előtt egy közleményt adtak ki. a melynek tartalma az volt, hogy bár a reáliskolák növendékei a polyteehnicumon az első évben felülmúlják a gymnasiumokéit, mert több rajzot tudnak és a számtan némely gyakorlati alkalmazásait ismerik, de azután hová tovább felülkerekednek a gymnasiumi növendékek; a végén pedig az igazi nagy tervező, feltaláló és vezérkedő mérnökök általában a gymnasiumi növendékek közül kerülnek ki, mig a reáliskola növendékei a mások terveinek és gondolatainak igen jó és gondos végrehajtói lehetnek ugyan, de magasabbra, igazi tudományos és vezéri magaslatra nem emelkednek. Ugyanezt a tapasztalatot megtették a többi polytechnicumon iö; nálunk pedig, miután a pesti polytechnicumon ezen fontos ügyről rendszeres statistikát nem vezettek, vagy legalább közzé nem tettek, csak egyes polytechnieumi tanárok nyilatkozatát idézhetem. (Halljuk! Halljuk!) Névszerint Szily Kálmán politechnicumi tanár ur a minister által nem rég összehívott enqueton a következő nyilatkozatot tette. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): „Neki alkalma volt megfigyelni azon tanulókat, kik a görög nélküli, régi iskolából léptek a felsőbb iskolába ép ugy, mint azokat, a kik a mai gymnasiumból és reáliskolából kerültek ki. Ha a mi eddig kivétel volt, az ezentúl általánossá válnék s a tanulók nagy része nem részesülne görög nyelvi tanításban, azt igen sajnálatos dolognak tartaná, mert ő, mint műegyetemi tanár mindig azt szerette volna, hogy minden tanítványa gymnasiumból került volna a főiskolára. A nélkül, hogy fejtegetné, miben áll a gymnasiumi tanulmányok felsőbbsége, tény az, hogy a gymnasiumból kikerülő tanuló, ha eleinte bizonyos ügyességekben némi fogyatkozást mutat is, csakhamar túlhaladja a reáliskolából jötteket, míg ez utóbbiakon eredeti tanulmányaik félszegsége mindig meglátszik. A műegyetem szempontjából a reáliskolák fentartását teljesen szükségtelennek tartja." Ugyanezt megerősítette báró Eötvös Loránd professor ur is, a ki szinten realtárgyakat tanít az egyetemen. A magam részéről pedig megkérdeztem e tárgyban Csiky Kálmán és Jónás Ödön polytechnieumi professor_ urakat, kik ugyanezt megerősítették, de Jónás Ödön t. képviselőtársunk e tényt azzal kívánta magyarázni és mentegetni, hogy ennek oka az, hogy a gymnasiumból általában csak a legképzettebb és specificus mathematikai tehetséggel bíró ifjak mennek a polytechnicumra, mig a reáliskolából a leggyengébbek is odamennek, mert egyebüvé nem mehetnek. Ezt az enyhítő körülményt ugyan a gymnasium javára szokták magyarázni, de ezt most mellőzöm és csak megállapítom a tényt, hogy ezen ügyben a reáliskolával nálunk is ugyanazon tapasztalatokat tették, mint általában Nyugot-Európában. Miután pedig eddig még soha senkinek sem jutott eszébe, hogy a reáliskola az egyetem más facultasaira is kellőkép előkészíthetne és miután a realtudományok terén is azon határon túl, a hol azok az egyszerű technikai ügyesség köréből kilépve, a valódi tudományos színvonalra emelkednek, a reáliskola a gynmasiummal szemben vereséget szenvedett; tehát a következetes észjárású német tudós világ előtt a reáliskola, mint a tudományos pályára előkészítő középiskola, meg volt bukva. Ez az oka annak, hogy közelebbről Kémetországon olyan intézkedések tétettek, melyek a reáliskolai növendékek jogosítványát sokkal szűkebb térre szorították s a reáliskolát vissza kezdték terelni eredeti hivatására, a honnan kiindult és a melyet helytelenül odahagyott, hogy legyen ismét az iparosok és kereskedők technikai képző iskolái. És ezzel a posteriori be lett bizonyítva az is, hogy azon, eredetileg jóhiszemű feltevés, hogy az új nyelvekkel a léleknek épen azt a képzést lehet adni, a melyet a elassicus nyelvekkel, alaptalan feltevés volt. Eztatudós német nem is tagadja többé ; de a mi realistáink, ugy látszik, tagadják s ugy látszik, nem lesz megengedve nekünk a sorstól, hogy a mások tapasztalatait tanulságunkra fordíthassuk; hanem magunknak is meg kell tennünk azt a félszázados fáradságos utat, melyet tudós szomszédaink már megtettek, de a melynek végéről már csalódva vissza is indultak. Egy öreg tudós jó barátom még pályám kezdetén azt a tréfát mondta nekem, hogy minden eszme, mely Németországon születik, 50 év alatt érkezik le Pestre és pedig rendesen akkor, mikor már Németországon meghaladott állásponttá lett és azután Pestről ismét 50 év alatt érkezik le