Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-375
}56 375. országos ülés máj S nézzük most az irodalmi ismereteket. A görög nyelv arra lenne hivatva, hogy bevezesse az ifjakat a görög irodalom műremekeibe. Ha van valami, a mi lélekemelő a görög irodalom műremekeiben, az a műegész, a formai tökély; ez azonban csak akkor élvezhető, ha valaki a mű egészébe képes bahatolni. Ámde gymnasiumaink mind arra szorítkoznak a hagyományos paedagogiai elv szerint, hogy néhány száz homéroszi verset vagy legfeljebb 2—3 éneket, egy könyvet Herodotból vagy Xenophonból, vagy két meglehetősen unalmas párbeszédet Piátóból fordítgattatnak és elemezgettetnek. Ezek a töredékek azonban legkevésbé sem alkalmasok arra, hogy — a túlterheltetésről nem is szólva — bámulatot vagy csodálatot ébreszszenek az ifjúságban a görög irodalom műremekei iránt; (TJgy van! Ugy van!) arra pedig már épen képtelenek, hogy a fiatal ember a görög Írókat valóban megértse s az egész törekvés többet nem eredményez, minthogy megunja azokat; szerencse, hogyha undorral nem gondol rájuk, mihelyt az érettségit letette. (Igaz! Ugy van!) Ez tehát tarthatatlan állapot; tarthatatlan a túlterheltség miatt is; nem azért, mert sikertelen magának a görög nyelv és irodalomnak kényszerű oktatása az ifjúság túlnyomó nagy részére nézve; de tarthatatlan azért is, mert ezen időpazarlás és fáradság miatt, melyet az ifjúság kivétel nélkül kénytelen a felsőbb osztályokban a görög nyelvre fordítani, meg van gátolva abban, hogy a gymnasium egyéb tantárgyaiban kellő előmenetelt tehessen. (Ugy van! Ugy van!) A szükség annyira parancsoló, hogy a ki ennek ellentmond és a mostanit föntartani akarja, az nehezen van tisztában vagy saját magával, vagy a törvényhozás eulturpolitikai föladatával. (Élénk helyeslés.) Ezért, melegen üdvözlöm a közoktatási bizottság nevében a minister ur reformját. (Élénk helyeslés.) A törvényjavaslatot beható tanácskozások tárgyává tette a közoktatásügyi bizottság s ha tett is rajta módosításokat, az az igen t. minister urnak teljes mérvben való hozzájárulásával történt és történhetett annyival inkább is, mert hiszen ezen módosítások is tulaj donképen arra szolgáltak, hogy jobb világításba helyezzék, esetleg megerősítsék a minister ur saját intentióját. A részletes vitánál lesz alkalmam bővebben kitérni azon módosításokra és tüzetesebben beszélni azokról, amelyeket a bizottság a szövegbe felvett, különösen azon tanulókra való tekintettel, a kik a görög nyelvet nem fogják tanulni s akkor lehet majd vita tárgyává tenni, nézetem szerint, azon tantárgyakra vonatkozó nézeteket is, a melyeket a közoktatásügyi bizottság szövegezése szerint a javaslat azok számára rendel el, a kik görögül nem fognak tanulni. ns 14-én, szerdán. 1890. Itt egyelőre csak arra szorítkozom, hogy kiemeljem azon szempontot, mely ezen új tantárgyak megválasztásánál, vagy helyesebben mondva, a. régi, már törvényben megszabott tantárgyak bővebb kifejtését illetőleg, a bizottságot vezérelte 8 a mely az volt, hogy semmi oly tananyag ne hozassék be, mely a túlterhelést szaporítaná. (Élénk helyeslés.) Ezért nem vettünk fel oly tantárgyakat, melyeknek korszerű voltáról meg voltunk ugyan győződve, de attól kellett félnünk, hogy ha rendes tantárgyakká erőszakoltatnának, akkor a túlterhelést nemcsak nem enyhítenők, hanem ez a túlterhelés vagy megmaradna, ugy mint eddig volt, vagy még fokoztatnék. (Élénk helyeslés.) Egy azonban nagyon örvendetes ezen javaslatban s ez az, t. ház, hogy dispositói által módot nyújt azoknak, a kik ezentúl görögül tanulni fognak, tehát a leendő nyelvészeknek, philosophusoknak, történet-tanároknak, theologusoknak s azonkívül mindazoknak, a kik a görög nyelv megtanulására önként vállalkoznak, habár arra tulajdonképen kényszerítve nincsenek, hogy mondom, lehetővé tette a minister ur reformeszméje azt, hogy ezentúl nagyobb előmenetelt tehessenek ők a görög nyelvben és irodalomban, mint eddig tettek. (Ugy van! Ugy van!) Mert ha egy-egy osztályban a lelkes szaktanár csak kevés tanulóval foglalkozik, akkor ezekkel, kivált miután önkényt vállalkoznak, kétségkívül a hivatást érzők lesznek köztük, első sorban a tehetségesebbek és szorgalmasabbak : akkor kétségen kivül sokkal nagyobb előmenetelt tehet velők mind a ayelvtanban, mind az irodalomban, miként eddig. (Ugy van! Ugy van!) Mi történt eddig gymnasiumainkban? Ha volt is egy néhány kiváló tehetségű ifjú, kinek hajlama volt a görög nyelv iránt, a tanár nem tehette meg velük a kellő előmenetelt azért, mert minden léptennyomon figyelemmel kellett lennie hátramaradottságára azon nagy tömegnek, a mely az illető osztályban ott volt s a mely annyira sem vitte, hogy midőn valamely görög auctort olvasott, tisztában lett volna a görög conjugatioés declinatio formáivak (Igaz! Ugy van!) Ez kadály most megszűnik. Nagyon tévednek, t. képviselőház, azok, kik azzal vélnek bennünket rémítgethetni, hogy ezen reform folytán megszakad a magyar nemzet solidaritása a nyugat-európai tudományossággal és culturával. Ép ellenkezőleg, ez a reform fog bennünket magyarokul oda képesíteni, hogy nevelődjenek, képződjenek nálunk nagyobb számban valódi szakférfiak, kik méltán versenyezhetni fognak a német, franczia és angol tudósokkal a görög nyelv és irodalom terén. (Élénk helyeslés). De természetesen csak azokat fogjuk görögül taníttatni, a kik arra hivatást éreznek magukban s kiknek az szellemi — s nem anyagi — szükségle-
