Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-375

S75. országos ftlés május 14-én, szerdán. 1890. J57 tük. Másfelől azonban — és ez épen nagyon fontos mozzanat a javaslatban — még az ifjak azon nagy tömege is, a mely nem fog arra szoríttatni, hogy görögül tanuljon, még az is részesülni fog mindazon áldásokban, a melyeket maguk a philologusok és paedagógusok várnak a görög nyelv tanításától az irodalomra nézve, (Élénk helyeslés.) Németországban is panaszkodnak az elfogulatlan tudósok, hogy bármennyire kielégítő eredményt mutat is fel némely kiváló növendék a nyelvtani ismereteket illetőleg: a görög irodalom ismerete Németországban egyáltalában véve nem áll ugyanazon niveaun, mint a philologizálás, a grammatizálás. Ezt nem én állítom, ezt maguk a németek hangoztatják. Hogy pedig a gymnasiumi ifjúság nagy tömege egyáltalában kellő átnézettél, fogalommal birna a görög irodalom egyes nagy kiváló remekirói nagy műveinek egészéről: ezt nem állítják Németországban még a philolog paedagogok sem: mert ilyesmi Németországban nem létezik. Nálunk azonban épen a minister ur kezdeményezése folytán lehetővé fog tétetni, hogy még azon gymnasiumi tamilok is, a kik görögül nem fognak tanulni, azok is lehetőleg méltó magyar fordításban fogják megismerni a görög irodalom remekíróit. (Helyeslés.) Megmosolyognak bennünket külföldön ezen eszme miatt, ámbár Dániában ezt szintén létrehozták ; most — mondom — külföldön mosolyognak e miatt felettünk, de eljön legközelebb az idő, midőn irigyelni fogják ezen reformokat. (Élénk helyeslés.) Es ha nem csupa szóvirág volt, a mit a reform ellenzői beszéltek azon csodás hatásról, melyet Kazinczyra, Kölcseyre és más jelesünkre tett a görög irodalom művelése annak idejében, hát akkor most áll elő az alkalom mindenkire, nemcsak a vagyonosabb, előkelőbb írókra nézve, de már az iskolában minden gyermekre nézve megnyílik az alkalom, hogy felfrissítse, finomítsa, nemesítse az irodalom iránti ízlését a görög irók gondolkodásmódján és formai tökélyén, mert saját anyanyelvén, magyarul fogja élvezhetni azokat, holott az egyoldalú grammatizálás mellett soha egyebet, mint töredéket nem kap az iskolában és fogalma sem lehet a görög irodalomról. (Élénk helyeslés.) Ilyené javaslat, t. ház, — nem eoncessio egyiknek vagy másiknak a javára az egymással ellentétben álló táborok közül; nem is egy megalkuvási kísérlet oly két irány között, a melyeket elvben nem lehet egymással kibékíteni. Nem, ez a törvényjavaslat tisztán, világosan látja maga előtt a czélt, a melyre törekszik. Önálló gondolat, a mely nem kér kölcsön ösztönzetet és nem táplál féltékenységet; jogosultságát már manap átérezteti a kortársakkal, — a kik okulni tudnak a tapasztaltakon, — ugy a józan ész, mint az elfogulatlan tudomány; de még fényesebben ki fogja mutatni már a legközelebbi jövő. (Élénk tetszés.) És most, t. képviselőház, szabad legyen befejeznem felszólalásomat. (Halljuk! Halljuk!) Most, midőn a vita megindul a javaslat felett, a közoktatásügyi bizottság teljes lelki nyugalommal néz a javaslat sorsa elé: mert meg van győződve arról, hogy Magyarország képviselőházának bölcsessége vindicálni fogja tudni magának azon osztályrészt, mely nemzetünket a művelt népek szellemi versenyében már manap megilleti. (Helyeslés.) Mindezen okoknál fogva melegen ajánlom a közoktatásügyi bizottság nevében az igen t. minister ur törvényjavaslatát ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadásra, a közoktatásügyi bizottság szövegezése szerint. (Altalános élénk helyeslés.) Madarász József jegyző: Kovács Albert! Kovács Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Mai felszólalásom inkább fog hasonlítani a dissertatióhoz, mint a parlamenti beszédhez, mert a szőnyegen lévő tárgynak a természete kívánja igy és talán hosszabb is lesz a szokottuál; mindazonáltal szíves türelmet és meghallgatást kérek a t. háztól a fenforgó kérdés fontossága miatt. (Halljuk! Halljuk!) E törvényjavaslatban a nemzet vezérlő osztályának, a tudományosan képzett osztálynak jövő neveltetéséről van szó s épen azért az eldöntés előtt még egy újabb, komoly megfontolást a t. háztól feltétlenül megérdemel. (Ugy van! halfelöl) A t. előadó ur beszédében a görög nyelv ügyére nézve egy rakás történeti adatot hozott fel, a melyek két hibában szenvednek. Az egyik az, hogy minden összefüggés nélkül, szórványosan vétettek innen-onnan és egész képet nem adnak, (Igaz! Ugy van! halfelől) a másik pedig az, hogy oly pontok is vétettek fel, a melyek ezen kérdéssel semmiféle összefüggésben nem állanak, mint például a jelen század phil-hellenismusának keletkezése és ügye a görög nyelv iskolai tanításának kérdésével a világon semmiféle nexusban nem áll. (Ugy van ! bálfelöl.) A magam részéről is megpróbálom tehát, t. ház, hogy a görög nyelv iskolai tanításának történetét és paedagogiai jelentőségét egy egészen rövid képben vázoljam. (Halljuk! Halljuk!) Bár a gymnasiumnak neve is, eredete is görög, mindazáltal e rövid történeti visszapillantást nem terjesztem ki egészen a görög korig, hanem csak a mai tanrendszer kezdetéig. Különben is e tárgynak történetéből legáltalánosabban ismeretes az, hogy mi volt a gymnasium a görögöknél, minő fényt árasztott és miként nevelte a történelemnek legeszesebb és legrokonszenvesebb népét és az is általánosan tudva van, hogy azután az ilyen