Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-375
375. országos ülés május 14-én, szerdán. 1890. 155 minő administrativ intézkedéseket fog majd tanácsolni a t. minister urnak arra nézve, hogy a törvényt erélyesebben, azaz sikeresebben végrehajthassa. Talán valami csodás hatású új methodikát fog javaslatba hozni? A mi ezt illeti, tekintsünk csak Németországra. Ha valahol, ogy Németországon igényelhetnek maguknak nagy hírnevet, nagy érdemet, nagy elismertetést a philolog-paedagogusok. Ok szerte e világon a leghirnevesebb, legméltóbb, legilletékesebb philologpaedagogusok és mint ilyenek, a methodika legkitűnőbb, legtapasztaltabb, legedzettebb, legerélyesebb bajnokai; experimentálnak a legjobb methodikával és mi az eredmény? Az eredmény az, hogy daczára ezen kitűnő methodikának, Németország szellemi nagyságai, köztük Dubois-Reymond berlini tanár maga, constatálja, hogy 20 év óta azon orvosnövendékek közül, kik előtte vizsgát tettek, nem volt képes egyetlenegy is szótár segítségével a legegyszerűbb görög mondatot lefordítani. (Derültség.) Tehát, ha Németországon, hol annyi sok száz, mondhatni ezer methodikus gyakorolja magát minél leleményesebb methodicai módszer Meszelésében évtizedek óta és gyakorlatilag érvényesítik is azt, ily elszomorító az eredmény: akkor valóban nem tudom, minő btíverejü hatást vár Kovács t. képviselőtársam azon methodikától, a melylyel ő administrativ utón a t. minister tir által sikeresebben és erélyesebben véli végrehajtatni a mostani törvényt. Magyarországon az állapotok a görög nyelv tekintetében csakugyan tarthatatlanok a szó legkomolyabb értelmében. (Igás! Ugy van!) A reform ellenzői azt szokták mondani, hogy az 1883: XXX. törvény csak hat, legföljebb hét év óta van érvényben; tehát nem elég még, mondják ők, az idő arra, hogy az abból nyert tapasztalatok utján azt az eredményt teljes joggal elítélhessük. De valósággal nem igy áll a dolog, t. ház. 1883-ban tulajdonképen csak inarticuláltatott, csak törvénybe iktattatott a törvényhozás által az a rendszer, "a mely tényleg Magyarországon már 1871 óta a maihoz tökéletesen hasonló, azzal majdnem egyenlő terjedelemben, mértékben és intentióban fennáll. 1860-ban az októberi diploma után tudjuk, hogy a Thun-rendszer nemcsak megrendült, de meg is szűnt. Ismeretes, hogy e rendszerben mily szigorúan vették a görög nyelv tanítását. 1861-ben megszüntették azt a Helytartótanács rendelete folytán és akkor a görög nyelv csak a felső négy gymnasialis osztályban tanittatott hetenkint egy-egy osztályban 2—2 órában. Ez az állapot tartott 1867-ig. Ekkor a felső három osztályra reducáltatott a görög nyelv, szintén hetenkint 2 órára. 1868-ban már csak a két felsőbb osztályra reducáítatott, ott is hetenkint : 2—2 órában. 1869-ben 3 heti órában szintén csak \ a két felsőbb osztályban a hetedik és nyolczadikban maradt rendes tantárgy. 187 l-ben báró Eötvös József minister, illetve utóda Pauler minister hozta be azt a rendszert, mely tulajdonképen ma is fennáll. Ekkor már a felsőbb 4 gymnasialis osztályban, az összes osztályokat számítva hetenkint nem kevesebb, mint 18 órában tanították a görög nyelvet egész 1879-ig. 1879-től pedig a mai napig 19 órában tanítják; a különbség tehát mindössze csak 1 óra volt. Bátran elmondhatjuk tehát, hogy a görög nyelv a jelenlegihez hasonló mérvben nem 1883 óta, nem a középiskolai törvény óta, de már 1871 óta, vagyis 20 év óta taníttatik a gymnasium összes négy felső osztályában. Nem kisebb idő, mint 20 esztendő tapasztalatai állanak tehát előttünk. És vájjon mit mondanak az eredmények? Az eredmények nagyon elszomorító tanuságtételt szolgáltatnak. Az eredmények azt mutatják, hogy e busz év folyamában a télsőbb gymnasiumi osztályok ifjúságára nézve a görög nyelv tanításával épen nem értük el azon kettős czélt, a mely végett a görög nyelv mint kötelező rendes tantárgy gymnasiumainkra behozatott. Az egyik czél az volt: harmonikus módon fejleszteni az ifjúság szellemi képességeit azon formális képzés által, a melyet állítólag pótolhatatlan módon és mérvben nyújt a görög grammatika tanulásában rejlő szellemi gymnastika az ifjúságnak ; a másik czél pedig az volt: előkészítem az ifjakat arra, hogy a görög remekírókat megérthessék és ezek által a fenséges görög szellemmel megismerkedhessenek. Á mi az elsőt illeti, a ministeri biztosok, kik ki lettek küldve a különböző felekezeti autonomikus gymnasiumok érettségi vizsgálataira, maguk constatálják azt az elszomorító hanyatlást, mely a latin nyelvben való hátramaradásban mutatkozik. Ha 20 évi tapasztalás után tehát azt látjuk, hogy még a latin nyelvnél is hátrament a tanítás eredménye, akkor a görög nyelv tanításának nem tulajdoníthatunk valami különös gymnastikai btíverőt és szellemi hasznot. Fájdalom, még a magyar nyelvtannál is hátramaradást kell tapasztalnunk; a mi pedig azon ismereteket illeti, a melyeket ltjaink a gymnasiumokban elsajátítanak, azt tudom én, tudja az egész ház, tudja a szakpublicistika, tudja valamennyi tanférfi, hogy néhány kitűnő tehetségű, jobbhajlamú, buzgó ifjútól eltekintve, egy-egy osztályban a tanulók túlnyomó többsége még csak annyira se viszi, hogy a nyolczadik osztályban görögül conjugálni tudjon tökéletesen, sőt van olyan is, a ki még olvasni sem tud helyesen. (Igás! Ugy van!) Azt egész bátran elmondhatjuk, hogy egynéhányat leszámítva, a legtöbb tanuló nem képes szótár nélkül egyetlenegy mondatot sem lefordítani oly görög autorokból, a kik: nek műveit azelőtt nem látta. Ez az eredménye a i mostani rendszernek. 2ö*
