Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-363

868. országos ülés április 22-én, kedden. 1890. 5 ünnepnapok, a melyek miatt a postai kézbesítés körül is bizonyos visszamaradás következett be, a melyet utólag pótolni kellett. De hogy e panaszok nem magára a kézbesítési rendszerre vonatkozhattak, kitűnik abból is, hogy a főváros kézbesítési kerületeinek számát 80-ra emeltem és minden egyes kézbesítési kerületben naponta háromszor történik a házhoz való kézbesítés. Ez oly előny, a melyet külön kiemelnem, azt hiszem, nem is szükséges. (Élénk helyeslés.) Magán azon az enqueten is egy igen tekintélyes kereskedő kijelentette, hogy soha oly gyorsasággal nem kézbesítették az utalványokat, mint most, a mikor például Mármaros-Szigetről szombaton délután indítottak el egy utalványt és hétfőn nemcsak az utalvány, de a pénz is itt kézbesítve volt, az illetőnek. (Helyeslés és tetszés.) A panaszok súlypontja tehát, t. ház, nem is a kézbesítés módjában fekszik, hanem igenis a panaszoknak azon részében, melyet t. képviselőtársam i* említett, hogy t. i. a kézbesítési díjak terhelők. Erre nézve általánosságban meg kell jegyeznem, t. ház, hogy a mi postatarifánk még a legmérsékeltebbek egyike a continensen. (Igás! ügy van! johbfelől.) Sőt tavaly a pénzügyi bizottság nem egy tagjának felszólalása és a képviselő urak közül is nem egynek intelme következtében többnemíí kézbesítési ágban az ingyenes kiszolgáltatást rendeltem el. De talán mégis vétenék a pénzügyi érdekek ellen, melyeket pedig szem előtt kell tartanom, ha például a postautalvány! pénzek kézbesítését is ingyenessé tenném, a minek következtében körülbelül 190—200 ezer forint jövedelemtől esnénk el; ez pedig tárczám szempontjából mindenesetre tekintélyes összeg, a melyet föl nem áldozhatok. (Élénk helyeslés.) Es azt hiszem, helyesen is teszem. (Helyeslés.) De a mi annak keretén belül történhetett és tekintettel arra, hogy a kézbesítés módja maga is költségemelést okozott, megtettem, a mennyiben az említett enquete tanácskozásainak eredményéhez képest mérsékeltem a kézbesítésért fizetendő díjakat, elrendelve, hogy folyó évi május 1-sejétől kezdve az egyes utalványokért 4 darabig darabonkint 2 krajczár lesz fizetendő az eddigi három helyett, másodszor, hogy 5 darabtól, kezdve 10 darabig 10 kr., azontúl pedig darabonkint csak 1 krajczár lesz fizetendő. Ez is már annyira mérsékelt, hogy ez idő szerint tovább valóban nem mehetünk. (Élénk helyeslés.) Az 5 forintnyi havi raktárdíj eddig is érvényben volt a csomagkezelésnél és azt hiszem, 60 forintot azon kényelemért bármely fél fizethet. (Igás! ügy van!) Ez tehát szintén nem mondható magas díjnak. A panaszoknak másik részét, melyre t. képviselőtársam is czéloz, azok a panaszok képezték, melyek szerint a kereskedőnek, a kinek egyszerre több utalvány kézbesittetik, nincs ideje följegyzéseket tenni, az utalványokat összeadni stb., a mi mindenesetre inconvenientia. Ennek következtében elrendeltem a kérdés tanulmányozását, vájjon nem lehetséges-e az illetőknek, kik egyszerre több utalványt kapnak, egy consignatios másolati jegyzéket adni át, hogy tájékozva legyenek az iránt, milyen utalványokat, kiktől és mi összegben vettek át. És ennek gyakorlati alkalmazását el is rendeltem. így tehát a panaszoknak ezen a részén is segítve van. (Helyeslés.) A mi, t. ház, azt illeti, hogy ezen intézkedések előmozdítanák a sikkasztásokat és a visszaéléseket, erre nézve bátorkodom megjegyezne hogy ép ellenkezőleg áll a dolog. Az azelőtt fennállott rendszer mellett,'fájdalom, számos sikkasz. tás történt és emberileg lehetetlen a jövőre is teljesen biztosítanunk magunkat a sikkasztások ellen, de az bizonyos, hogy az újabb rendszer épen egyik eszköze annak, hogy ezen sikkasztások esetei a lehető legcsekélyebb mérvre szoríttassanak. Ugyanis maga a postaintézet kézbesítője lép a féllel közvetlenül érintkezésbe, nem avatkozik egy harmadik közéjük, nem történhetik meg, hogy a pénz illetéktelen kézbe adassék, — mint a hogy az sokszor megtörtént — vagy hogy a közönség különböző igazolási eljárásoknak vettessék alá, a mi arra még kellemetlenebb volna. Az egész posta- és távirdaintézet működése, t. ház, legnagyobb mértékben függ alkalmazottainak feltétlen becsületességétől. Meg vagyok győződve, hogy a magyar posta- és távirdaintézet tagjai ennek teljes tudatában vannak és hogy ez mennyire szükséges, ezt bizonyítja az is, hogy a becsületesség hiányában történt malversatiók ellen védelem nincs. Ugyanis vagy messzehatő ellenőrzési intézkedéseket léptetünk életbe és akkor az egész postakezelés meg van bénítva, mivel annak könnyűnek s gyorsnak kell lenni, márpedig minél több az ellenőrzés — nem is tekintve a költségeket — annál nehézkesebb az eljárás, annál több a panasz. Ha pedig ezt nem teszem, ekkor nincs módom egyébre támaszkodni, mint a közönségre, mely az ellenőrzést a maga érdekében is gyakorolja és az alkalmazottak becsületes eljárására. Én a magam, részéről ez utóbbiban bizom és kérem a t. házat, méltóztassék ezen válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés.) Báró Kaas Ivor: T. képviselőház! A tisztelt kereskedelmi minister ur válaszára csak néhány megjegyzést vagyok bátor tenni. Az első az, hogy az én kérdésem és az ő válaszadása között eltellett időben történtek újabb rendelkezések, melyek lényegesen megváltoztatták a helyzetet a dolog előnyére azon irányban, a melyben én interpellatióimat tettem, tudniillik a panaszoknak