Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-369
1 j g 369. országos ülés május nem az én teremtményem és nem az én csekély felfogásom folyománya az a szó, mint terminus technieus, hogy: „szervezés*. Utaltam rá rövid indokolásomban, hogy 1875 : XXXVI. t.-czikk, midőn az első folyamodása bíróságokat szervezte, ugyanúgy intézkedett, pedig ott jelentett valamit ez a kifejezés, mert a 4. §-ban az van, hogy „az áj szervezés pedig a jelen törvény életbeléptetésétől számítandó 3 év alatt befejezendő". Részemről nem fogadom el azt, hogy ezen törvénybeli kifejezés, a mely itt törvénybe lett beiktatva, homályos, félrem;)gyarázható lett volna, hogy ennek többféle értelem lett volna tulajdonítható s épen azért, miután én részemről semmi különösséget nem akartam módosítványommal producálni, hanem egyszerűen csak azt óhajtottam, hogy ezen törvényjavaslat végrehajtása, a mennyiben a felhatalmazás a t. minister urn.tk megadatik, legalább idejére s mérvére bizonyos korláttal birjon, azért bátorkodtam a módosítványt benyújtani, melyet fentartok és ismételve a t. háznak elfogadásra ajánlok. (Helyeslés a széső halóidalon.) Madarász József jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! Mindenek előtt kijelentem, hogy a magam részéről a Haviár Dániel t. képviselőtársam által benyújtottmódosítványhoz teljes mértékben nemcsak csatlakozom, hanem mintegy köszönettel vagyok adósa azért, hogy ezen fontos kérdést, a mely különben a áO. §-nál talán sikeresebben lett volna felvethető, itt felvetette. Tisztában kell lennünk a kérdés lényegével, t. ház. Nekünk az az aggodalmunk van, hogy a törvényjavaslat mostani szövegezése mellett megeshetik az organisatio tartama alatt egy királyi ítélőtáblai bíróval, hogy kétszer, esetleg háromszor áthelyez'etik vagy áthelyeztethetik. Épen mert ez az aggodalmunk, volt szükség arra, hogy a t. igazságügyi minister ur ezt saját intentiója szempontjából törvényt magyarázókig felvilágosítsa. En most már hajlandó vagyok megnyugodni a t. igazságügyi minister ur kijelentésében, hogy ő ezt nem czélozza. Csupán arra akarok még néhány szót felhozni, hogy mennyire lehetséséges a törvény szövegének ilyen magyarázatot adui. A t. minister ur 245 birói létszámmal szervezi a királyi táblákat; e törvény szerint joga van az ebő aetusnál 245 királyi táblai birót kinevezni ; ez kétségtelen. Most történnek az áthelyezések, teszem azt 30, 50, 60 vagy 100 királyi táblai biró Budapestről áthelyeztetik más királyi táblák területére. Az egyik királyi táblánál például kisül, hogy nagy a létszám, ott tehát azt csökkenteni kell s miután a létszám már be van töltve, igen természetes — nem lévén joga a minbter úrnak a kétszáznegyvenhatodik vagy kétszáznegyvenhetedik királyi táblai birót kinevezni — onnan kell 7-én, szerdán. 1890. áthelyeznie, a hol több van, tehát az a biró már másodszor és a szervezés tartama alatt esetleg harmadszor, negyedszer is ki van téve a törvényjavaslat szövege szerint az áthelyezésnek. Nem is állítom azt, hogy ez a t. minister urnak intentiója volt volna, azonban engedje meg, hogy a szövegből ezt lehetett volna kimagyarázni. Ez az első rész, a melyre nézve én tudomásul veszem a t. minister ur nyilatkozatát és megnyugszom abban, hogy az törvénymagyarázó erővel birjon és hogy a t. minister ezen szakasznak s esetleg a 20-iknak ilyen sanctiót nem tulajdonít. De, t. ház, még két irányban kérnék felvilágosítást a t, minister úrtól. Egyik az, hogy az igazságságügyi bizottság az eleinte a kétszázharmiczháromban megállapított birói létszámot nézetem szerint is helyesen kétszáznegyvenötre emelte föl. Én teljes készséggel hozzájárulok a birói létszámnak ezen megállapításához, mert mint gyakorlati jogász, tudom, hogy alig lesz még ez a létszám is elégséges! az igazságszolgáltatás érdekeinek kellő kielégítésére ; azonban a motívumokra nézve van észrevételem. (Halljuk!) Az igazságügyi bizottság azzal okolja m;g a kétszáznegyvenötre való felemelést, mert 12 királyi táblai biró állandóan a királyi Ouriához van berendelve, mint kisegítő biró, ezek tehát az eredeti létszámban nem szerepelnek, a királyi táblánál nem működnek. Már most a t. minister ur indokolása szerint, úgy látszik, hogy habár nincs is kimondva hogy ennek a 12 kisegítő bírónak a kir. Curiánál véglegesítése ezéloztatik, de határozatlan időre permanentiába helyeztetnek a királyi Curiánál. S ez az, a mire nézve felvilágosítást kérek a t. minister úrtól. Miután a t. minister ur jól tudja, milyen recensusc keltett Magyarország parlamentjében az úgynevezett pótbirói intézmény, milyen helytelennek tartották a jogászok általában véve, hogy egy és ugyanazon fórumnál kétféle qualifieatiójú, kétféle fizetésű és állású birák legyenek alkalmazva, mint hajdanában a pótbirákkal történt: tiszteletteljesen kérdem a minister urat, nem volna-e hajlandó nyilatkozni az iránt: vájjon helyesli-e ezt a kisegítő birói intézményt s egyáltalában meddig szándékozik a Curiánál tartani azt a tizenkét kisegítő birót, a kikre meg kell jegyeznem, hogy azok természetesen a királyi táblai birák közül a legkiválóbbak, ugy hogy elvonásuk által a királyi tábla a legjobb erőktől van megfosztva? Ha talán a t. minister ur erre nézve nem tartja czélszertínek nyilatkozni, még azt sem bánom, de felvetem a kérdést, mert talán mégis jónak fogja látni, hogy e tekintetben czélzataival, törekvéseivel bennünket megismertessen, hogy magunkat tájékozni tudjuk és esetleg támogassuk is a t. minister urat szándékainak keresztülvitelében. (Helyeslés a szélső baloldalon.)
