Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-363
4 368. országos ülés április 22«éu, kedden. 1890. Következik az állami elemi és polgári iskolák építésére az 1884. évi V-ik törvényczikkel engedélyezett 500.000 forintnyi kölcsönnek további 200.000 forinttal emeléséről való törvényjavaslatnak harmadszor: felolvasása. Szathmáry György jegyző (olvassa a törvényjavaslatot). Elnök l Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a törvényjavaslatot harmadszori felolvasásában is elfogadni; igen vagy nem ? (Igen !) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy elfogadtatik és alkotmányos tárgyalás és szives hozzájárulás végett a főrendiházhoz átküldetni határoztatik. Kérem a t. házat, méltóztassék a mai ülés jegyzőkönyvének ezen harmadszori felolvasására vonatkozó két pontját azonnal hitelesíteni. JosipOViCh Géza jegyző (olvassa a jegyzőkönyv illető pontjait). Elnök: Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyv ezen két pontját hitelesítettnek jelentem ki. Következik a kereskedelmi minister ur válasza báró Kaas Ivor képviselő urnak hozzá intézett interpellatiójára. Baross Gábor kereskedelmi minister: T. ház! (Halljuk,! Halljuk!) Engedje meg a t.ház, hogy mindenekelőtt felolvassam azt az interpellatiót, a melyet Budapest főváros negyedik kerületének t országgyűlési képviselője hozzám intézni szives volt (olvassa) : „A budapesti magyar [királyi posta- és távirdaigazgatóság folyó évi 10.346. számú rendeletével a posta-utalványok kézbesítését a fővárosban újra szabályozta. Minthogy ezen intézkedés a kereskedelmi és iparos körökre a gyakorlatban terhesnek és czélszerütlennek bizonyult, mi számos panaszra adott alkalmat, kérdem a nagyméltóságú kereskedelmi ministert: szándékozik-e a budapesti posta- és távirdaigazgatóság említett rendeleteit olyképen módosítani, hogy az üzlettel biró fővárosi polgárok jogos igényei és forgalmi érdekei azoknak újabb megterheltetése nélkül kielégítést nyerjenek?" T. képviselőház ! Először is helyre keli igazítanom azt az állítást, mintha ezen újabb kézbesítési módot a budapesti postaigazgatóság léptette volna életbe. Az igazság érdekében és felelősségem szempontjából kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ezen újabb kézbesítési módot még az 1889-dik év vége felé kiadott rendeletemmel magam léptettem életbe s azt határoztam, hogy az márczius 1-sejétől fogva foganatosittassék, a minthogy az tényleg 1890. márczius 1-én életbe is lépett. A másik, t. képviselőház, a mit megjegyezni kötelességem, vonatkozik arra a különbségre, a mely az előbb fennállott és a most létesített kézbesítési rendszer között létezik. Az előbbeni kézbesítési mód szerint a postautalványok külön kézbesittettek és a pénzfelvételről az illető félnek kellett gondoskodnia. Hogy mennyi inconvenientiával, mennyi időveszteséggel és alkalmatlansággal járt ez, nemcsak magára a postahivatalra, de főleg a felekre nézve, azt bővebben bizonyítgatnom nem szükséges. (Igaz! Ugy van!) Épen a fővárosi polgárok forgalmi és kereskedelmi érdekei indítottak arra, t. képviselőház, hogy a kézbesítés tekintetében újabb rendszert léptessek életbe. (Élénk helyeslés.) Már 1887-ben kérte az itteni kereskedelmi s iparkamara, hogy a postautalványokkal együtt a pénz is kézbesittessék. Akkor, sajnálatomra, nem voltam azon helyzetben, hogy ez irányban intézkedjem, mert a szükséges hitelek hiányzottak ; most azonban, e tekintetben is tehetek valamit a fővárosi polgárság érdekében és gondoskodtam, hogy az új kézbesítési rendszer életheléptettessék. E mód abban áll, hogy nemcsak az utalvány, hanem azzal együtt a pénz kézbesittessék a félnek lakásán. (Élénk helyeslés.) Azt hiszem, szembeötlő e dolognak előnye. (Elénk helyeslés.) Igaz, hogy annak a nagykereskedőnek vagy más jobbmódúnak, a kinek sok, arra alkalmazható személyzete van, nem tesz különbséget, hogy egy alkalmazottját elküldi a főpostára a pénz felvételére, a ki azután vár addig, inig a pénzt meg is kapja; de túlnyomó része a főváros lakosságának — meg vagyok róla győződve — érzi annak előnyét, ha nem kell senkit a főpostára küldenie, hanem házánál veszi át az összeget. (Élénk helyeslés.) Egyébiránt, t. ház, nem akarnék részletesen kiterjeszkedni azokra, a miket a t. képviselő ur interpellatióját indokoló beszédében előadott, esak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy az interpellatio megtörténte után értesülni óhajtván a közvetlenül érdekelt kereskedői s iparos körök véleményéről, meghivtam többeket ezen körökbői értekezletre. Hosszabb eszmecsere után a megkivottak egyhangúlag kijelentették, hogy az újabb rendszert teljesen helyesnek tartják és nem is óhajtanák, hogy az előbbi rendszerre térjünk vissza. (Élénk helyeslés.) Azt gondolom, t. ház, hogy a kormány valóban kötelességét teljesíti, midőn — bár áldozatok árán is — e téren is igj^ekszik a polgároknak könnyebbségeket nyújtani. (Élénk helyeslés.) Hogy ez a végletekig nem vihető, az is bizonyos. És itt rejlik tulajdonképen a panaszoknak oka ; mert az, t. képviselőház, hogy hozzám tömegesen érkeztek volna panaszok, nem felel meg a ténynek. A kereskedelmi csarnok igenis intézett hozzám egy panaszlevelet, a melynek alapján vizsgálatot is intéztettem és arról győződtem meg, hogy mint minden institutiónál, ennél is kezdetben, az életbeléptetés alkalmával bizonyos nehézségekkel kell küzdeni. Szaporították a nehézségeket az akkor volt
