Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.

Ülésnapok - 1887-368

3«8. orseágos ülés május 6-éu, kedden. 1S!)0. 97 Zólyom- és Turóczniegye területével, Rózsahegy, Liptó- és Árvamegyék, Rimaszombat Gömörmegye területével, habár utóbbi semmi tekintetben sem gravitál Beszterczebányára. Ez a három törvényszék összesen 473.000 lakost számlál, ha tehát Kaas Ivor t. képviselő ur csak az igazságszolgáltatás érdekeit szem elől téveszteni nem akarja, ő is be fogja látni, hogy 470.000 lakos számára egy királyi táblát szervezni sem igazságügyi, sem gazdasági, sem pénzügyi szempontból indokolt nem volna. Én tehát azt hiszem, t. ház, hogy annak a felvidéknek, melynek meg vannak a maga természetes központjai: Pozsony és Kassa, melynek egyes megyéi, mint például Nógrád, egyenesen Budapestre gravitálnak, a székhelyek megválasztása és a területi beosztás sérelmet nem okoz, sőt ha ezzel ellenkező eljárást követne a javaslat, ha a felvidéket forgalmi viszonyai és közgazdasági érdekeinek mellőzésével Beszterczebányára a királyi táblához terelte volna: akkor nem tettünk volna a felvidéknek jó szolgálatot és az érdekelt körök óhaja ellenére jártunk volna el. Ez okból, t. ház, azt a módosítást, melyet Halassy Gyula t. képviselőtársam concret alakba foglalt, a t. háznak elfogadásra nem ajánlom. (Helyeslés jobbfelöl.) Befejezem felszólalásomat. Én azt hiszem, hogy a területi beosztás, melyet a törvényjavaslat tervez, egészében véve kielégíti az ország érdekeit; azt hiszem, igazságszolgáltatási szempontból beérhetjük azzal, ha a szóbeliség és köz vétlenség később behozatik is. (Helyeslés a jobboldalon.) T. ház! A ház bizottsági ülései nyilvánosak lévén, hivatkozhatom arra, hogy a székhelyek kérdésében is volt indítványom, voltak ellenvetéseim, melyekkel az igazságügyi bizottságban kisebbségben maradtam. Miután egy székhelyre nézve elfoglalt álláspontom leszavazása daczára a javaslatot a maga egészében az országra üdvösnek tartom, mint a bizottság előadója kötelességemhez képest az l.§-nak változatlan elfogadását ajánlom. (Helyeslés a jobboldalon.) Josipovich Géza jegyző: Szilágyi Dezső igazságügyminister! (Halljuk ! Halljuk !) Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt a t. ház szavazatával ezen fenforgó két szakasz sorsa felett döntene, én is csak igen röviden egy pár lényeges körülményt akarok kiemelni s a törvényjavaslat álláspontjára nézve, melyet én teljesen objectivnek tartok. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Mindenekelőtt két. ellenvetést óhajtanék a ház elméjéből elhárítani, a mely ezen javaslat ellen felhozatott. Az egyik abban áll, hogy az ország volt erdélyi részeinek határát szétbontatlanul hagyja s ez által azon üdvös összeolvadást, KÉPVH. NAPLÓ 1887—92. XVIII. KÖTET. melynek a magyar állam politikája változatlan czélpontjának kell lennie, nem mozdítja elő. T. ház, én azt tartom, hogy nagy tévedésben vannak azok, a kik a királyi táblák szétbontásának ily hord erőt tulajdonítanak. Sokkal erősebb két tényezőben rejlik, hogy úgy mondjam azon külön állásnak élő maradványa, mely itt ott a volt erdélyi részekben mutatkozik, két oly tényezőben, melyet folytonosan gyöngíteni és helyét azon egységes nemzeti tényezővel kitölteni az igazságügyi kormány és Magyarország kormányzatának többi ágai mindenha főgondjuknak tartották* (Általános helyeslés.) Mi ezen két tényező, melyhez képest elenyészőleg csekély az, hogy a királyi táblák tekintetében egyes részek hová tartozzanak'? Mi legyen ezen két tényező ? Ezek a régi történeti szétválásnak maradványai élő intézményekben és — yalljuk meg — itt-ott érzületekben. (Igazi Ugy van!) A mi az intézményeket illeti; mondhatom a t. háznak — s nem mondok ujat vele — hogy a jogintezvények terén, reménylem, nem hosszú idő alatt, a legteljesebb egység fog bekövetkezni. (Általános élénk helyeslés.) És én úgy vélem, hogy ezen elvnek megvalósítását, mint a hagyományos nemzeti politika egyik sarktételét fogja tekinteni minden párt és egymásra következő minden kormány. (Általános helyeslés.) A mi a másodikat, az érzületet illeti: ez, uraim, eredménye a hosszas külön válásnak és a külön intézmények által teremtett viszonyoknak. De nagyban tévednénk mindannak az erejében, a mi Magyarország politikai és culturalis életében az alkotmányos aera visszaállítása óta történt, ha nem látnók azt, hogy ez az érzületekben mutatkozó különbség gyengül és halványodik s ez az, a mi Magyarország szellemi és erkölcsi tényezői között — örömmel mondom — a kihalás jegyzékére van téve. (Általános helyeslés.) Az igazságügyi kormányzat szintén tehet az egységes jogintézmények létesítésén kivül még fontos dolgot ez irányban is s a t. ház bizonyára helyeselni fogja azt, a mit mondok, hogy bár a ház t. tagjai tudatával birnak kisebb-nagyobb akadályoknak a valósításban, az igazságügyi kormány törekvése oda lesz irányozva, hogy az igazságügyi szervezet állásainak betöltésénél az úgynevezett volt erdélyi részekből való egyének Magyarországra is s a szorosabb értelemben vett Magyarországból valók ide s lehetőleg odaisalkalmaztas sanak. (Helyeslés.) Ez lényeges dolog, uraim. Természetesen ezzel nagy ugrásokat és tömeges sikereket egyszerre elérni nem lehet, de egyáltalában — s azt hiszem, ezt az egész t. ház helyesli — elhibázott dolog volna az igazságügyi szervezetnek olyan lassankinti fejlesztése,, a mely azt tartaná, hogy a volt erdélyi 13