Képviselőházi napló, 1887. XVIII. kötet • 1890. április 22–junius 10.
Ülésnapok - 1887-368
92 í" 68 * erszdgos ülés május &•&», keddeu. 18SH). lalkozva, azt imputálja nekem, mintha tegnap azt mondtam volna, hogy nem tartom valamely vidékre nézve fontosnak azt, ha Themis temploma ott állíttatik fel, hanem elegendőnek tartom, ha meg van azon vidéknek forgalma és kereskedelme. T. képviselőház! Én ejjy fejlődő városról beszéltem tegnap s azt említettem, hogy ipar és kereskedelem, egészséges közgazdasági viszonyok képezik a fejődés alapját és hozzátettem azt, hogy ezen fejlődésre a biztos alapot magának a táblának ottani elhelyezésében nem találom. (Helyeslés jobbfelöl.) Ha leliettem volna valamikor abban a nagyon gyarló felfogásban, ho<?y nem fontos egy városra nézve a kirá yi tábla, bizonyosan azon mozgalom, a mely pe itiók utján, valamint a sajtóban, a házban, a bizottságban megindult, kétségtelenül megtanított volna arra, hogy nagyon is fontos egy városra ha ott királyi tábla állíttatik fel. (Helyeslés a jobboldalon.) A második félreértés a mi t. képviselőtársam beszédében van, az, mintha én a táblák számának szaporítását proponált ím volna. En épen ellenke zőleg azt jelentettem k<, hogy a mostani körülmények között veszélyesnek tartanám a táblák szaporítását és — ho<ry ismételjem tegnapi kijelentésemet — azt mondtam: merész reménytfejezek ki. ha azt mondom, hogy talán a közvetlenség behozatala, a perjog és az anyagi jog egyes részeinek codificatiója, e»y szóval a nyert tapasztalatok talán arra fogn ik vezetni jövőben, hogy a táblák egyik-másik irányban talán szaporítást fognak igényelni, Ez tehát ép oly hibás felfogás, mint az előző és ezt kiigazítani kötelességem volt. (Helyeslés a jobboldalon.) Azonban még személyes kérdésben is kötelességem egy rövid megjegyzést tenni. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő ur a táblákra vonatkozó nyilatkozatommal foglalkozva és érveléseimet czáfolva — mihez teljes jogát elismerem — még a múltra is visszament és azt említette, hogy én most az aradi tábla e len nyilatkozom, annak idején pedig közönyt mutattam az aradi fogházra nézve s fogházat ott nem állítottam. A jóakaratnak ilyetén hiánya, t. ház, tekintve akkori állásomat, egyenesen köteleségmulasztás lett volna részemről. Én pedig, nem kívánva a t házat az aradi fogházépítés ügyével s ennek részleteivel most foglalkoztatni, egyszerűen kijelentem, hogy egyáltalán nem érzem, hogy Arad város iránt akkorában is akármi kötelességet mulasztottam volna. (Helyeslés jobbfelöl.) Madarász József j egyző: Bolgár Ferencz! Bolgár Ferencz: T. ház! (Halljuk!) Bocsánatot kérek, ha a t. ház becses türelmét én is bátorkodom igénybe venni; (Halljuk!) de szükségesnek tartom, hogy néhány szóval megokoljam, miért nem fogadhatom el a törvényjavaslatnak. melyet különben általánosságban elfogadtam, ezt a szakaszát. (Halljuk!) Én ugyanis, t. ház, nem birom belátni, hogyan jut tulajdonkép Győr városa ahhoz, hogy székhelye legyen azon királyi táblai kerületnek, mely a törvényjavaslatban, mint győri királyi táblai kerület van körülírva, holott Győr városa sem jó ponton nem fekszik ebben a kerületben, sem azzal valami szoros összeköttetésben ^oha nem állott. Kerestem is a felelet e kérdésre ugy a javaslat indokolásában, mint az igazságügyi bizottság tárgyalásainak anyagában, de hiába; sem ott nem találtam a feleletet, sem itt a képviselőház tárgyalásában. Nem hallottam egyetlen komoly indokot sem, mely igazolná, hogy az igazságszolgáltatás érdekei követelik a királyi táblának Győrött való elhelyezését. (Igás! TJgy van! balfelöl.) Én, t. ház, teljes szivemből kívánom, hogy Győr kapjon egy királyi táblát, (Helyeslés balfelöí) ha egyáltalán lehetséges volna annyi királyi táblát felállítani, hogy Győrnek is jusson egy; de megszavaznám Győrt most is, mint táblai székhelyet, ha a városnak földrajzi fekvése más volna, mint a milyen. De ebben a tekintetben ma sokkal inkább lehetne királyi tábla székhelyévé tenni Szombathelyt, mint Győrt. A kerületnek igazi székhelye azonban csakis Sopron lehet, (Igaslbalfelóí) ha szem előtt tartjuk a gyors és olcsó igaz ságszolgáltatás, a nemzeti ügy és biróikar érdekeit. Maga a t igazságügyminister ur volt az, a ki az igazságügyi bizottságban kiemelte, hogy ha a concurráló városok, azaz Sopron, Győr és Szombathely culturális intézményeit és városias jellegét tekintjük, Sopront illeti meg az elsőség és csaki-; n városnak geographiai helyzete, excentrieas fekvése a táblai kerületben indította at. igazságügyi kormányzatot arra, hogy vele szemben Győrnek : dja az elsőbbséget. Hát, t. képviselőház, én ezt az argumentumot nem fogadhatom el, mert itt. nemcsak az a kérdés, hogy a perlekedő fél a székhelyhez közelebb, vagy messzebb lakik-e, hanem az is, hogy lakhelyéről mily gyorsan érhet a székhelyre. Már mostan tény, hogy Sopronba olcsóbban és gyorsabban lehet elérni a királyi tábla kerületének főbb pontjairól, mint Győrre. Én inkább például gyorsvonaton Esztergomba, mint például gyalog Váczra (Derültség balfelöl) és olcsóbban ismegyek, (Halljuk! Halljuk !) kivált akkor, hogy ha ügyvédet kell helyettem küldeni. Az indokolásban ki van maratva az egyes törvényszékek és járásbíróságok átlagos távolsága Győrtől. Már most, ha az ember utána számít, arra jut, hogy a törvényszékek átlagos távolsága Sopr intól egyáltalában még kisebb, mint Győrtől, mig a járásbíróságok átlagos távolsága is csak hat kilométerrel nagyobb Soprontól mint Győrtől, a mi végre nem nagy különbség. Ez az állítás — te-
