Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-343

848. országos ülés márcz merülnek sporadicus kérdések, melyekben a nyelv, a nemzeti becsület a parlamentaris tisztességnek legapróbb részletei nemcsak kérdés tárgyává tétetnek, hanem lábbal tiportatnak (Ugy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) és olyan kérdésekben, a melyekben a választóktól nemcsak megbízásuk nem volt, hanem az egész ország hangos tiltakozással szólalt fel ellenük, hogy idáig és ne tovább, mert itt nem a nemzet többségét, hanem saját hatalmi érdekeiteket szolgáljátok: ha ilyen állapotok állnak elő, t. ház, akkor egy kisebbség kezében minden fegyver szent és jogosult arra, hogy megvédelmezze azt, a mi igaz és megvédelmezze első sorban a parlament tisztességét. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Es ha az a többség elég rideg, elég kérlelhetetlen, elég elzárkózott arra, hogy ne vegye észre, hogy néha a fájdalomnak, néha a keserűségnek kitörő hangján nem az ellenség szól hozzájuk, hanem testvéreik, a kik épen oly magyarok, mint ők, a kiknél siket fülekre talál minden panasz hang, akkor azok ne csodálkozzanak, ha végre valahára egy elfojtott keserűség dühe tör ki önök ellen, mely elpusztítja önöket ministerelnököstől együtt. (Zajos tetszés a szélső baloldalon.) Sokáig tart a türelelem, t. ház, de a szálai hamar elfogyhatnak s ez az egyik és legfőbb mozzanat, a miért én e helyről ma szót kértem, meri; a bizalom kérdése, a mivel egy ország ministerelnöke iránt viseltetni tartozik, téves felfogás, helytelen állítás, hogy egy párt monopóliuma lehet (Helyeslés a szélső baloldalon.) Magyarország ministerelnöki állásának olyannak kell lennie, hogy ha nem is politikai bizalommal, de legalább a megrendíthetlen tisztelet érzetével viseltessék irányában az ország minden polgára. (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélső bah'dalon.) A ki azon jogokat eljátszotta, hogy a tisztességes parlamentarismus elvei mellett a tisztességes emberek sorába számittassék, (Zaj és mozgás a jobboldalon) az Magyarország ministerelnöke nem lehet. (Élénk helyeslés szélső balfelől. Zajos felkiáltások jobbfelöl: Rendre! Rendre! Nagy zaj. Elnök csenget.) Elnök: A képviselő urat ezen kifejezéseért rendreutasítom. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások szélső balfelől: Éljen Polónyi Géza! Nagy zaj.) PolÓnyi Géza: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Ez a kérdés nem lehet pártok kérdése, mert méltóztassék a t. előttem szólottnak megengedni, nem állittatott-e c^ak tavaly is a közel jövőbe valószínűnek, hogy Magyarország mint állam és társadalom egy európai conflagratio esetén a lét és a nemlét kérdése elé állíttatik. Nem állítom, hogy ez az eset ma is előttünk áll, mert talán távolabb állunk tőle, mint közelebb,de lehetősége nincs kizárva. Önök találtak fel egy axiómát, t. ház, a melyet nem rég az előadóiszékből Andrássy Gyula, akkor még ifjabb, proclaraált, hogy hiszen ha majd az 5 lén, szombaton. 1890. g-j ország veszedelemben lesz, persze a régi német közmondás alapján: „Der Gescheidere gibt na eh" megint együtt leszünk, csakhogy önök ezt úgy értik, hogy az okosabbnak mindig az ellenzéknek kell lenni. (Tetszés és derültség a szélső baloldalon.) Gondolják meg, t. ház, hogy ha ma egy európai válság esetén Magyarország a lét és nem lét nagy kérdése elé állíttatik s egy ministerelnökkel vezettetik be azon harezba, a kit Tisza Kálmánnak hivnak, lehetséges lesz-e önöknek Magyarország egységét és Magyarország társadalmát ugy összeforrasztani, hogy Magyarország, mint egy ember álljon (Zajos tetszés és felkiáltások a szélső baloldalon: Az lehetetlen!) sikra ? Ez nem lehet. (Zajos helyeslés szélső balfelől.) Predicálhatnak önök akármit, mondhatják, hogy jobban gyűlöljük Tisza Kálmánt, mint szeretjük a hazát, de ez hiába való predicatio, mert a kit egyszer gyűlölni és megvetni tanultunk, azt követni nem fogjuk soha. (Zajos helyeslés, tetszés és éljenzés szélső balfelől. Zaj, mozgás jobbfelől.) Elnök (csönget): Ismét kénytelen vagyok a képviselő urat ezen kifejezéseért rendreutasítani. (Helyeslés jobbfelől. Felkiáltások szélső balfelöl: Éljen Polónyi! Gróf Károlyi Gábor: Nem szabad valakit gyűlölni, hát kell Tisza Kálmánt szeretni?! Polónyi Géza: Hát mi az, a mit mi önöktől tulajdonképen kívánunk ? Hiszen mi t. képviselő ur, Bokros Elek képviselőtársamat értem, a függetlenségi és negyvennyolczas párt azon szerencsés helyzetben vagyunk, hogy azönthébriájának kellő közepén az areopa* szerepére vállalkozhatunk, miután nem tartozunk sem azon párthoz, a mely pro nunc a hatalomra való törekvéssel lenne gyanúsítható, sem azokhoz nem tartozunk, a kik a hatalom megtartásának ingere által vezéreltetnének. Ezt csak méltóztatik acceptámi és a többség hálás lehet valahára e negyvennyolczas párt iránt, hogy van e házban egy párt, a melyet önök elkereszteltek ideális pártnak, de mely nem fenyegeti önöket (Zajos tetszés szélső balfelől. Ellenmondások jobbfelől) azzal a veszélylyel, hogy akár a hatalmat, akár a fazekakat kezökbül kivehesse. (Zajos helyeslés, tetszés és derültség a szélső balon.) Mert mit akar e függetlenségi és 48-as párt e speciális vitánál, a személyes bizalmi kérdésnél? Azt akarja és tények által demonstrálja — s most nem egyéni véleményt mondok, hanem tényeket constatálok — hogy Magyarország ministerelnöke egy politikai deroute következtében egy oly helyzetbe jutott, a melybe nem a többségnél — most nem a többségről beszélek — hanem az ellenzék minden tagjánál kivétel nélkül gúny tárgyává lett (Igaz! Ugy van! szélső balfelöl) és nem élvezi azon tiszteletet, a melyben mi szeretnők s a melyben hogy