Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.
Ülésnapok - 1887-342
84i orsKíígos ülés február 28-én, pénteken. 1890. G9 mellőztetett. Pedig ez egy rendezett európai államnak, akármily közigazgatási rendszer fogadtassék el különben, egyik nélkülöz hetién alapfeltétele. A közigazgatási bíróság behozatala igaz, hogy 'elvben vissza nem utasíttatott, de 15 évig elhalasztatott azzal a kijelentéssel, hogy ennek tökéletes formáját még sehol sem sikerült megtdálni, hogy e kérdés megoldása igen nehéz. A választások fölötti elfogulatlan, a birói garantiának minden kellékével ellátott bíráskodás behozatala szintén mellőztetett, annak létesítése kijátszatott a t. ministerelnök és pártja által. Szóval azt látjuk, hogy mindazon intézmények megalkotása, a melyek a közhatalmak kellő egyensúlyát, a honpolgárok egyéni és politikai jogainak szigorú körülírását és ennek folytán a közhatalom kezelésének biztosítékait tartalmazó cynosuráját nyújthatták volna, rendszeresen mellőztetett. Viszont ezzel szemben azt találjuk, hogy nemcsak negatív alapban jut kifejezésre a discretionarius hatalom ezen kedvelése, de positiv alkotásokban is nyer kifejezést. Ha végignézünk mindazon törvényhozási alkotásokon, melyek különösen a ministerelnök ur inspiratiója alatt keletkeztek, azt fogjuk találni, hogy azoknak egyik leglényegesebb hiánya a hatáskörök körülírásában a legnagyobb confusió és határozatlanság. (Élénk helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) Ebből a szellemből nőtt ki a közigazgatási bizottság abban az alakban, a melyben az törvényeinkben van és a mely a megyei életet jóformán teljesen absorbeáló testületben a hivatalos elem tényleg mindenütt a többséget fogja képezni. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ezen szellemből nőtt ki az a folytonosan lappangó, néha kifejezésre jutó harez azon állami közhatalom ellen, a melyet a ministerelnök legkevésbé szeret, mert az legkevésbé hajtható az ő politikai alapgondolatának szolgálatába: a birói hatalom ellen, a melv harcznak — és ezt a t. többségnek dicséretére mondom, mert örömömre szolgál, ha valamiben elismeréssel szolgálhatok a t. túloldalnak .... (Egy hang jobbfelöl: Köszönjük!) .... nem azért mondom, hogy a t. képviselő urak egyikének vagy másikának tetszését nyerjem el, hanem azért, mert igazságos akarok lenni, (Élénk helyeslés balfelöl) mondom, a mely harcznak legleplezetlenebb mozzanata az a híres 54. §.,a mely a birákat is a főispán felügyelete alá akarta tenni, a túloldal ellenállásán és különösen a túloldal jogászainak ellenállásán szenvedett hajótörést, midőn ők velünk egyetértve, ezzel szembeszállottak. Ezzel az elismeréssel nekik tartozom; de hogy ily intézkedéstat. ministerelnök ur behozott, politikai rendszerére nem kevésbé jellemző. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) És végre legszebb virágát termetté ez a politikai rendszer a főispáni hatáskörnek kiterjesztésében, (Élénk fél iáltások a bal és szélső baloldalon: Igaz! Ugy van!) a főispáni hatáskörnek, mint állandó ministeri biztosságnak szervezetében, a mely még azt a kevés határozottságot is, a melylyel közigazgatási rendszerünk eddig birt, azt a kevés biztosítékot i~, a mely ebben rejlett, teljesen halomra döntötte. (Élénk helyeslés baljelöl.) Es mindezek mellett, t. ház, a legnagyobb hypocrisis a tisztviselők választási elvének látszólagos és névleges fentartása, (Ugy van! Ugy van! balfelöl) midőn tudjuk, hogy a főispán candidálási jogának felhasználása a szabad választás kijátszására eleinte sporadiee, később mindgyakrabban fordult elő, ugy, hogy ma már a leg-több megyében minden tisztviselő tudja, hogy neki a főispán kegyeit birnia kell, melyeket pedig legkevésbé és legtöbb esetben nem a jó közigazgatás terén, hanem inkább a párt érdekében szerzett érdemekkel nyerheti el, (Igaz! Ugy van! balfelöl) mert különben hivatalát és kenyerét elveszti. És mindennek tetejébe a fegyelmi eljárás azon szabályozása, mely T ezen a réven is a tisztviselőket, a „választott" a „független" a centralisatiónak ellentállani képes tisztviselőket teljesen a központi kormányzat önkényének teszi ki. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ez hát, t. ház, az a jelleg, a melyet tényekből, azon intézményekből, melyeket a t. ministerelnök ur alkotott és azokból, a melyeknek ellentállt és meg nem alkotott a múltban, kiolvasni lehet. Aministeri önkény rendszere a jognak, a szabatos korlátoknak, a körülhatárolt illetékességeknek, a biztosított jogosítványoknak, a körüiirt kötelességeknek perhorrescálása, mindezeknek helyébe a pártkormányzat önkényét téve. (Élénk helyeslés balfelöl.) És most, t. ház, nem is akarom fejegetni, hogy az igy teremtett apparátussal a kormányzat működésében minő eredmények érettek el. Nem is akarom fejtegetni, hogy a kormányzat ezt az apparátust még a szervezet természetével is rosszabbul, fonákabbal, a közszabadságra, az állami pártatlanságra, jó hírnevére károsabb módon használta fel. (Élénk helyeslés balfelöl.) Nem akarom ezt felemlíteni, mert az összehasonlításba a múlt és jövő közt semmi idegen elemet belevegyíteni nem kívánok. Ez tehát a múlt. A jövő meg hog\ r an mutatja be magát az ujabb ministeri programm nyilatkozatokban? Akként, hogy be kell következni egy oh^ aerának, mely a polgárokat arra tanítja, hogy jogait a törvény által biztosított korlátokon belül fejleszszék. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Most a polgár egyéni és politikai szabadsági jogainak törvény általi biztosítása van napirenden. A belügyminister ur a legközelebbi teendők közt az egyesülési és gyülekezési jognak törvény általi szabályozásait helyezte kilátásba; (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) most a közigazgatási
