Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-342

54:2. or.szrtsros ülés febn utolsó betííig teljesítem. (Élénk tetszés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Én tehát csak azt a kedvező benyomást akartam jellemezni, melyet a t. pénzügyminister ur felszólalása ép ugy tett rám most, mint a hogy a részletes vita alatt a kormány padjairól elhangzott többi felszólalás. Hát, t. képviselőház, ez a látszólagos ellenmondás, hogy többrendbeli, egy egész programúinak legalább főbb pontjait felölelő kormánynyilatkozatokkal a ház ezen padjain rokonszenvezünk és az egész kormánynak a bizalmat mégis kénytelenek vagyunk megtagadni, ez a látszólagos ellenmondás jellemzi a parlamentaris helyzetnek beteg voltát. És a parlamentáris helyzetnek beteg volta épen a múlttal való azon összeköttetésben rejlik, a mely összeköttetést a t. pénzügyminister ur szükségszerűnek, mellőzhetlennek jelzett, olyannak, a mely az ő törekvéseire nem is gyakorolhat káros befolyást, melyet mi azonban kénytelenek vagyunk másképen felfogni, mert a t. pénzügyminister ur beszéde is támpontot nyújt arra, hogy mennyire igaz ez az aggodalom, melylyel mi a múlttal való ezen összeköttetésre tekintünk. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) A t. pénzügyminister ur beszédében felelt arra a kérdésre, melyet Horánszky t. barátom hozzá intézett: hogy mely esztendőben közeledtünk a múltban a pénzügyi rendezettséghez és a t. pénzügyminister ur válaszul azt mondja, hogy az 1879-ik évben. Ez volt az ő válasza t. barátom kérdésére. íme a múlttal való érintkezés a t. pénzügyminister ur beszédének ezen részét kiforgatta a realitás azon szelleméből, melyet felszólalásaiban különben tapasztalunk, mert másra válaszolt, mint a mit kérdeztünk. Horánszky t. barátom egész praecisióval az 1880-tól kezdődő esztendőket jelölte meg olyanoknak, melyeknek sorában akarnák tudni, hogy melyik volt az az esztendő, melyben pénzügyi rendezettséghez közel voltunk, a t. pénzügyminister ur pedig a múlttal való érintkezés kényszerítő hatása alatt kénytelen volt a múltnak tacticájához folyamodni és az 1880. .utáni esztendőkre vonatkozó kérdésre válaszolni, az 1879-iki esztendővel. (Élénk tetszés a bal és szélső balon.) Hát ez az egy kicsi példa bizonyítja, hogy mily veszélyes lehet az a nagyon sűrű érintkezés a múlttal. (Derültség és tetszés a bal- és szélső baloldalon) Én a t. pénzügyminister urnak csak annyit mondhatok, hogy az a bizalmatlanság, melylyel ép a múltnál fogva az egész kormánynyal szemben kénytelenek vagyunk viseltetni, abban a mértékben csökkenni fog, a melyben el fognak foszlani ezen múltnak maradványai és abban a mértékben erősödik ez a bizalmatlanság, a melyben a múltnak, ugy látszik, legalább theoriában elhagyott r 28 ín, pont -kcii. 1890. Q'J maradványai és elmaradt traditiói az egész kormány működését ismét jellemezni fogják. Igaza van egyébiránt a t. pénzügyminister urnak abban, hogy minden actualis politika a múlton alapszik, hogy az a múlttal számolni kénytelen és azzal bizonyos érintkezést és bizonyos folytonosságot kénytelen fentartani. De miben áll az érintkezés a múlttal ? Ha helyesen járunk el, abban, hogy a múltnak azon alkotásait, melyek helyesek, fentartjuk és fejlesztjük, ellenben kíméletlen kezekkel tudjuk lerombolni a múltnak azon alkotásait és szokásait, melyek helytelenek és károsak. (Igaz! Ugy van! bal felől.) És ha a t. pénzügyminister ur feldicsérte azon múlt alkotásait, én ezzel szemben ama tizenöt év alkotásaival szemben azt tartom helyesnek, a mit a francziák „les destruetions necessaires"-nek, szükséges rombolásoknak neveznek, mert az amúgy is romladozó épületek legnagyobb részének eltávolítása a továbbépítésnek egyik lényeges kelléke. (Élénk helyeslés bálfelől.) A pénzügyminister ur azon a czímen is kérte a bizalmat a kormány részére, mert a kormány egy részletes, az állami élet minden mezejére kiterjedő programmal lépett fel, a melyhez hasonlót azzal szembeállítani a ház egyik oldaláról sem hallott. Csodálom, hogy a pénzügyminister urat itt a múlt iránti előszeretete rögtön elhagyta, mert ha ő a múltra visszagondolt volna, akkor lehetetlen, hogy emlékezetébe vissza ne idézze azt, hogy ahhoz a programúihoz, melyet a cabinet egyes tagjai helyesnek elfogadtak, nagyon hasonlót s a főbb pontokban azzal egyezőt igenis már felemlítettek, hirdettek a múltban : de ezekről a padokról. (Ugy van ! bálfelől.) Wekerle Sándor pénzügyminister: Pénzügyit soha ! Gróf Apponyi Albert: Ha igazságot szolgáltat a t. pénzügyminister ur a túloldalnak és a múlt kormányzata számára, akkor tudjon igazságos lenni az ellenzék múltja iránt is, tudja elismerni azt, hogy a közigazgatás, az igazságszolgáltatás, sőt magának a pénzügynek, a közgazdasági életnek terén a kormány által vallott irányeezmék legnagyobb része olyan, a melyeket éveken át hirdettek és követeltek ezen padokról. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) A mennyire tehát a múltnak a jelen kormányra átháramlott, általa büszkén elvállalt hagyománya, maradványa és öröklött szellemi vagyona van, az nem onnan, hanem innen származik. (Élénk helyeslés bálfelől. Mozgás és derültség jobbfelől.) Oly tényeket, a melyek a ház naplóinak minden lapjáról leolvashatók, bármily erőltetett derültséggel nem történtekké tenni nem lehet. (Ugy van! bálfelől.) De ha ez igy van, akkor miért tagadjuk mi mégis meg a bizalmat attól a kor9*