Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-342

K 342. orsí&goa ftles február 28 áo, pénteken. 1880. a mi hallgatásunkra számítanak; de ha mi egyszer kérdéseket intézünk hozzájuk : akkor azon urak türelmetlenek, türelmetlenkednek, de tőlünk hasonló esetben loyalitást követelnek. Igaz, kötelességünk is loyalisabbaknák lennünk, mert többség vagyunk. (Helyeslés jobb felől.) Mikor önök azt mondják, hogy a költségvetés reális a hogy ezzel az ország jövőjét elő lehet készíteni, mi indítja mégis önöket arra, hogy megtagadják a kormánytól, mely ide vezette az ügyeket, e költségvetés appretiatióját? Mi vezeti önöket oda, hogy önök nem Deák Ferencz elveinek követői, pedig azoknak szeretik magukat feltüntetni. (Helyeslés jobbfelöl.)B.isz Deák Ferencz azt mondta: Jobb szeretem hazámat, mint gyülö • löm ellenségeimet! — Önök inkább gyűlölik a ministerelnök urat, semhogy a hazának megengednék, (Igaz! Ugy van! jobb felöl. Ellenmondás balfelöl) hogy a törvényhozás idejét termékenyítő munkára használhassa. Ily körülmények közt önök ne számítsanak arra, hogy mi polgárok (Felkiáltások balfclöl: Római polgárok!) valaha azon elveket kövessük, melyek önöket vezetik, mert mi lehetetlenek vagyunk az önök táborában, pedig ez a polgári elem napról-napra erősödik s minden józan polgár önöket már ma elítéli azért, hogy az ország fontos teendőiből elvonnak egy álló hetet csak azért, hogy itt, szemben a ministerelnök úrral oly eljárást kövessenek, a milyent követnek. (Helyeslés jobbfelöl.) Önök azt akarják, hogy a ministerelnök távozzék. Ugy van! balfelöl.) Igen, ha tőlem kérdezte volna, azt mondtam volna ezelőtt egy évvel, hogy igen menjen; hagyja el székét, mert csakhamar bekövetkezik az az idő, midőn az önök fiascója oly óriási leendett, hogy az ország diadalszekéren fogta volna visszahozni. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Gítnyos felkiáltások és derültség balfelöl.) Elnök: Ábrányi Kornél képviselő személyes megtámadtatás czímén kivan szólani. Ábrányi Kornél: T. ház! Ha ma abban a szerencsés helyzetben lehetek, hogy szavaimat, a melyek miatt Búsbach Péter ur (Felkiáltások jobbf elöl: Képviselő ur! Egy hang balfelöl: Hát nem ur?!) tehát képviselő ur engem megtámadott, megmagyarázhassam: akkor a t. háztól személyes megtámadtatás és félreértett szavaim helyreigazítása czímén szót kérek. Búsbach Péter képviselő ur a valóságnak megfelelően adta elő azt, hogy én a tegnapi ülésen azt kiáltottam közbe, hogy az ő ősei nem voltak jelen azokon az országgyűléseken, a melyeket a nemzet a szabad ég alatt tartott. Ámde Búsbach képviselő ur nem mondta el azt, hogy mi adott nekem e felkiáltásra okot? Ez ok pedig az volt, hogy mikor Beőthy Ákos t. barátom a szabadban tartott országgyűlésekről beszélt, akkor Búsbach Péter képviselő ur egy oly kéz- és fejmozdulatot tett, (Igaz! ügy van! balfelöl) melynek ő a legilletékesebb interpretatora, ezt megengedem, de melyből én azt következtettem, mintha (Halljuk! Halljuk!) Búsbach képviselő ur bizonyos kicsiny lést táplálna az az időben tartott országgyűlések iránt. (Igaz! Ugy van! ba

1 felöl. Ellenmondások jobbf elöl. Búsbach Péter tagadólag int.) Épen úgy intett, mint most. Erre mondottam én azt, hogy az ő ősei nem voltak ott azokon az országgyűléseken. E megjegyzésen pedig nem az ősökre való büszkélkedés vagy a democratia elveinek megtámadása volt, hanem ez csak az azon fajta democratiának visszautasítása akart lenni, a mely a maga democraticus gőgjében megvetéssel viseltetik Magyarország nemzeti intézménye és történeti múltja iránt. (Élénk helyeslés a baloldalon.) A mi pedig az én családi nevemet illeti, arra nézve neki szintén igaza van abban, hogy őseim neve nem az volt, a mi ma az enyém. De hozzá kell tennem, hogy a nevet nem én vettem fel, hanem nagyapám. És a t. képviselő urat csak arra kérem, ne méltóztassék az én régi családi nevemet a falra festeni. (Derültség ) Wekerle Sándor pénzügyminister: T. ház! Ez idő szerintigen korlátolt beszélő tehetségem daczára is vagyok bátor igen rövid időre kikérni a t. ház szives figyelmét, nem azért, hogy refiectáljak a vita folyamán a törvényjavaslat és a kormány ellen a bizalom szempontjából felhozottakra, mint inkább azért, hogy jelezzem egyéni álláspontomat a tekintetben, hogy, melyek azon indokok, melyek szerintem igazolttá teszik, hogy a kormáuy a részleteiben már elfogadott költségvetési törvény végrehajtására nézve a bizalom kérdését felvethesse 8 a végrehajtásra a jogosultságot a törvényhozástól kérhesse. (Halljuk! Halljuk!) Nem fogom követni az előttem szólt képviselő urakat arra a térre, melyen ugyszólva kizárólag a ministerelnök ur 15 évi politikai múltjára alapítva kívánták megtagadni a bizalmat, a végrehajtási jogosultságot. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem fogom őket követni azért, mert szerintem nem nélkülöz minden alapot az a politikai tan, hogy felállított elvekkel, a jövendőre nézve kitűzött programmal, szóval az actualis politikával szemben egy államférfi magatartására nézve nem lehet következtetést vonni abból, hogy más körülmények közt miket mondott. De ha nem is állana ez az általános tétel, nem fogom őket követni e térre azért sem, mert azt hiszem, hogy a ki recriminatiókkal foglalkozik és folyton azt a kérdést vitatja, kinek és mennyiben volt igaza, általában helyes volt-e az eljárás vagy nem, a fölött összecsapnak a mindennapi politika hullámai és megoldatlanul maradnak azok a kérdések, melyeket okvetetlenül meg kell oldani. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Nem fogom őket követni e térre azért sem,