Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-342

342. országos ülés február mert szerintem, nem az feladatunk, hogy megírjuk itt a legutóbbi 15 év históriáját, hanem inkább az, hogy foglalkozzunk a megoldandó kérdésekkel; készítsük elő azok helyes keresztülvitelét; készítsük elő a jövő fejleményeinek rendszeres lebonyolítását. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Itt az appropriationalis vitában nem lehet szó személyes, hanem csak politikai bizalomról. És ha elismerem is annak a tételnek jogosultságát, hogy egy államférfiú múltjából le lehet vonni azt a consequentiát is, hogy megvonjuk tőle a politikai bizalmat: egyúttal föl kell említenem ama határokat is, melyeken itt túlmenni nemcsak a parlamentarismus, hanem az okszerű tanácskozás követelményeinél fogva sem lehet és nem szabad. (Helyeslés jóbbfelől.) Soha senki, nézetem szerint legalább, nem vitatta annak helyességét, hogy mindenki jogosítva van azt mondani: én személyes indokokból, mert nem bizom ezen államférfiúban, nem szavazom meg neki azt a bizalmat, mely szükséges a törvény végrehajtására. Ezen személyes vonatkoztatás jogosultságát elismerni talán senkinek sincs inkább érdekében, mint egy actualis államférfiúnak ; de azután ezen határokon tiilmenni és ezen személyes motívumnak elvi háttért adni, vagy épen annyira menni, hogy azt mondjuk, hogy nemcsak mi nem szavazzuk meg azt a bizalmat, hanem azon államférfiú irányában bizalommal viseltetni egyáltalában nincs jogosítva senki: ez, t. ház, oly eljárás, melyet sem indokoltnak, sem igazoltnak nem tekinthetek. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Én, t. ház — ezt legjobb meggyőződésem szerint mondom — bármiként vélekedjenek is a t. ministerelnök ur 15 évi kormányzásáról, el fog érkezni azon idő, midőn tárgyilagos alapon megbírálva azt, nem fogja senki eltagadhatni önzetlen és önfeláldozó működését, (Igaz! Ugy van! jobb felöl) igen nagy érdemeit és eredményeit; (Igaz! Ugy van! jóbbfelől) midőn nem fogja eltagadhatni senki, hogy ezen 15 évi korszak bármily nagy válságok merültek is fel ez alatt, nem a stagnatiónak, nem a visszaesésnek, hanem ezen nemzet életében határozottan az előrehaladás korszaka volt; (Zajos helyeslés jóbbfelől. Mozgás balfelöl) hogy ezen korszak alatt számos oly kérdés készíttetett elő, a melynek, ha nem oldatott is meg, gyökerét és magvát ez a korszak hordja magában. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Meglehet, t. ház, nekem, ki éveken át működtem vele és oldala mellett, talán nem ma, hanem akkor, a mikor akár én, akár ő ezen a helyen nem leszünk és a mikor az egyéni vonatkozások feszélyezni nem fognak, erkölcsi kötelességem is lesz ezen önzetlen, Önfeláldozó működése mellett tanúságot szolgáltatni; de ma még sem térek ki erre, t. képviselőház. Nem térek ki főleg azért, mert azt hiszem, hogy ezt a kérdést illetőleg már rég leléptünk arról a térről, a hol egymást capacitálni 28-án, pénteken. 1890. g 3 lehet. (Élénk tetszés jobb-és bdfelől.) Áttérek inkább egy más térre, a melyet nekem mint pénzügyministernek kötelességem — a mint ezt az előtt is említettem — érinteni. (Halljuk! Halljuk!) Áttérek arra, hogy röviden jelezzem azokat a körülményeket, melyek nézetem szerint, nemcsak indokolttá és igazolttá teszik, hanem egyszersmind fel is jogosítanak bennünket arra, hogy a törvényhozástól a költségvetési törvény végrehajtására a felhatalmazást kérjük. (Halljuk!) Véleményem szerint jogosítottaknak érezhetjük magunkat erre, először is azért, mert országos és alaptörvényeink szerint az azokban megállapított állami jog alapján állunk és úgy államjogunknak, mint közjogunknak sértetlen megvédése nemcsak egyik első rendű és minden körülmények között szem előtt tartandó feladatunk és a mi politikai programmunknak egy sarkalatos pontját képezik; hanem mert azon nézetben is vagyunk és erre biztosítékot is vélünk szolgáltathatni, hogy addig, mig a parlament többségének és a koronának bizalmát birjuk, ebbeli törekvéseinknek súlyt és hatályt is leszünk képesek szerezni. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Jogosítottaknak érezzük magunkat, t. ház, hogy kérjük ezt a bizalmat azért, mert a mint nemcsak eltökélt szándokunk, hanem egyik első rendű feladatunk az, hogy államjogi és közjogi helyzetünket sértetlenül minden irányban megóvjuk és fentartsuk, (Helyeslés balfelöl) ugy másrészt ezt nem egy ideig-óráig tartó alkotásnak, oly valaminek tekintjük, a mit javítani, fejleszteni módosítani kell, hanem egy maradandónak, a melyet hogyha meddő közjogi vitákkal nem akarjuk az időt elfecsérelni; ha a nemzetnek jobb erejét nem újra ezen eredmény nélküli közjogi vitákra akarjuk felhasználni, a közgazdasági és culturalis téren kell pótolni azt, a mit épen a közjogi viták sokasága miatt ezen tereken hosszú időkön át elmulasztottunk. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Jogosítottaknak érezzük magunkat harmadszor, t. ház, hogy kérjük a bizalmat a törvényhozástól azért, mert az állami élet egész terén az igazgatás minden ágazatára kiterjeszkedőleg rendszeres programmal léptünk fel. Megjelöltük nemcsak az elérendő végczélokat, de megjeleltük a módozatokat is, melyek mellett ezek elérhetők és a mennyire előzetesen megjelölhetők, megjelöltük egyúttal a helyes egymásutánt is, a melyben azon czélok felé törekedni kell. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Részletes őszinte programmal leptünk fel a pénzügyek terén; megjelöltük a kibontakozás eszközeit és azon módozatokat is, a melyek mellett azon culturalis feladatoknak és nagy kérdéseknek szükségleteit is ki lehet elégíteni, melyek a nemzet fejlődése érdekében okvetetlenül megoldandók. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Hasonlóan részletes programmal léptünk fel a közgazdaság, a kereskedelem és közlekedésügy