Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-342

M2. országos ülés február 28-áa, pénteken. 1890. öl most már a reform korszaka bekövetkezett. Önök azt mondják, hogy e reformokat nem fogja abban az értelemben végrehajtani, a mint önök azt óhajtják. Uraim, nem ez a valódi ok; hanem önök attól félnek, hogy ha az a Tisza Kálmán, a ki most az ország pénzügyét rendezte, időt nyer még egy pár évig arra, hogy keresztül is vihesse azon reformokat, a melyeket cabinetje igért, ugy örökre el fog tűnni az önök reménye, hogy ezen padokban ülhessenek. (Nagy mozgás és ellenmondások a baloldalon. Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.) Ez a valódi ok. Önök áhítoznak ezekbe a bársonyszékekbe és attól félnek, hogy azoktól mindörökre el fognak esni. Önök megtámadják Tisza Kálmánt, első sorban őt szeretnék eltávolítani, folyton-folyvást emlegetik, hogy mily kitűnő erőkkel rendelkezik ez a kormány. (Felkiáltások balfelöl: Ez igaz!) Igaz, ezen kitűnő erők alkalmasak is lesznek teljesíteni feladataikat; de a mint önöknek sikerülni fogna a ministerelnök urat eltávolítani, nem ezen a hangon fognának a megmaradt kormánynyal beszélni. (Mozgás a bal- és szélső baloldalon. Ugy van! jobbfelöl.) De különben miért is törekedjék ez a többség, az önök szavai után indulva, magát Tisza Kálmántól elkülöníteni? (Egy hang a szélső baloldalon: Nem is törekszik nagyon! Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Nem is fogja tenni. Mi önöknek a programmjuk? Van-e egyáltalában ilyen? Néha bizonyos töredékeket hallottunk. így például tegnap, mikor Ábrányi Kornél képviselő ur közbeszólott, egy oly hangot hallottunk, a mely bennünket nagyon sajátszerűleg lepett meg; mert azt véltük, hogy az a párt, a mérsékelt ellenzék, szabadelvű democrata irányt követ. Ezért nagyon sajátszerüen lepett meg, midőn épen olyan képviselőtől származott egy olyan közbeszólás, a ki annak a pártnak hivatalos orgánumát szerkeszti, hogy az én őseim azokon az országgyűléseken, a melyek a szabadban tartattak, nem voltak jelen. Mi, egyszerű polgárok, az embert nem ősei után szoktuk megítélni. Én egész tisztelettel adózom azon érdemes férfiaknak, a kik az önök ősei lehettek, a mennyiben azok e hazának a maguk idejében tényleges szolgálatot tettek és ezen ősök neveire büszkék is szoktak lenni azok, a kiknek ősei voltak és ezen ősök nevét tiszteletben is tartják. En ugy tudom, hogy Ábrányi Koráéi t. képviselőtársam őseit a rendes néven Eördöghöknek nevezték és nem értem, hogy az a derék, ősi név, miért derogálhatott t. képviselőtársamnak, hogy más nevet vett fel. (Felkiáltások balfelöl: Ez a praedicatumuk volt! Nem is ö vette fel!) Elismerem, hogy praedieatumuk volt; de ezt a praedicatumot ősei nem igy viselték. Thaly Kálmán : De bizony viselték! Búsbach Péter : De különben ezen közbeszólásból, melyet Ábrányi képviselő ur intézett - hozzám egy megjegyzésemre, még egy más dolog I is feltűnővé válik. Nagyon találóan lehet alkaí! mázni reá az oroszról mondott azt a példabeszédet, hogy ha egy kissé kapai ják, előbújik a kozák. (Berültséga jobboldalon.) Ugron Gábor: Hát a mamelukból mi bújik ki ? (Nagy derültség a bal- és szélső baloldalon.) Búsbach Péter: A t. képviselő ur és ugy látszik, az egész párt csak bizonyos önfeledt pillanatok gyengesége alatt szokta valódi színeit kimutatni, mig óvatos perczeiben azokat takargatni törekszik. (Helyeslés a jobboldalon Derültség és mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Tehát ősök szerint beesülik az embert; mi polgárok ezt nem szoktuk tenni, (Nagy zaj és derültség a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl) mi egyszerű polgárok a tisztességes munkát becsüljük és nem keressük, hogy valakinek az őse nemes volt-e, nem volt-e : csak azt keressük, hogy az utóda minő. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Mozgás balfelöl.) De a mikor önöktől hasonló nyilatkozatokat hallunk, önkéntelenül vissza kell gondolnunk mindazokra, a miket egyszer-másszor azon oldal politikájáról hallunk, a holfeudalismusról, olygarchisinusról és ultramontanismusróí beszélnek. (Nagy mozgás a bal- és szélső baloldalon.) És ezen ultramontanismus veszélyes dolog, mert nem kiméi semmi eszközt, hogy czélhoz jusson és nem kiméi semmit, a mi czéljában megakadályozza; még az utczai demonstraüókkal is szívesen szövetkezik, pedig higyjék el, nincs veszedelmesebb szövetség, mint a fekete talár egyesülve aphrygiai sapkával. (Zajos derültség. Élénk felkiáltások a bal- és szélső baloldalon: Ott a szomszédja! Hosszan tartó zajos derültség.^Önök t. szomszédaink nem szokták egyszerre kitálalni egész programmjukat, ha ugyan van ilyen, hanem változtatják a körülmények szerint, mint ÍX nevüket, pedig e nevet, ezt a czéget igen gyakran változtatták már és mégis azzal állnak önök elő, hogy a kormány már alig hagy önöknek valamit az önök elveiből. Hát mik voltak azok az elvek, a miket a kormány önöktől elvett? hiszen máskor, a mikor szó volt róla, hogy hát halljuk azokat az elveket. Meglehet, hogy ezekkel hódítanak önök a mi sorainkban. Azt mondták, hogy önöknek ez nem feladatuk, hogy önök oppositio s mint ilyennek nem szükséges, hogy programmot benyújtsanak, önöknek a bírálat a feladatuk. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon. Ellenmondás balfelöl.) Hát hol vannak azok az elvek ? Veszter Imre: Elmondtuk százszor is ! Búsbach Féter: Sok volna, a mit ebben az irányban a t. túloldallal tisztába kellene hozni. De különösen az egymás iránti kötelesség tekintetében ezen t, képviselő urak, t. i. akkor, midőn pártunk eben invectivákat és insultusokat követhetnek el, arra nagyon hamar készen vannak és