Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-342

fiit 342. ©r»*ágo8 ülés február 28*án, pénteken. 1890. széken igazán „Ein Mann" volt „für Alles"! (Derültség balfelöl.) Hiszen, t. képviselőház, a meghittek még tovább mentek; a meghittek fel tudtak mászni, fel tudtak kúszni még a legmagasabb helyre is és a világító toronynak a fényét és világát is, amelynek pedig szent hivatása, hogy egyformán világoljon mindenkire, még annak a világát is szerették volna eltakarni, hogy csak maguk sütkérezzenek benne. (Ugy van! balfelöl) Ki volt az és kinek a meghittje, a ki a legmagasabb helyen is a loyalis, tisztességes magyar ellenzéket szerette volna denuntiálni ? {Nagy zaj és mozgás jobbfelöl és felkiáltások: Ki volt az?) Melyik táborban voltak azok, a kik a királynak atyai nemes jó szivét szerették volna e nemzettől elidegeníteni, pedig e nemzet megmutatta, liogy mikor azuteza lázongott, vagy mikor vérengzés is volt az atezán, de mikor meghallotta azt a mérhetlen gyászt, a mely az uralkodóházat érte, egyszerre lecsendesült, elnémult és ha volt mit hallani, az csak a részvét igaz hangja volt. (Élénk tetszés a bal- és szélső balon.) Melyik táborban voltak azok, kik még tovább mentek, Kik még elmentek az udvari dámákhoz is és ezeket is elrémítették ettől a rebellis ellenzéktől? (Élénk derültség a balés szélső balon.) Ki az oka annak, t. ház és melyik tábor az, mely kitudta vinni azt, hogy minden inczi-pinczi ember, kinek nevét séma cultura, sem a művészet, sem a tudomány, sem a politika, sem a jótékonyság nem ismeri, a királyi kegyben részesül, ha kormánypárti, de tüntetőleg mellőztetnek, a legnagyobb ranggal, a legjobb névvel, legszebbjeilemmel biró férfiak, ha azok ellenzékiek. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balon. Ellenmondások jobb • felöl.) Denuntiált, nem önök, t. többség, de az önök vezére; denuntiálta az ellenzéket, (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balon) ezt az ellenzéket is, a mely soha nem vette fel zászlajára a bihari pontokat, hogy elejtesse még azokat is, még ezt az ellenzéket is, mely nem követelt mást a véderő törvénynél, minthogy a magyar ifjak magyar nyelven tehessék a tiszti vizsgát. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Pedig, t. képviselőház, még az öreg Kont is, mikor denuntiálták, megrázta ősz fejét és a ki vádolta, annak visszakiáltott: „Nem ugy király! az égre nem! A pártütő te vagy!" (Élénk tetszés és helyeslés a bal- és szélső balon. Derültség jobbfelől) Az ellenzék is, t ház, érezve, tudatában lévén nemes küzdelmének, a király iránti törhetlen hűségének és tántoríthatlan ragaszkodásának, vissza kiált és azt mondja, hogy ha a t. ministerelnök ur pártütőt keres, azt ne itt, ne ezen az oldalon keresse, a hol soha nem játszották ki a koronát szemben a nemzettel, a hol soha nem bújtak a korona háta mögé; mert ha van pártütő, ha van ilyen : akkor az ott ül a ministerelnöki székben (Zajos tetszés és helyeslés a bal- és szélső balon. Mozgás a jobboldalon) és azért azok, kik azt akarják, hogy ott sokáig ne üljön, nem fogadják el a költségvetést. (Hoszszantartó élénk tetszés, helyeslés és éljenzés a bal- és szélső balon. Zaj jobbfelől.) Gróf Eszterházy Kálmán jegyző: Bús bach Péter! (Felkiáltások balfelöl: Őpercznyi szünetet kérünk! Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Elnök* Ne méltóztassanak azt kivánni,hogy mindennap legyen szünet. (Helyeslés jobbfelől. Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Búsbach Péter: T. ház ! (Nagy zaj a bal- és szélső balon. Felkiáltások: Helyre ! Helyre! Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Azon beszéd, mely épen most hangzott el Fenyvessy képviselőtársam részéről, oly kérdésekkel foglalkozott, melyek nagyon sajátszerű világításba helyezik azon pártot, a melynek az itt elmondott érvek argumentumokul szolgálnak. Beszélt denuntiatióról, az udvari dámák látogatásáról. Ezek a denuntiatiók, t. ház, nagyon furcsa dolgok és azokat ismételve hallottuk már itt emlegetni. T. közvetlen szomszédaink nagy súlyt fektetnek arra, hogy őket folyton denuntiálják és e miatt nem képesek a kormánypadokra jutni. Uraim, önöket nem szükséges denuntiálni, (Ugy van! Ugy van ! jobbfelől) önök denuntialják önmagukat. (Helyeslés jobbfelől.) Önök és szövetséges társaik oly hangosan beszélnek bizonyos dolgokról, hogy nem szükséges még egy külön denuntLitio. (Zaj halfelöl.) Mert mikor azt beszéli itt Eötvös t. képviselőtársam, hogy lehet eset, a midőn azon fátyolt, mely 1867-ben a multakra vettetett, lerántják, (Felkiáltások a szélső baloldalon: Természetes! Nagy zaj) hogy a nemzet által és a nemzet ellenében elkövetett tények felderittessenek. Lukáts Gyula: A nemzet által soha! (Elénk helyeslés a szélső balon. Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Thaly Kálmán: Hát Karaffa mit csinált? Búsbach Péter: . . . . akkor nincs különös denuntiatióra szükség, mert önök elég hangosan beszélnek arra, hogy az illető körökben megismerjék gondolkozásmódjukat. De a mi ezeket, a mérsékelt ellenzéken több izben felemlített denuntiatiókat illeti, az önök eljárása nagyon hasonlít azon gavallérokéhoz, a kik vendéghajjal, festett szakállal, hamis fogakkal sétálnak az utczán és jobbra is, balra is hódításo kat óhajtanának tenni, (Derültséy jobbfelöl) inert divatos öltönyük van; de jobbra is, balra is a kiaszott csontok és tagok kandikálnak ki. Ezekkel pedig önök nem fognak hódításokat tenni. Önök mindenféle okot említenek, hogy miért támadják meg Tisza Kálmánt; azonban nem mondják meg az igazi okot. (Halljuk! Halljuk!) Tisza Kálmán vállalkozott az ország pénzügyeinek rendezésére. Ezt a czélt elérte. Önök maguk elismerik, hogy az általa rendbehozott országos költségvetés reális és hogy ennek folytán