Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-342

5g W2. országos ülés febr vény alkottassék. Ha ezt mondta volna a t. ministerelnök ur: akkor ám megtámadhatták volna, de őszinte nyíltságát, férfias bátorságát senki tagadásba nem vette volna. (Zajos helyeslés a bal- és szélső balon.) Tehát, t. ház, melyik szavában bizik a többség Tisza Kálmánnak? Tegnapelőtt gróf Szapáry Gyula minister saját ministeri collegáját, a ministerelnököt — bocsánat a kifejezésért — egyenesen meghazudtolta. (Halljuk! Halljuk!) Ugyanis, midőn tegnapelőtt előadván azon okokat, a melyek miatt a ministeri széktől megvált, az egész ház hallotta és sokan helyeselték — elmondotta, hogy hibák történvén, a melyeket ő nem birt azon székben orvosolni, levonta a consequentiát s ott hagyta ministeri székét. Ugyan kérdem, vájjon az a Tisza Kálmán ministerelnök, a kinek ismernie kellett ezen okokat, mit felelt, mikor ugyanezen ügyben kértem, mondaná meg azon okokat, a melyek gróf Szapáry Gyulát pénzügyministeri állásának elhagyására birták? 1888. január 15-én gróf Szapáry Gyula már nem lévén minister, őhozzá tehát nem lehetett interpellatiót intézni, tehát beszédemben egyenesen Tisza Kálmán ministerelnök úrhoz intéztem interpellatiómat s ezt mondottam. (Halljuk! Halljuk!) Felolvasom szavaimat: „nem hiszem, hogy Tisza Kálmánnak nagy öröme lett volna Szapáryt kibuktatni a pénzügyministerségből; sőt azt hiszem, hogy gróf Szapáry, ha ma kezet akar nyújtani akármelyik ministeri tárcza után, mely üres, megkaphatja. Hát akkor miért engedte őt bukni a ministerelnök ur? Ha volt neki oly terve, melylyel az országot boldogíthatja, miért nem súgta meg Szapárynak, hogy ne lett volna válság és nem kellett volna neki két tárcza terhét viselnie ? Más parlamentben, ha egy minister bukik, interpellálják a kormányt: miért bukott? Nálunk ez nem szokás. Engedj'e meg a ministerelnök ur, hogy mégis kérjem, méltóztassék, mintegy interpellatióra válaszolva, ha szavaimat figyelemre méltatja, megértetni e házzal, mik voltak azon okok, melyekért Szapáry volt minister ur tárczájától megvált?" (Egy hang jobbfelöl: Ki kérdezte? Felkiáltások balfelöl: Fenyvessy Ferencz!) Nem az a kérdés ki kérdezte, hanem hogy mit felelt rá Tisza Kálmán! (Élénk derültség bálfelöl.) r És kérem, a szavahihető Tisza Kálmán ministerelnök rögtön felállt és egy betűt sem mondott, egyetlenegy jottát sem mondott abból, a mit gróf Szapáry tegnapelőtt elárult. Egyetlenegy betűvel sem igazolta azt, a mit gróf Szapáry Gyula előttünk elmondott. Egyszerűen csak azt mondta: „A minister is némileg ember (Derültség) és annak is vau akarata, ha tehát nekem nem sikerült gróf Szapáry Gyulát rábírnom, hogy megmaradjon •r 28-án, pénteken. 1890. mellettem, parancsszóval nem kötelezhettem rá". Igazán nagy államférfiúi nyilatkozat! (Mozgás jobbfdöl. Élénk helyeslés halfeWl.) Én nem azt kérdeztem, hogy gróf Szapáry maga akart-e elmenni, vagy Tisza Kálmán távolította-e el; én azon okot kérdeztem, annak okát, hogy miért ment el gróf Szapáry Gyula? És ki nem mondta meg az igazat? És ki hallgatta el azon okot? Tisza Kálmán. (Mozgás jobbfelől. Zaj a bal- és szélső baloldalon.) T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk !) Ezt csak azért hoztam fel, hogy a t. ministerelnök ur még olyan kis kérdésekben is, melyekben elvégre is semmi sincs, még azokban is, mikor nyíltan lesz hozzá kérdés intézve még a t. többség által is: sohasem mondja meg az igazat. (Ellenmondás jobbról. Helyeslés balfelől.) Engedje meg a t képviselőház kérdeznem, hogy vájjon azon t. férfiú, a t. ministerelnök ur csakugyan szükséges és csakugyan nélkülözhetlen-e? (Halljuk! Halljuk!) Ma a kormánynak oly kitűnő férfiai vannak, a kikkel én — ezt nyíltan elmondtam választóim előtt, a mint ezt t. speciális párt-collegáiin is legjobban tudják — rokonszenvezek. Nem én változtam meg, de a kormány. Én mióta képviselő vagyok, mindig azon reformoknak voltam harczosa, melyeket ma a kormány egyes újabb tagjai programúm kul vállnak. De hát, van-e szüksége a kormánynak, a cabinetnek, a többségnek Tisza Kálmánra? Erre akarok megfelelni. (Felkiáltások jobbról: Van!Balról : Nem hisz szűk!) Wekerle pénzügyminister ur, a ki egész ifjú életét a pénzügyi tudomány gyakorlati hivatásában töltötte el és mint kiváló szakember ismeretes, vájjon szüksége van-e neki a bihari pénzügyi tudományokra ? (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Gróf Teleki belügyminister urnak vájjon azon nagy reformok munkálatában, melyet ő maga elé tűzött, vájjon szüksége van-e annak támogatására, a ki abból a székből maga megszökött? (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon.) Szilágyi Dezső genieje, akaratereje, széles, nagy látkörtí jogtudománya, vájjon szükségli-e a geszti juris prűd entiát? (Élénk derültség a bal-és szélső baloldalon.) És Csáky nyilt, férfias magatartásának, programmjának szüksége van-e Tisza Kálmán tétovázó, ingadozó támogatására? (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És a t. többségnek t. ház (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hát Fejérvárynak?! Derültség a bal- és szélső baloldalon) Fejérváry kivétel, (Derültség a bal- és szélső baloldalon) mert nem neki van szüksége Tisza Kálmánra, hanem Tisza Kálmánnak van szüksége ő reá. (Derültség és tetszés a bal- és szélső balodalon.)