Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-342

:i M2. országos ülés február 28-án, pénteken. 1S90. munkával, de nem találja s a kik Budapestre ezrenkint beözönlenek, hogy itt lakás, áll as 68 rendes kereset nélkül tengessék életüket, miért jönnek ide szaporítani a fővárosi szegény lakosság nagy tömegét? Azért, mert nem találnak többé maguknak kenyeret azon áldott vidékeken, a hol eddig még mindig volt munkakereset és mindenkinek jutott kenyér. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélsőhaloldalon.) De most, a mindennapi kenyérért Mában imádkoznak és hogy hiában imádkoznak, azt nem én mondom e házban, hanem elmondották a kormánypártról többen, Smialovszky Valér képviselőtársam és mások, a kik könyörögve kérték a kormányt, hogy adj kenyeret a mi választóinknak, mert elvesznek és elmenekülnek ebből a hazából, a hol számukra nincs többé hely. Mert Magyarországon meg lehet követelni minden polgártól, hogy ezen hazáért éljen, haljon (Igaz! Ugy van! a hál- és a szélső halolalon) és ezt meg is követelik tőle, mert ha él, megveszik rajta az adót és hogy halni tudjon, elviszik katonának.' De egyet ne követeljenek tőle, azt, hogy éhen veszszen. (Zajos helyeslés a szélső haloldalon.) És ha elmenekülni engedik, kimenekülnek más országokba, boldogabb hazába, a hol munkájáért az ember kenyeret kap. (Tetszés. Igaz! ügy van ! a hal- és a szélső haloldalon.) Ezek azok a nagy eredmények, a melyeknek elérésével Tisza Kálmán ministerelnök 1890. január 1-én fennen dicsekedett, a kormány élén, pártja előtt. (Igaz! Ugy van! a hal- és a szélső haloldalon. Közbeszólások halfelöl: Gyönyörű eredmények !) Ám mindezen eredményekben mi az alaphiba ? Egy hiba: az igazságnak nem tisztelése. (Zajos helyeslés és tetszés a hal- és szélső haloldalon.) Mert bármiként áll az, a mit Grrünwald Béla t. barátom olyan szépen kifejtett, hogy a ministerelnök ur egész lényének rugója a hatalomvágy s a hatalomnak föltétlen és mindenáron való megtartása. De ezt én bizonyos mértékben jogosultambitiónak tartom egy államférfiuuál, hogy a hatalmat szereti; de nem tartom államférfiúi tulajdonságnak azt, ha azon hatalomhoz, melynek birtokában van, mindenáron ragaszkodik (Élénk helyeslés a hal és szélső baloldalon) és hogy a ministerelnök ur ezen hatalommal 15 évig így élt és ilyen eredményeket ért el, annak oka az, hogy a hatalmat beletette a mérleg egyik serpenyőjébe, de nem vetette másik serpenyőjébe az igazság szeretetét. (Zajos helyeslés a bal- és szélső haloldalon.) Ha ő észrevette volna az igazságot, akkor meggyőződött volna minden egyes esetben, hogy mi az, a mi való és mi az, a mi kell, nem az ő érdekében, de a tárgy természete szerint magának az igazságnak érdekében: akkor nem jött volna oda, a hol most van, hogy nem hisz neki széles e világon, nem hisz neki, de senki. (Élénk helyeslés és tetszés a hal- és szélső haloldalon.) Folyton, minden kérdésben tiszázik (Élénk derültség halfelöl) s ezért minden szavát kételylyel fogadja mindenki, soha senki sem tudja, hányadán van vele. Soha senki nem tudja igazán, mit akar, mit fog tenni (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső haloldalon.) Ott állunk vele szemben ma, hogy nem tudjuk mi, nem tudják önök sem, hogy mit fog tenni; mert hiszen— szavait leszek bátor idézni — hogy Magyarországon a politikai helyzet nehéz s rá nézve szerintünk tarthatatlan, azt mindenki s ő maga is annyira érzi, hogy nem vonatkozhatott el egészen ezen kérdés fejtegetésétől s bármennyire el van szánva arra, hogy helyt fog állani, mégis felveté hivei előtt azon másik eshetőséget is, hogy mi fog történni, ha mégis — isten tudja, hogy és mikép — menesztetnék. Azt monda: „inert mi történhetik, ha egyszer egy, eszközeiben nem válogató, erőszakoskodó és szenvedélyeskedő kisebbség változást idézne elő?" Köszönjük a concessiót! Idáig nem hallottuk, hogy mi, a kisebbség, változást idézhetünk elő. De ezen concessiót nem magunknak köszönhetjük, hanem köszönjük azon erkölcsi és igazság szerint való erőnek, a mely szavainkban és magatartásunkban rejlik és a mely előtt még a ministerelnök ur sem hunyhat szemet. (Helyeslés halfelöl.) „Kettő közül egy történhetik—úgymond tovább •— vagy igazuk van abban, hogy csak egy személytől függ minden és ha az eltávolittatik, az történik meg, a mit ők akarnak, nem mi, vagy nem voltigazuk — és ez esetben meg vagyok róla győződve,hogy nem volt igazuk — és akkor nagyon könnyen eléri őket a csalódás, mert ugy kormánytársai, mint pártja között vannak elegen, a kik a helyes és igazi szabadelvüség nyugodt irányát követni és érvényesíteni képesek." Hát, t. ház, a mi azt illeti, hogy ezen kisebbségi pártok nem jutnának kormányra és nem az történnék, a mit mi akarunk, azt hiszem, ez iránt senki sincs inkább tisztában, mint mi. Ha ámítanók is magunkat — a mit nem teszünk — ha aspirálnánk is a hatalomra, a melyet nem aspirálunk máskép, mintha elveinknek, nézeteinknek, politikánknak szerezhetünk törvényes utón és módon érvényt. (Élénk helyeslés. Ugy van! Ugy van! a baloldalon) ha aspirálnánk is — mondom — a hatalomra: akkor is tudnók azt, hogy jelenleg a többség a túloldalon van; a többségben vannak jeles államférfiak talán elegen, a kik nemcsak a mínisterium betöltésére, de a párt vezetésére és a kormányelnökség elfoglalására is vállalkoznának. Ehhez nekünk semmi közünk. Ám ha mégis bekövetkeznék — mertbe kell következnie annak az esetnek, hogy ő nem fog „helyt állani", mert nem fog helyt állhatni: akkor igenis, uraim, önöknek, az önök pártjának lesz feladata Magyarországnak olyan kormányt adni, mely minden tagjában a politikai tisztességnek teljes és tökéletes mértékével bir. (Helyeslés balfélől.)