Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-342

842. országos ülés febri ország köz-leik e fájt és sírt és a ministerelnök nem dughatta he füleit a közvélemény hangos óvása előtt: akkor a ministerelnök mást gondolt. Felfedezte, hogy o a sajtónak hasznát is veheti — de nem azon módon, hogy vélemény küzdjön véleménynyel és az a politika, melyet ő csinál, a sajtóban reveláltaSsák, a sajtóban és a sajtó által emeltessék közvéleménynyé. Nem! Hanem az ő sajátos rendszerénél fogva először is a budapesti nagy sajtót magára hagyta. Csináljon, irjon, a mit akar. Azután azt a kis sajtót, mely vidéken megélni nem tud; azt a kis sajtót, melyet olcsón lehet megvásárolni5 (Igaz! Ugy van! balfélöl) azt a kis sajtót, a mely a helyi viszonyokra nagy befolyást gyakorolhat és a választásoknál s az ő hireg megyei rendszerének támogatásánál nagy szolgálatokat tehet, ezt a kis sajtót corrumpálta. (Igaz! Ugy van! a hal- és szélső baloldalon.) Mindenütt létesített, vagy ha már megvoltak, megvásárolta és subventionálta a vidéki lapokat és igy keletkezett egy hivatalos, szabadelvű vidéki közvélemény, mely független volt a fővárosi közvéleménytől, (Igaz! Ugy van! balfelöl) de a mely innen a központból kapott egyenhangú czikkeket és utasításokat (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ezen hivatalosan organisált sajtószabadság volt az első lépég a sajtószabadságnak elszabadelvüsitésére, (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) És mikor ez sem volt elégséges, mert a közvélemény áramlata magasabbra nőtt, akkor a ministerelnök ur egy más eszközhöz folyamodott. Nem ahhoz, hogy magának sajtót teremtsen; ahhoz is, de ezen jogát kétségbe nem vonom és tisztelem; hanem hozzá fogott ahhoz, hogy elnémítsa az ellenzéki sajtószabadságot. Ellenzéki pályámon, a sajtó terén, alatta hányszor kellett éreznem, hogy kezemből láthatlan kezek kivették a tollat és nekem nem lehetett szabadon irnom a szabadelvű kormány ellen saját meggyőződésem szerint és mert saját meggyőződésem ellenére irni nem tudtam és nem tudok és nem fogok soha, (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső balon) kénytelen volt ím hallgatni. De azért le nem tettem a reményről, mert tudtam, hogy Magyarországon még mindig van egy ellenzéki sajtó —nem vonom kétségbe, hogy a kormánypárti sajtóban is vannak jóhiszemű férfiak — hanem a sajtószabadságért melegen érezve, fel nem adtam a reményt, hogy mindig működve és újra működve, a sajtószabadságot Magyarországon a corruptiótól is megóvhatjuk. A ministerelnök felfedezte azt a módszert, hogy nem elég a kormánynak oda hatni, hogy a kormánypárti emberek a sajtó útján megnyeressenek politikájának, hanem a mely feltalálta azt a másik rendszert, a melyet egy Bismarck sem tudott a „Repti]ienfond

ű-dal kitalálni, mert ezt az ő r 28-án, pénteken. 1890. 51 erkölcse nem is akarta volna soha meghonosítani: hogy az ellenzéki olvasók, kik más elveket vallanak, mint a kormány, más politikát követnek, mint a kormány, hagyassanak meg elveiknek hitében, de gátoltassanak meg abban, hogy a sajtó befolyásának engedve, elveiknek diadalát a t. kormány bukásával kössék össze; hogy ez a sajtó hirdesse ezen elveket, de ne bénítsa Tisza Kálmánt és a t. kormányt; (Igaz! Ugy van! balfélöl) uralkodjanak, terjedjenek azon elvek, de óvakodjanak azon elveknek hivő közönsége az ellenkező elveket hirdető kormányt elmozdítani, vagy megbuktatni. (Igaz! Ugy van! lalfelöl.) Ezen sajtószabadságra Tisza Kálmán szabadalmat kérhet Európában. (Derültség joblfelól.) Ez azon hamis, fordorkodó léleknek mesterkedése, a mely mindent megmérgez és megmételyez,, mert a hova ezen szellemből csak egy csepp is esik, az ott elterjed és elernyed, az egészséges életet megöli. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) De mondok én önöknek, t. ház, a sajtó- és szólásszabadságon kivül más szabadságokat is, melyeket a szabadelvű Tisza-kormány alatt felvirágozni láttunk. (Halljuk! Halljuk!) Csak hármat említek fel. Az első a visszaélések szabadsága; (Igaz! ügy van ! balfélöl) azon szabadság, a mely még a jegyzőkönyvek meghamisításában is nyilvánul. Hiszen a fővárosban tapasztaltuk nem rég a napokban, hogy a kormány érdekében, nem mondom, hogy a kormány tudtával, a jegyzőkönyvek meghamisittattak. Már egész rendszerré fejlődött, hogy az actákban meghamisítják a tényeket. Minden polgára az országnak, ki a hivatalokkal érintkezésbe lép, nem azt az igazságot kapja, melyet a törvény rendel, hanem a milyet az illető hivatalnok osztogatni jónak lát. Ez pedig csak olyat osztogat, mely a kormány érdekével semmikép sem ellenkezik. A másik —- nem említem itt a megh imisított mandátumot, mely szintén csak egyik jelensége ugyanazon visszaélési rendszernek — a másik szabadság — nehezen mondom ki e szót (Halljuk!Sálijuk!) — a sikkasztások szabadsága, (ügy van! balfelöl.) Az is a községházán kezdődik és végződik a ministeriumban (Ugy van! balfélöl) és én, t. ház, itt nem azon sikkasztásokat értem, a melyek a törvényszék elé kerülnek és megbüntettetnek, hanem azokat, a melyek elszámoltatnak és eltusoltatnak. (Ugy van! balfélöl.) A harmadik szabadság, a mely szintén ezen szabadelvű kormányrendszernek a gyümölcse, az éhség szabadsága. Hiszen jellemző, bár kicsi dolog, hogy ezen kormány alatt láttunk megszületni egy irodalmi alakot az élczlapokban, a kormány egyik szülöttjét, mely prototypja a Magyarországon uralkodó ínségnek és ez a kormánypárti Sanyaró Vendel. (Derültség.) Budapest utczáin számtalan, ezer meg ezer ember keresi mindennapi kenyerét i'