Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-342

50 3*2. országos üléí február 28-án, pénteken. 1890, 15 évi mulasztásokra, melyeknek reparatióját követelték önök akkor, midőn Szilágyi Dezső az igazságügyministeri széket elfoglalta, hanem azt kérdem, hol vannak az önök nagy alkotásai a közoktatás terén ? Talán az egyetemet reformálták ? Avagy mego]datott-e a középiskolák kérdése e 15 év alatt, vagy talán a népiskolák, a mely irányban legtöbb történt, elérték-e azon fokot, melyen a eultura s a magyar államiság követelményei meg vannak valósítva? (Helyeslés balfelöl.) Két irányban igenis nagy alkotásokat müveit ezen kormány. (Halljuk! Halljuk! bálfelől.) Nem a budget egyensúlyának helyreállítását értem, mert a pénzügyek terén még csak ezentúl várjuk a nagy alkotásokat, mivel eddig itt csak az adósság-csinálásokat és adóemeléseket tapasztaltuk; (TJgy van! bálfelől) a hitelműveletek pedig, melyek lehettek szükségesek, de a nagy és nemzetboldogító alkotások sorába nem tartozhatnak ; hanem értem a közlekedési ügyet, mert elismerésre méltó alkotások ennek terén történtek csak. Ezek iránt elismerésemet nyíltan bevallom, noha itt is kérdem, hogy 15 év alatt mit tett ezen szabadelvű kormány a magyar Duna emancipatiója érdekében? Ezen kivül a legnagyobh alkotás a hadügyek terén nyilvánul, de hogy ezen alkotások a magyar államnak, a népszabadságnak, a magyar nemzetiségnek előnyére vagy hátrányára történtek e; de hogy azok az óriási terhek és áldozatok, melyeket a militarismus érdekében a nemzet vállaira rakott ezen kormány: miben használnak és miben ártanak a magyar államnak és a magyar állameszmének, azt a lefolyt véderő vita eléggé felderítette. Midőn önök a ministerelnök ur tiszteletére azt a nagy demonstratiót rendezték, felhozták, hogy vannak szabadságok, melyeket a ministerelnök ur megőrzött. Az egyike szabadságok közül a szólásszabadság, a melyet csaknem minden szónok, sőt még a ministerelnök ur maga is kiemelt. Én azt hiszem, hogy Magyarországon szólásszabadság mindig volt, mert a magyar nemzet a szólásszabadságot magától soha elrabolni nem engedte. (Helyeslés bálfelől) A szólásszabadság apostolait börtönbe vetették ugyan s nem szabadság az, a mi a börtönök fenekén fekszik, a nemzet azonban a szólásszabadságot mindig megóvta még a bitófa árán is. Hogy mi itt a szólásszabadságot megtartottuk és gyakoroliuk, azt elismerem; de azt, hogy azért, hogy mi e házban, mint a nemzet képviselői, vagy bárhol, szabadon emelheljük fel szavunkat a magyar nemzet jogaiért és érdekeiért, Tisza Kálmánnak tartozunk elismeréssel, azt kereken tagadom. (Élénk helyeslés a balon.) Nézzünk szemébe, t. ház, annak a szólásszabadságnak, a mely a ministerelnök ur 15 évi szabadelvű kormányzása alatt virágzott. Ha a szólásszabadság e parlamentben és különösen a ministerelnök ur pártján virágzott ez idő alatt, annak szellemi és erkölcsi tőkében sokkal inkább kellene virágoznia ma, mint virágzott akkor, mikor Tisza Kálmán ,még nem volt ministerelnök. De alig, hogy átvette a kormányt,-hová és mivé lett nem a mi szólásszabadságunk, mert azt nem korlátozhatta, mert megvédelmeztük azt magunk és az elnök, hanem az önök szólásszabadsága. (Derültség bálfelől.) Fegyelemmé törpült az. (ügy van! balfelöl.) Önök nem használják azt az önök körében, az önök vitáiban, mert szólásszabadságuk abban csak néma meghallgatása a kormány akaratának s hozzájárulás egy némely módosításhoz. (TJgy van! balfelöl.) Az önök vitái e házban megtámadása az ellenzéknek, de nem az igazság szabad hirdetése a kormánynyal szemben, önök itt e házban tartottak ugyan beszédeket e hosszú 15 éven át, de azokban a kormánynak minden, még legrosszabb és legártalmasabb törvényjavaslatát is védelmezték és dicsőítették. (Igaz! TJgy van! bálfelől.) Az önök szólásszabadságának legnagyobb része tehát egy „igen" szócskává törpült, (Élénk helyeslés és tetszés a balon) melylyel a ministerelnök ur összes intézkedéseit törvényesen jóváhagyják. (Igaz! TJgy van! balfdől.) És ha valaki önök közül merészelt a magyar szólásszabadság jogával élni, akár itt e házban, a mely a szólásszabadság temploma, (Igaz! TJgy van! bálfelől) akár künn az önök körében: azt önök proscribálták. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Ez a szólásszabadságnak szabadelvű gyakorlata az önök körében. (Igaz! TJgy van! bálfelől.) Áttérek már most azon második szabadságra, a melynek megőrzésével önök dicsekednek. (Halljuk! Halljuk!) A sajtóban az előtt, midőn még ezen szabadelvű kormány nem existált, a parlamentnek és a közéletnek legjelesebbjei vettek tevékeny részt, az ellenzéki lapokban ép úgy, mint a kormánypárt közlönyeiben. A „Pesti Napló" múltja fényes tanúságot tesz arról, hogy Magyarország legkiválóbb szellemei a kormány mellett küzdöttek. Aztán következett egy korszak, mely a sajtó elnémítását tűzte feladatául, de nem a törvényhozás által, hanem sokkal ravaszabbul. (Halljuk! Halljuk!) Ekkor a sajtóra nem adnak semmit; a közvéleményt, mely a sajtóban nyilatkozik, megvetik s arra nem hajtanak soha. A sajtóval szemben azt acynicus politikát követik, melyet a cynismus nagymestere, Pulszky, az idősebb (Derültség bálfelől) fejtett ki egy ízben, mondván: „akaraván halad és a kutya ugat". (Derültség a baloldalon.) E megtiszteltetése a sajtószabadságnak lőn a szabadelvű kormány elnökének sajtópolitikája. (Halljuk! Halljuk!) És ez igy ment egy darabig. De mikor a ministerelnök ur észrevette, hogy hatalma rászorulna nemcsak a többség szavazataira, hanem egyben-másban a közvélemény támogatására is, mert oly kérdések merültek fel, melyekben Magyar-