Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-342

S42. országos ülés február 28-án, pénteken. 1890. 49 ugyanazt tette, megajánlották a koronának, hogy ültesse maga mellé tanácsosának. (Igaz! Ugy tan! a bal- és szélső baloldalon.) Hát ilyen kétsziníí, ilyen illoyalis, ilyen hamis ő a királynak adott tanácsaiban is. (Igás! Ugy van! a bal- és sgélsö baloldalon.) Mindazonáltal megmenekedvén Szilágyi Dezső belépése által a megérdemlett és elkerülhetlennek beismert bukástól, mert senki sem fogja tagadni azt, hogy ha azon perczben Szilágyi Dezső a neki felajánlott tárezát el nem fogadja, a reeonstructio nem változik ténynyé és Tisza Kálmán nem maradhat tovább ministerelnök (Derültség jobbfelöl. Ugy van! ügy van! balfelöl.) — a cabinet a párt támogatásával solidaritással a hatalmat ismét tovább kezelte. Ezen solidaritást sokan kétségbe vonták. Én nem. Nem azért, mintha nem látnám azon súlyos elvi ellentéteket és politikai ellenmondásokat, a melyek a cabinet különböző tagjai közt nemcsak in Gamera, hanem nyilvánosan, itt e házban, a választókhoz intézett beszédekben és levelekben, egész politikai múltjukban és politikai programmjukban léteznek, a melyek az egyéniségekben is i.'.sszeegyeztethetlenek : hanem mert azt tartom, hogy mindegyik ministernek vezessék annak működését akár egyéni,akár tárgyi ambitiók, akár a legtiszteletreméltóbb hazafiság — érdekében áll, hogy Tisza Kálmán ministerelnök maradjon. És pedig két szempontból: először, mert tudják, hogy a mig ő ministerelnök és a válság be nem következik, a dolog természeténél fogva ők szintén ott maradnak és működnek; ellenben azon pillanatban, midőn Tisza Kálmán ott hagyja helyét, ezen ministerek tovább működéseproblematieussá válik és nem tudhatják előre, hogy az iij onnan kinevezendő ministerelnök egyet fog-e velük érteni a politikai működés terén, meg fogja-e őket tárczáiknál hagyni, vagy sem ? Ez az egyik ok a solidaritásra. A solidaritas másik oka a ministerelnök rendkívüli gyengeségében rejlik. Az egész ministeriumban, senkit ki nem véve, leggyengébb férfi a ministerelnök. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon. Derültség jobbfelöl.) Csupán helye az, mely mint központ, neki súlyt kölcsönöz. Minél gyengébb a fej, annál erősebbek a tagok. Egyik ministersem érzi magát működésében annyira gátolva azon ministerelnök ur által, a ki ő reá szorul és ő általa tartatik, mint ha megfordítva, ott oly ministerelnök ülne, a ki a politikát megszabj a és a ki a ministereket tartja. Ez a ministereknek sokat hangoztatott és általam is elfogadott solidarjtása. (Ugy van! balfelöl.) Hogy ezen solidaritas tündöklőbb legyen Magyarországon, mert immár nem hittek benne az emberek, hogy egyebet ne említsek, a novemberi és deczemberi események után rendeztetett egy országos komédia, a minőt már gyakrabban láttunk KÉPVH. NAPLÓ 1887—92. XVII. KÖTET. a jubileum óta is. Ezen a solidaritas urbi et orbi nagy ünnepélyességgel proclamáltatott. Ezen alkalommal a ministerelnök úrhoz a párt és a párthoz a r ministerelnök ur nyomatékos szavakat intézett. O maga hozta fel 15 évi működését dicsekedve; ő maga említette, hogy ,,az elfogulatlanul ítélők tekintetbe fogják venni, hogy mi volt az ország helyzete szellemileg és anyagilag 15 év előtt; tekintetbe fogják venni, mivolta magyar államnak, mint ilyennek tekintélye az országban, a monarchiában és a külföldön

!i és a többi. íme, t. ház, azok után, a miket a multbudget vitában és a mostaniban is aző 15 évi nyomorúságos és szégyenletes kormányzatáról hallottunk, még ő maga áll elő és dicsekedve merészliaz ország előtt felemlegetni az ő kormányzásának eredményét. Ezzel — ne vegyék rossz néven — kényszerít bennünket a t. ministerelnök nr arra, hogy őt mi is erre a térre kövessük. Röviden fogom tenni, mert nem szeretek nagyon sokszor ismételt dolgokat újra felhozni, hanem lehetetlen — a földmívelésügyi minister ur beszédét is ideértve, mely ugyanazon tenorban volt tartva — emlékezetembe fel nem idéznem és ki nem emelnem, hogy midőn valamely kormány az országnak összes hatalmi és törvényhozási erejével 15 évig intézi az államnak ügyeit és évenkint 300—350 millió forintot költ* el, lehetetlen, hogy ezen működés egészen nyomtalanul tűnjék el. És ha egyik-másik minister felhozza is azt, hogy ressortjában történtek ezen és azon apró javítások, beruházások, hogy ezen és ezen törvényjavaslatok nyújtattak be és emelkedtek törvényerőre : ez még egy nagyszabású korszakban egy nemzet élén álló államférfi nagyszabású tevékenységének mértékét nem üti meg. (Ugy van! bal- és szélső baloldalon) Megütnék azt az úgynevezett nagy conceptiók vagy a nagy alkotások. Minthogy pedig itt már alkotásokról van szó, azt kell kérdeznünk, hogy hol vannak azok. Miben javított a ministerelnök ur Magyarország közjogi helyzetén? Én erre, t. ház, nem fogok felelni. Feleljenek önök, hogy javitott-e valamiben és miben ? A rontást kimutattuk mi. Hol vannak Magyarország belső államéletében az ő szabadelvű reform-ténykedésének művei? Tudjuk mindnyájan, hogy Magyarországon a választási törvény és az ezen alapuló parlament egészen elavult előzményekkel bir; tudjuk, hogy a választókerületek nincsenek helyesen beosztva; tudjuk, hogy a választók közt nincs jogegyenlőség s hogy a választási eljárásban a legnagyobb anomáliák, a legnagyobb visszaélések vannak, mert a 15 évi szabadelvű kormány ezen dolgokban nem alkotott semmit. (Ugy van! balfélől.) Nem térek ki sem a közadministratio dolgainak sokszor hangoztatott rosszaságára; nem térek ki a judicaturában, a törvényalkotásban történt 7