Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.
Ülésnapok - 1887-342
48 3 * á- országos iilés február28-ÄJJ, pí-iiteken. 1S90. t. ház beleegyezik, az osztályok mellőzésével fognak idején napirendre tűzetni. (Helyeslés.) Több előterjesztés nem lévén bejelentve, következik a napirend: az 1890. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat tárgyalásának folytatása. Ki következik? Zay Adolf jegyző: Báró Kaas Ivor! B. Kaas Ivor: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) „ Helyt fogok állani, ha Isten erőt és egészséget ád hozzá", igy szólott Magyarország ministerelnöke, minisíertársaitól körülvéve, újongó pártjához. Ez a kijelentés jellemzi a helyzetet; jellemzi annyiból is, hogy feltételes, fentartja magának azt, hogy lehetnek idők és körülmények, a midiin a ministereinök ur el fog menni. Azonban a t. ministerelnök ur összes kijelentései között ennek az egynek őszinteségében nem kételkedem; (Halljuk !) mert hogy Ő helyt akar állani, hogy ő meg akar maradni végsőig és utolsóig azon a helyen, arról én mindig meg voltam győződve és abban mi sohasem kételkedtünk. (Igaz! Ugy van! halfelöl.) Es ha er±e nézve jöttek hirek, melyek az ellenkezőt kívánták elhitetni, azok nálunk nem találtak hitelre, azok nem tőlünk, azok az ellenkező oldalról eredtek. (Ugy van! bal felől) A mi azonban a helyt állást illeti, eszembe jut a pándi csősz. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Mikor gazdája azt mondotta neki, hogy loptál-e szőlőt és számon kérte tőle, azt felelte: ne tessék félni, helyt állok én itt g mikor néhány nap múlva gazdája ismét utána nézett és észrevette, hogy egész sorok megdézsmáltattak és a csőszt kérdőre vonta és dorgálta, ez azt mondotta: uram, helyt állottam én itt, de hárman jöttek és azzal fenyegettek, hogy megvernek és akkor jónak láttam megfutni, mert nem vagyok bolond, hogy magamat agyonveressem. A pándi csősznek ezen józan magyar bölcsessége a józan ész politikusánál a ministerelnöki széken sem fog hiányozni, mert hiszen láttuk mi már őt szaladni. (Derültség balfelöl.) Azon szaladásról jut eszembe, hogy a rendőrség igen éber gondoskodása a futás után kiterjedett annak körülményeire s noha nem olvastam a hivatalos lapban, hogy a ministerelnök ur akkori életmentője, a fiakkeres, az életmentés szokásos jutalmában, az ezüst érdemkeresztben részesittetett volna — meglehet, azért nem, mert a ministerelnök magánpénztárából jutalmazta — Gr. Károlyi Gábor: Jaj, abból nem szokott ő senkit sem jutalmazni! (Derültség a szélső baloldalon. Elnök csenget. Halljuk !) B. Kaas Ivor: .... a rendőrség érdemesnek találta a bűnnyomokat keresve, megszámlálni a kocsin ejtett kődobások nyomait s constatálta — sajnálom, hogy a belügyminister ur nincs jelen, talán ő is tudja a jelentésekből — hogy 3i kődobás érte a menekülő magyar ministerelnök kocsiját. Búsbach Péter: Az önök dicsőségére! B. Kaas Ivor: Hogy ilyen előzmények után a ministerelnöknek, hogy helyt állhasson, szüksége volt a ministerium reconstructiójára, (Halljuk! Halljuk!) azt teljesen felfogom, annyival is inkább, mert az ő állását, az ő elvesztett tekintélyét mindenképen igyekezni kellett mások tekintélyével és hírnevével pótolni és erősbíteni. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hiszen a ministerelnök ur politikai állása a társadalomban is milyen ? (Halljuk! Halljuk !) Hogy egy kis népszerűségre tegyen szert, hogy éljeneket halljanak ehhez szoktatott fülei, rendeztet magának gyűléseket, egyházi gyűléseket Léván, választó gyűlésüket Nagyváradon, mert másutt és másképen a népszerűségnek szinét sem vehetné ki a maga részére. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) És ha a népszerűségből kénytelen ilyen minimalis és rendezett adagokkal beérni, a társadalom magasabb osztályaiban, azok között, melyek irányadó köröknek neveztetnek, minő az ő állása? Láttuk, nemrégen megjelent ministereitől körülvéve a Széchenyi banketten és a hol mindig szokás volt Magyarország kormányelnökét, ha jelen volt, pohárköszöntővel megtisztelni, a pohárköszöntő elmaradt. Hogy minő az ő politikai állása itt a házban, tudjuk láttuk; a hányan vagyunk, 400-an felől egyikünk sem cserélne vele szerepet (Ellenmondás jobbfelöl. Felkiáltások a baloldalról: Pulszky Gusztáv cserélne! Élénk derültség balfelöl.) Ilyen propositio mellett künn és benn, nem marad neki más menekülése, hogy helyét megtartsa, mint az, hogy segítségért folyamodjék. S ebben ismét minő eljárást követ? Igen jellemző a reconstructio története. (Halljnk! Halljuk!) Midőn a véderő vitában politikájával együtt megbukott, ketten voltak itt a házban, a kik az ostromot ellene, a törvényjavaslat ellen legerősebben vitték. Nem akarom ezekkei szembe másoknak érdemeit kisebbíteni, de különösen e kettő emelkedett ki és ezeknek egymással szemben állítása érdekes. (Halljuk!) Egyik gróf Apponyi volt, a másik Szilágyi Dezső. Ugyanazt tette mind a kettő; az egyik feltárta a törvényjavaslatban rejlő alkotmányjogi sérelmek politikai incompatibilitását, veszélyeit, a másik különösebben feltárta azon alkotmánysérelmeknek közjogi természetét. És midőn ezen kettős actio folytán a ministeriumban beállott a válság, a ministerelnök ur és társai felmentek a király elé, az udvarhoz, az udvari hivatalnokokhoz és az udvari dámákhoz, (Élénk derültség a bal- és szélső baloldalon) és denuntiálták az egyik szónokot azzal, hogy annak politikai viselkedése forradalomra vezet és illoyalis a korona iránt, a másikat pedig, a ki
