Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-341

341. orszftgos ülés február 27-én, csütörtökön. 1890 45 ország belügyi állapota valóságos önkényállapot, kivált mióta a t. ministerelnök ur meghozta a Deák-párt által megalkott 1870: XVIII. t.-cz.-ben lefektetett alapelveknek felbontására törekvő szakaszokat. Sajnálatos dolog az, t. ház, a mi történt itt legközelebb Pestmegyében, Budapest mellett egy 6000 lélekkel biró községben. Ez az, a mit nekünk tudnunk kell, mert csak, ha az ilyeneket tudjuk, lehet a költségvetés mellett vagy ellen álláspontot foglalni. Itt az történt, t. ház, bogy a basáskodó főszolgabíró a 6000lélekbőlálló Dunapataj közönség akaratával ellenkezőleg, nem engedte, hogy az. az ember candidáltassék a birói székre, kit az egész község akart, hanem kinevezett egy birót. És ez történt Tisza Kálmán urnak uralkodása alatt. (Élénk derültség.) Olyan tökéletlen törvényeket alkotott, melyek nem alapjai az alkotmánynak, hanem egyenesen széttörése az alkotmánynak. A mi a jegyző-választásokat illeti, azzal ép ugy vagyunk, mint a hogy májusban mondottam ; elmondtam, hogy sok lelkiismeretlen szolgabíró a jegyzőválasztásokat a saját meggazdagodására használja fel. Kérdem, azért van-e itt ez a 453 tagból álló collegium, hogy oly törvényeket hozzon, a melyeknek palládiuma alatt egyes tisztviselők visszaélve meggazdagodnak? Azért-e,hogy mi a helyzetet nem tisztán látva álljunk a nemzet elé? Ilyen apró-cseprő dolgokkal is kell foglalkoznunk, t. ház, hogy a képviselő őszintén érző szívvel és tisztán látva, ne ugy tegyen, mint Pulszky Ágost képviselő ur, a ki tiiskön-bokron át követi a kormányt akár jó, akár rossz, csak a kegyelem melegéten maradjon, hanem képviselői állását fel kell használnia arra, hogy az ilyen kormánytól, mely nem tud rendet csinálni, a költségvetést megtagadja. (Helyeslés sgélsö baloldalon.) De megtagadom a kormánytól a költségvetést azért is, mert nem tudom összeegyeztetni az ország többségéből alakult kormány hivatásával azt, hogy egy kormányban kétféle nézet uralkodjék: az egyik az autonomicus, a másik a bureaucraticus. Hát ez sokáig ugy sem tarthatja fenn magát; vagy az egyiknek vagy a másiknak mennie kell. Mert kétségkívüli tény, hogy maga a ministerelnök ur a vármegyéket akarja fentartani; pedig ha ugy akarja, fentartani, mint a hogyan azokat a legutóbbi törvény szervezte, akkor tartsa meg magának, mert a nemzetnek arra szüksége nincs. Épen így vagyunk a községi rendszerrel is. Ha a ministerelnök ur vissza akarja adni a vármegyéknek a candidationalis jogot, a községi képviseletnek a fegyelmi hatóságot, akkor tisztelni fogom őt. Így azonban nem lehet, mert a mai vármegye sem hal, sem hús, a mint most állunk, hogy t. i. a vármegyék a főispánok hatalma alatt álló, lélekzeni alig tudó, mondhatni semmi, a városok és nagyközségek pedig tisztán egyes főszolgabirák pasáskodásának vannak alá vetve, lehetetlenség, hogy ez a helyzet tovább is fenmaradjon; mig ellenben Szilágyi minister ur és többen a kinevezési rendszert akarják. Ez a politika, t. ház, sem hal, sem hús, szóval élhetetlen s tarthatatlan, következésképen azon változtatni kell. És hogy lehet ez ? csak ugy, ha iparkodik a többség magából kisebbséget csinálni, (Derültség) azután egy újabb kormány alakul s azon egészséges jó erők, a melyek itt és ott vannak, egyesülnek és megterem tenék az ország boldogságát, nekünk pedig elő varázsolnák azon régen várt helyzetet, hogy a jövő választásoknál nem volna más, mint csak kormánypárti és ellenzék, mi ide jönnénk vagy 240-en s akkor mi csinálnánk politikát. (Derültség.) De nem fogadom el a törvényjavaslatot még azért sem, mert mióta a t. ministerelnök ur uralkodik és kormányozza az országot, az adóterhek megkétszereződtek, igy a fogyasztási adó szintén meg van kétszerezve, hozzányúlt egy oly dologhoz, a mit ha én teszek vagy más, nem látjuk többé a napot, hozzányúlnak a tulajdonjog szentségéhez; mert a kocsmáltatási jog tulajdonjog volt, a melyet magánember nem rebet el, csak állami befolyás. Hogy minő kártékony hatással van egyes városokra és községekre a kocsmáltatási jog, már ha ezen egyetlen szompontot mérlegelem is, nem fogadhatom el a költségvetést. Csak egyet a sokból. Az a város, melyet szerencsés vagyok képviselni, kap kártalanításból évenkint 12.000 frtot, az állam ezért a jogért kap egy évre 31.500 frtot, tehát a szegény várostól nem sokat, csak 19.500 frtot szed évenkint és hozzá fokozódni fog még a jövedelem azért, mert minél nagyobb a népesedés, atínél nagyobb a fogyasztás és több a jövedelem is. Megvallom őszintén, hogy ha csak azt a dolgot veszszük bonczkés alá és higgadtan, lélektanilag elemezzük, lehetetlenség, hogy rá ne jöjjön a t. ház arra, hogy ez a költségvetés azoknak való, a kik azt létrehozták, mert ugy látom, hogy csak kezdete a bekövetkezhető végnek; kezdete annak, hogy midőn majd meglátjuk, hogy a bilanc igy meg amúgy helyreállott, akkor megint eljönnek egynéhány százezer fegyverrel, melyet néhány év múlva 70 krjával ismét eladnak és újra meg fogjuk csinálni a deficitet. (Derültség.) Ezt nem nevezhetem reális állapotnak, ez a deficit megszüntetésének ideje csak átmeneti korszakot képez, mert biztosíthatom a t. házat, hogy a közügyeket intéző urak ismét deficites világot csinálnak. (Derültség.) Akkor pedig nem marad más hátra, mint ujabban kigondolni valamit, hogy talán még ez az óra is elvehető. (Derültség.) Méltóztatik a t. ház concedálni, hogy ha az ország veszedelemben van háború idején, életünk, vagyonunk az országé, mert azt minden áron meg kell védeni, de hála Istennek és Bismarck ur hatalmának, Magyarország béke idejében él sakkor ilyen erőszakos operatiók-