Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-341

u 141. #rszigos illés február 27-é», Csütörtökön. 1890. hoz nyúlni még sem tanácsos, kell tehát egyes városokat, birtokosokat, községeket a törvénynél fogva vezetni, már pedig kétségkívüli tény, hogy maga az italmérési megváltás dolga még inkább fogja szaporítani azok számát, a kik ugy is elpusztultak, vagy jobban mondva végzett földesurakká lettek, kapnak egy csomó papirost, azt a piaczra viszik, de annak sem kapják meg teljesen az árát, nem lesz sem pénz, sem posztó és csakugyan ott lesznek, a hol amádi szidó! (Derültség.) Engem ugyan t. ház, igazán megvallva, nem nagyon elégít ki az, hogy ministereinket oly hirtelenséggel változtassuk, nem azért, mint hogyha személyeikhez oly nagy odaadó tisztelettel viseltetnénk, hanem azért, mert kigondolták a ministeri nyugdíjat s mi nekünk a ministeri nyugdíjakat s az új ministereket f is fizetni kell és evvel az országot károsítjuk. És ha már ez egyetlen egy szempontból mérlegelem aministerelnökur honboldogító ambitióját: akkor arra a meggyőződésre kell jutnom, hogy nem lehet az az ember pénzügyeink rendbehozásánál higgadt gondolkozással és jóindulattal, a ki ily jövő menő ministereknek nyugdíjat is ad, mert az a ministeri állás tulajdonképen csak szállás, a mely tart addig, a mig a többség a ministerrel van, vagy pedig mig ez a felség kegyét el nem veszti; (Igazi Ugy van! balfelól) mert azt már láttam, mert 1875. óta figyelemmel kísérem, hogy Magyarországon választás utján addig, a mig a hivatalos világ Magyarország igazsága ellen fog küzdeni, a kormányt megbuktatni nem lehet, pedig, megmondom őszintén, hogy az országnak több, mint 2

/s-része szívből-lélekből ellenzéki; de a hivatalos hatalommal való visszaélés és a pressio nem engedi, hogy szabadon nyilatkozzék az állampolgár. Választás útján tehát, tartok tőle, hogy lehetetlenség megbuktatni a kormányt és igy a mi kormányunk csak akkor fog megbukni, ha felfelé elvesztette a befolyását. E tekintetben pedig roppant szerencsétlenség az országra, mert a ministerelnök ur a nemzet jogaival nem sokat törődik és mindig ívj köntöst és köpenyeget kölcsönöz a felségjogok kiterjesztésére, mert a beszállásolási törvénynyel is a nemzet jogát sértette meg. Arra tehát, hogy fölfelé megbukjék, nincs kilátás, pedig higyje meg a t. ház, hogy itt Magyarországon addig fejlődtek a viszonyok, hogy ha ő Felsége azt mondaná akármelyik arra hivatott képviselőnek, megbízom önt, alakítson kormányt: kétségkívül annak a kormánynak többsége volna. Mi következik ebből ? Minthogy tapasztalta a ministerelnök ur, hogy az ellenzék mindkét árnyalata oly kiállhatatlan insultusokkal él vele szemben és látja, hogy ők már meg sem akarják hallgatni; tekintettel arra a kedvező anyagi viszonyokra, melylyel őt az Isten megáldotta; tekintettel szép családi viszonyára : (Derültség) azt hiszem, a saját életérdeke, hogy a parlamenti eshetőleges kellemetlenségek kikerülése végett mondja meg a királynak: Uram, elég volt nekem 15 évig szolgálni szegény házamat, bízzál meg most más embert, ki majd közszeretetnek fog örvendeni, nem ugy, mint én, kit most szegény pártom váltig helyesel, de ez a lármás ellenzék^túlharsogja. (Derültség.) Ezek nem oly kijelentések, melyeket csak ugy oda akartam dobni. Régen gondolkoztam ezen és azt hiszem, hogy ezek elmondásával épen Tisza Kálmán urnak és pártjának tettem szolgálatot. Hassanak oda, hogy ez állapotot megszüntessék. Mert ez a mai helyzet kényes a ház t. elnökére ép ugy, mint az egész házra egyaránt, hogy ily nagy tekintélyű emberrel — mert hiába, Magyarország ministerelnöke mégis az ország legnagyobb tekintélye — ugy bánnak. Engem ez bosszant, mert bár az ellenzéken vagyok, reparálni akarok, ha tudok, (Derültség) ha nem tudok, elmondom, hogy kötelességemet megtettem; ha czélomat el nem értem, nem az én hibám, de azt ismételten ajánlom: van itt még egypár derék, tekintélyes kormánypárti uri ember; (Derültség) hogy kérjék meg a ministerelnök urat saját érdekében, mert hiába mutatja azt a nagy angol vért, (Derültség) látszik kérem, hogy ez őt mégis bántja, boszantja, hogy el van keseredve. (Nagy derültség bal- és szélső balfelől.) Látszik ez az ő arczárói és féltem az ő életét, (Hosszan tartó nagy derültség a hal- és szélső baloldalon) a közjó, az ország jól felfogott életérdeke és családjának érdekében hagyja ott a helyet. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalait.) Meglehet, hogy majd ki ábrándulnak, hogy belátjuk, hogy ő megtudta teremteni ezen politikájával a független Magyarországot és akkor még egyszer visszahívjuk (Derültség szélső balfelől) és akkor ő lesz a glória magaslatán. A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés szélső balfelől.) Elnök I Az idő előrehaladván, azt hiszem, a t. ház, beleegyezni méltóztatik, hogy a tanácskozás folytatása a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülésre halasztassék. (Helyeslés.) Ezt határozatkép kijelentem s az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 57 pereskor.)