Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-341

44 341. nrsz gos ülés február 27-én, csütörtökön. 1800. fejlődését lehetővé tette volna. De a főrendiházban a genius útját állta. De mondott a képviselő nr még mást is. Azt mondotta, hogy a magyar ember törhetlen hűséggel viseltessék királya iránt. Ezt én megengedem. Én is azt mondom, hogy a honpolgár hűsége törhetlen legyen királya iránt. De tagadásba veszem, hogy más iránt ne viseltethessék hűséggel. Ugy látszik, hogy a feleségről megfeledkezett. (Általános zajos derültség.) Engedelmet kérek, hűségről beszélt, hát a feleségről nem lett volna szabad megfeledkezni; mert jaj annak az embernek, ahol a hűség meg van törve a házas életben és jaj azon politikai pártnak is, a hol a hűség érzete magasabb irányt nem ismer. Az tehát a nézetem, hogy Pulszky képviselő urnak nem volt igaza (Élénk derültség a bal és szélső baloldalon) és pedig annál is inkább, t. képviselő ur, mert ő ezt a hűséget olyaténképen variálta és magyarázta . . . (Felkiáltások balfelöl:Kicsoda?)Pulszky ! . . . hogy tulajdonképen az, hogy mi Kossuth Lajos iránt hűséggel viseltetünk, lehetetlen. Hát, engedelmet kérek, én azt hiszem, hogy ez lehetséges és kell, hogy lehető legyen, mert Kossuth Lajos, esedezem alásan, (Élénk derültség) nemcsak a magyar nemzeté, ő az egész világé. (Ugy van! a szélső baloldalon.) 0 ebben az országban a közszabadság-, egyenlőség-, testvériséget megalapította, ez, kérem, nem tisztán, kizárólag a magyarok érdekében történt, hanem történt mindazon népek érdekében, a melyeket a törvény kihirdetése itt talált és a világeszme, világnézet ily magas niveauján álló férfiak pedig méltók arra, hogy a népek szivében emléke örök hűséggel megörökíttessék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Akkor tehát megbocsát t. Pulszky Guszti ur, (Derültség a bal- és szélső baloldalon) midőn én uram királyomat addig, mig alkotmányunkat, állami függetlenségünket respectálja, tisztelem és iparkodom hűséggel viseltetni iránta; de épen ilyen hűséggel viseltetem ama nagy ember iránt, a ki a közszabadságnak, egyenlőségnek és testvériségnek templomát felállította és abba rangkülönbség nélkül az embereket bevezette. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) A midőn Pulszky Ágost, (Egy hang a baloldalon: Guszti! ) vagy Guszti, (Élénk derültség a bal- és szelő baloldalon) t. képviselő ur mintegy dehonestálja azon SZÍVÓS ragaszkodást, azon minden igaz hazafi keblében élő kegyeletet, a melyet mi hűség szeretetével táplálunk az öreg száműzött jó atyánk iránt, olyan bűnt követ el, a melyet neki még az égben sem fognak megbocsátani. (Felkiáltások balfelöl: Kicsoda követte el?) Pulszky Guszti! (Zajos derültség.) Ennyi az, a mit Pulszky képviselő ur beszédére megjegyezni óhajtottam. Magára a költségvetésre vonatkozólag, t. ház az ellenzéknek előttem szólott vezéregyéniségei már teljesen kifejtették mindazon érveket, a melyek alapján ők ezt a törvényjavaslatot el nem fogadhatják és természetesen én sem fogadhatom el. Az előttem szólott t. képviselő urak rendesen elmentek, ép ugy mint, Pulszky Ágost képviselő ur, Francziaországba, Angliába és mindenünnen hoztak fel itt nagy körvonalokban példákat. Ennem tehetek róla, t. ház, de én nem voltam Francziaországban soha testileg — csak lelkileg, (Derültség) nem voltam Angolországban sem, ámbár a históriából jól ismerem a múltját, de mint magyar ember, a ki itt születtem, itt élek s illik, hogy itt találjak magamnak egyszer nyughelyet. Az ilyen beszédeknek tehát, t. képviselőház, a midőn mindig külföldre járnak példákért, barátja nem vagyok; mert hiszen igazságügyünkben is idáig annyi baj keletkezett abból, hogy rendes en külföldről merítettünk idegen érveket, melyeket a magyar typussal, a magyar észjárással, a magyar természettel öszszeegyeztetni nem lehet; érzékenyen adta meg az ország polgársága ennek az árát. Ép ugy, t. képviselőház, az ilyen költségvetési dolgoknál sem keresem az okot sem Angolországban, sem Fraucziaországban, mert itt élek Magyarországon. Én, t. képviselőház, a magam szempontjából mérlegelem ezt a költségvetést és a magam szempontjából akarom kifejezni, hogy mi vezet arra a meggyőződésre, hogy mi a t. kormánynyal és pártjával nem birunk haladni. Engem az vezet, hogy arról győződtem meg, hogy 15 esztendei hosszú uralkodása alatt a kormányelnök ur, daczára annak, hogy sok Ígéretet tett, de sem a közigazgatásban, sem a törvénykezésben, sem a kereskedelmi vagy földmívelési ügyekben nem járt el ugy, hogy abból általában az ország összes lakosai kenyeret nyerhessenek; (Ugy van! balfelöl) nyertek kenyeret egyes emberek, (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) a kik a kegyelem morzsalékain élnek, de magára az egész 17 millió emberre áldást árasztó műveletet ezek az alkotások nem képeznek. (Igaz! balfelöl.) Sokkal nagyobb tisztességtudás él bennem, t. képviselőház, semhogy ezúttal a külügyi helyzettel akarjak (Nagy derültség) foglalkozni, nem pedig azért, mert csak néhány napja, hogy sírjába tették azt a férfiút, ki iránt én, mint honfiú iránt, tisztelettel viseltetem 48-as ténykedései folytán és nem tehetem, hogy annak az uri embernek emlékezetét megsértsem; de azt okvetetlenül ki kell jelentenem, hogy az eddigi tapasztalatok engem nem birtak meggyőzni, hogy a magam politikai nézetét e tekintetben megváltoztassam és elismerjem azt, hogy az a szövetség, a melyben Austria-Magyarország most él ugy ránk, mint a Lajthán-táli népekre hasznos volna. Ezt valamint régebben, ugy most is kárhoztatnom kell. Most áttérek a belügyi helyzetre. Magyar-