Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.
Ülésnapok - 1887-341
341. országos ülés február 27-én, csütörtökön. 1890. 35 Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet.) Elnök : Méltóztassanak helyeiket elfoglalni, az ülést folyt itjuk. Ki következik ? Zay Adolf jegyző: Beőthy Ákos! Beőthy Ákos: T. ház! (Halljuk! Halljuk! balfelölj Fenyvessy Ferencz t. barátom egy alkalommal az előttem szólt Pulszky Ágost t. képviselőtársunknak kétségbe vonta képességét arra, hogy tanár lehessen. A t. képviselő urnak mai felszólalása bebizonyította, [hogy egy professurára teljes mértékben birja a qualiíicatiót és ez a politikai eynisnms. (Ugy van! balfelöl.) Midőn ezt mondom, csak azért mondom, hogy jellemezzem t. képviselőtársam felszólalását. Nem harag szól belőlem és előre kijelentem, hogy ha be fog következni az az általános vérfürdő, melyet ő kilátásba helyezett akkorra, mikor mi kormányra jutunk, (Derültség balfelöl) mi nem fogjuk őt bántani, mert ő lennünk kárt nem ejthet; (Élénk derültség balfelöl) ha ejt, ejt magában és azon ügyben, amelyet szolgálni kivan. (Felkiáltások halfelöl: Ez igaz!) Ellentéteket, és ellenraondásokat vet nekünk szemünkre a t. képviselő ur, a kinek egész élete nem volt má Q , mint egy folytonos politikai ehassé-croisé innen oda. (Derültség. Ugy van! balfelöl.) A képviselő ur igazán nagyon gazdagphantasiával van megáldva; minduntalan változtatja nézetét és álláspontját, ugy annyira, hogy épen ugy elmondhatná, mint egyszer egy igen genialis államférfi, hogy nekem ma ez a nézetem, hanem, hogy holnap az lesz-e, azt nem tudom.(Derültség. Ugy van! balfelöl.) A t. képviselő ur nekünk szemiehányást tesz azért, hogy mi személyeskedünk és támadjuk a ministerelnök urat. Mikor a képviselő ur itt volt ezen az oldalon, alig lehetett őt eompescálni, hogy ne legyen véresszájú (Nagy derültség balfelöl) és ne akarja játszani a ministerelnök úrral szemben Kobespierre szerepét. Hiszen — gondolom — mikor a büntető codexet behoztuk, a képviselő ur még a guillotine behozatala mellett is volt. (Derültség balfelöl.) Fenyvessy Ferencz: Tisza, Kálmán akkor sem adott rá semmit. (Derültség balfelöl.) Beőthy Ákos: Áttérve már most a szőnyegen levő kérdésre, azt az álláspontot, melyet az appropriatióval szemben elfoglalandók vagyunk, előre jeleztem és jeleztük mindannyian a költségvetéssel szemben is. Az a vita, mely a költségvetés felett ugy általánosságban, mint részleteiben folyt, kiterjeszkedett az államélet minden mozzanatára. felölelte a kormányzat minden kérdését, ugy, hogy majdnem lehetetlenség a mai napon uj elemeiét, új szempontokat a vitába behozni. Ez a vita tehát nem lehet semmi más, mint az előbbi vitának és tárgyalásnak összegezése, főleg a bizalmi kérdés szempontjából. És bár igen fatális dolog, t. ház, hogy kénytelenek vagyunk csakugyan ismétlésekbe esni, de ezen kötelességtől nem menthetjük fel magunkat, mert a bizalmi kérdés eldöntése a parlamentnek legfontosabb kötelessége s minthogy ez ülésszakban mintegy utoljára van most hivatalosan alkalmunk erre nézve nyilatkozni, azt hisszzük, hogy kötelességünk a helyzet képét a maga egészében az ország elé állítani, hogy ugy a törvényhozás, mint a közvélemény ítéletet mondhasson felette. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Az általános vitának egy mozzanatára leszek bátor visszanyúlni, mely némileg személyes természetű. (Halljuk! Halljuk!) T. barátom, az előadó ur, az általános vitában egyebek közt nekem válaszolva bizonyos platonieus kesergésben tört ki n fölött, hogy az ellenzék működése milyen meddő és felhívott bennünket arra, hogy a reformok terén működjünk együtt a t. kormánynyal és a kormánypárttal. Hozzáteszem, hogy ezen felszólítás többszörösen ismételtetett és mintegy vörös fonalként húzódott át a tárgyaláson. Ha e felszólításnak az az értelme, hogy ha a t. kormány oly előterjesztéseket tesz, a melyeket ezélszerííeknek tartunk, abban segítsünk neki és támogassuk: akkor e felszólítás felesleges, mert megtörtént ez minden alkalommal, megtörtént ezen ülésszak alatt is. Hivatkozhatom a közutak és vámokról szóló törvényjavaslatra, melynek bár minden pontjával nem értettünk egyet, mégis elfogadtuk, mert azt találtuk, hogy a mostani helyzet javítását képezi. ; De ha ezen felszólításnak az az értelme, hogy a t. | kormánynyal szemben követett magatartásunkat megváltoztassuk, hogy ne a szerint viselkedjünk, a milyen volt a t. kormány eddigi működése és eljárása, hanem a szerint, a mint ígéreteket tesz és biztat: ebbe, t. ház, bele menni nem lehet, mert kormányokat, más után, mint cselekvényei után j megítélni nem lehet. (Helyeslés balfelöl.) Ha. t. ház, ezt felhoztam, nem azért hoztam i fel tulajdonképen, hogy erre ezt a választ adjam ; í mert hiszen <-z olyannyira kézen fekszik, hogy : annak elmondására alig van szükség, de felhoztam azért, mert e felszólítás egy bizonyos symptomaticus jelentőséggel bir, a mely nézetem sze| rint a politikai helyzetet sokkal élesebben és sokkal | találóbban jellemzi, mint hogy ha órahosszat bej szélgetünk róla. Mert kérdem, t. ház, mi a jelentősége annak, hogy ha egy többség, a mely eddig oly nagyra volt a többségével s mely a kisebb| seggel szemben sohasem követte azt a politikát, I hogy érvekkel és indokokkal meggyőzze, hanem ! számerejével legyőzze, egyszerre csak megváltozI tatja óacticájät és szelídebb húrokat kezd pengetni"? ! Ez azt jelenti, hogy a politikai helyzet zsákutczába jutott, hogy onnan kibontakozást találni nem tudnak s azért van azon sokat ócsárolt kisebbség támogatására szükség, hogy a szekeret a hii nárból kirántsa. (Helyeslés és tetszés a foton. De-
