Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.
Ülésnapok - 1887-341
34 841« országos ülés február 2?-én, csütörtökön. 1890. minden törekvés új meg új convulsióra, nem a parlamentarismus és nem a szabadelvű intézmények meggyökeredzésére, hanem mindig az ellenkezőre, a parlamentarismus megszüntetésére, absolutismusra vezetett. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Volt más alkotmányos testület is, a melyben az incorruptibilisek szerepeltek, a melyekben a morál, a politikai következetesség, a megvesztegethetlenség jelszavait hangoztatták azért, hogy egyeseket, azért, hogy aztán pártokat is proscribáljanak. Meg volt a franczia eonventnek is amaga Horánszky Nándora, azt Robespierrenek hivták. (Derültség balfelől Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Az is egy kifogástalan tisztességül és emberszerető lelkületű ügyvéd volt hosszas ideig, nyert is a halálbüntetés eltörléséről irt értekezésére akadémiai dicséretet, jutalmat is nyert egy pályamunkájára, de incorruptibilis volt és mindenkire gyámkodott, a ki nem az ő nézetét vallotta, (Tetszés jobbfelöl) hogy az a politikai corruptio talaján áll, hogy az megvesztegethető, hogy az romlott, hogy az megronthatja a nemzetet. Kifogást emelt Mirabeau ellen, mert azt mondta: Mirabeau lángész, Mirabeau proclamálta a franczia, szabadságot, igen, de Mirabeau meg volt vesztegetve; meg volt vesztegetve az udvar, meg volt vesztegetve az élvhajhászat által. Kifogást emelt a nagy többség ellen az assemblée législativenek, kivitte agitatióival, melyet a parlamentaris formák és az alkotmányos élet körül akkor járatlan közvéleményben keltett, hogy mondassék ki ne csak az, hogy az országgyűlés tagjai minden hivatalra nézve incompatibilisak, de az is, hogy egy országgyűlés tagjai a következő országgyűlésre megválaszthatok ne legyenek és lett egy új országgyűlés oly tagokból, a kik egyike sem ült az előzőben, a kik mind tiszták, incorruptibilisak voltak, a kik a hatalommal való érintkezés rontó befolyásának ki nem voltak téve. És mi történt? Ezen új országgyűlésen is rögtön felfedezték — felfedezte ő és pártja, a jakobinusok— hogy mégis vaunak corrupt elemek, (Derültség jobbfelöl) mégis vannak elemek, amelyek a magánérdek, a melyek az aristocratiai előítéletek tekintetében nem igénytelenek,nem tiszták,gyanúsak, a mint akkor mondani szokás volt; hogy csak egy kis töredéke az országgyűlésnek az, a mely incorruptibilis, a mely tiszta, a mely az igény, az érdek, a hatalom csábjainak egyaránt ellenáll és ezen izgatásra és választási manifestatiókra az akkor, a cmbbélet vezetésére kiválőlag képesített és nagy ügyességgel biró kisebbség elkezdte egyenkint proscribálni a királyt, azután az udvart, azután proscribálta az összes mérsékelt elemeket, azután a girondistákat, azután proscribálta a saját társait, mert a saját társai között is talált corruptusokat, mihelyt a hatalom polezán állottak és végre csakugyan azt tette, a mit Eötvös Károly képviselő ur tegnap a nagyevőrŐl mondott, proscribálta saját magát, mert az általános vérengzések között maga I is áldozatul esett. Ez a politikai proseriptio természetes menete; | azt, ha megindítjuk, megállítani nem lehet. I (Helyeslés jobbfelöl.) Most proscribálják önök Tisza Kálmánt; (Halljuk! Halljuk!) proscribálják a ministerelnöj köt, azután proscribálni fogják a többség mindazon tagjait, (Halljuk! Halljuk!) kiknek egy vagy más tekintetben az önökétől eltérő nézeteik vannak, azután proscribálni fogják azokat, a kik nem voltak soha a kisebbségnek tagjai, hanem a kik, mivel a múltban a többség tagjai voltak, nem mindenben értettek egyet önökkel ... Fenyvessy Ferencz: Magát soha sem bántjuk! (Derültség balfelől. Zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Pulszky Ágost: Azután természetszerűen proscribálni fogják azokat, a kik valamikor közbenső időkben nem tartoztak önökhöz, mig végre önök egyedül vannak. Ez a proseribálás természetes menete; ez azon politika, a mely ellen nekünk tiltakoznunk kell (Zajos helyeslés és tetszés jobbfelöl) és ez ellen tiltakozni nem is nehéz; nem azért, mert többségben vagyunk; | nem azért, mert szavazatokkal is kifejezést adhatunk meggyőződésünknek , nemcsak azért, mert meg vagyunk győződve arról — a mit Eötvös Károly képviselő ur kilátásba helyezett — hogy ha oda viszik a dolgot, hogy az országgyűlést fel kell oszlatni, hogy ez esetben is ismét többségben és még nagyobb többségben leszünk itt; (Élénk helyeslés jobbról. Zajos éllenmondások a balés szélső baloldalon) nemcsak azért, mert a solidaritás köteléke fűz össze bennünket a cabinettel és annak minden tagjával: (ügy van! Ugy van! jobbfelöl. Halljuk! Halljuk!) hanem azért, meri; a többség boltozatának zárköve azon férfiú, ki megmutatta, hogy a zárkőnek tulajdonságával bir, (Igaz! Ugy tan ! jobbfelől. Mozgás és zaj a balés szélső halon) hogy tudniillik képes összetartani (Igaz! Ugy van! jobbfelöl. Mozgás a bal- és szélső balon) és képes terhet, igazságtalan terhet is elviselni és képes nyugalommal megvárni, mig elfolynak az áradatok, mig ismét a józan meggondolás még az ellenzéken is túlsúlyra vergődik (Élénk tetszés és helyeslés jobbfelől. Derültség a balés szélső balon) és képe? türelemmel várni mindaddig, mig a parlamentaris működésnek sikeres feltételei ismét megvannak, (Élénk helyeslés jobbfelöl) mert mi legalább úgy éreztük, hogy ez országban a törvényhozói működést más, mint a p írlamentaris működés feltételei közt érvényesíteni nem lehet és nem szabad és ezért elfogadom a költségvetési törvényjavaslatot. (Hosszantartó I zajos helyeslés, tetszés és taps a jobboldalon. Zaj és i mozgás a bal- és szélső balon. Felkiáltások: Öt perczI nyi szünetet kérünk!)
