Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.
Ülésnapok - 1887-362
372 m2- országos ülés április 21-én, hétfőn. 1890. elfogadtatik és e szerint következik a régi 7., most 8. §. Szathmáry György jegyző (olvassa a 7. §t). Elnök: Ha nincs észrevétel, a régi 7., most 8. §. elfogadtatik. Következik a 8., illetőleg most a 9. §. Szathmáry György jegyző (olvassa a 9. §4). Szilágyi Dezső igazságügyniinister: T. ház! A régi 8., most 9. §. helyett, mely tulajdonképen a végrehajtási záradékot tartalmazza, szabatosabb szerkezetet vagyok bátor ajánlani. (Halljuk! Halljuk!) E szakaszban ugyanis az van mondva, hogy: „Horvát-Slavonországban a polgári birói hátóság alatt álló személyekre nézve a jelen törvénynyel azonos büntető határozatok autonóm törvény által állapittatnak meg". Á fogalom tökéletesen helyes, a melyet a szöveg ki akar fejezni; ámde azok a büntető határozatok nem személyekre, hanem cselekményekre szólanak. Ennélfogva azt kell kifejezni, hogy bizonyos cselekményekre szóló határozatok autonóm törvénynyel állapíttatván meg HorvátSlavonországban,azoknakazonosaknak kell lenniük ezen törvénynyel. Ennélfogva kérem a t. házat, hogy a következő javított szerkezetet méltóztassék elfogadni; még pedig az első bekezdés 2. sorában e helyett: „birói hatóság alatt álló személyekre nézve" teendő : „büntető bíróság — 6. §. — hatáskörébe t irtózó csábítás büntetendő cselekményeire" nézve és azután jönne: „a jelen törvénynyel azonos büntető határozatok autonóm törvény által állapittatnak meg". (Helyeslés.) Elnöki Fel fog olvastatni a módosítvány. Szathmáry György jegyző (olvassa a módosítvány t). Elnök: T. ház ! Szólásra senki sincsen feljegyezve ; kérdem tehát először is a t. házat, fentartja-e változatlanul a bizottság szövegezését, szemben az igazságtigyminister nr által beterjesztett módosítványnyal, igen vagy nem? (Nem!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy az nem tartatik fenn s így kijelenthetem azt is, hogy a 8-ik §. az igazságügyminister ur által beterjesztett szöveggel fogadtatik el. (Helyeslés.) T. ház! Ezzel a törvényjavaslat részletes tárgyalása is be lévén fejezve, harmadszori megszavazása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a napirend szerint a pénzügyi bizottság jelentése az „állami elemi és polgári iskolák építésére az 1884. évi V-ik törvény czikkel engedélyezett 500.000 forintnyi kölcsönnek, további 200.000 forinttal való gyarapításáról" szóló 470. szám alatt beadott törvényjavaslat tárgyában". Azt hiszem, a t. ház méltóztatik a jelentést felolvasottnak tekinteni és igy az általános vitát megnyitom. Az első szó a bizottság előadóját illeti. Országh Sándor előadó: T. ház! Az 1884: V. törvényczikkel a vallás- és közoktatásügyi minister urnak 500.000 forintnyi kölcsön engedélyeztetett azon czélból, hogy az orsaág különböző vidékein állami elemi és polgári iskolai épületeket emelhessen. A minister ur most előterjeszti a kimutatást, a mely szerint ezen 500.000 forint a törvény rendelkezéséhez képest évenkintí 100.000 forinttal ezen czélra teljesen felhasználtatott, azonban még mindig vannak egyes olyan helyek, a hol az állami elemi és polgári iskolák czélszerűtlen, rozzant házakban vannak elhelyezve. Miután igen fontos, hogy különösen bizonyos vidéken, az állami iskolák a eulturalis érdekeknek is megfelelőleg, méltóan legyenek elhelyezve s miután igen kívánatos, hogy az ifjúság a magyar állameszme megszilárdulása érdekében irányzatosan neveltessék: a t. minister ur azzal a kérelemmel járult a t. ház elé, hogy az előbbi 500.000 forint kölcsönt méltóztassék újabbi200.000forinttal emelni. A pénzügyi bizottság a czélt helyesnek találván és helyeselvén azt is, hogy ezen kölcsön teljesen esatoltassék az előbbi 500.000 forint kölcsönhöz, azaz, hogy 37 ! A évre vétessék a minister rendelkezése alatt álló valamely alapból, továbbá Ü°/»ra, a melyből 5% a kamatra, 17° a törlesztésre esik: (Helyeslés) a törvényjavaslatot a t. háznak elfogadásra ajánlom. (Helyeslés.) Csatár Zsigmond: T. ház! A függetlenségi és 48-as párt mindig örömmel ragad meg minden initiativát, mely a népnevelés oltárára áldozatot kivan, mert előtte van báró Eötvösnek azon nagy horderejű kijelentése, hooy nem az a kérdés, hogy hányan vagyunk, hanem az, vájjon a nyugati cultura niveaujára fel tudunk-e emelkedni: ha igen, akkor a jövő a mienk, ha nem, kétségkívül elveszünk. Midőn tehát e tekintetben egész készséggel elfogadom a törvényjavaslatot, mert tudom, hogy a nemzet részére iskolák építésére fog fordíttatni ezen nagy összeg, egyúttal azt hiszem, hogy a tett tapasztalatokból indulva ki, nem ószszerűtlen és czélszerűtlen ezen felszólalásom, ha tisztelettel kérem a t. yallás és közoktatásügyi minister urat, hogy jövőben az építkezések körül nagyobb körültekintéssel és hívebb odaadással méltóztassék eljárni, mert számos helyen tapasztaltam az országban, hogy mihelyt az állam részére valamely építkezés vagy ingatlan kibérlése vétetik tervbe, azért oly nagy összegeket adnak, hogy igazán botrányt okoz. Én e pillanatban nem szándékozom semmiféle inditványnyal fellépni, sem pedig — nehogy a kedélyeket elkeserítsem — egyes helyeket megnevezni,
