Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-341

3Q 3Ü, őrs/difit* iiié". febrná t. képviselő ur maga legjobban fogja tuclni, hogy ha százszor buktattatik is meg a főrendiházban egy törvényjavaslat, mely a képviselőházban a majoritást birja, akkor semmiféle parlamentáris alkotmány elvei szerint ebből ministeri válság nem következik, valamint nem következhetett és nem következett ministeri válság a polgári házasság kérdésében. (Igaz! Uyy van! jobbfelöl.) Miért? Azért, mert e kérdésben majd csaknem egyhangúlag osztotta az alsó ház a kormány felfogását, vagy oly felfogást táplált, mely a kormányénál is tovább hatolt és mert csakis a főrendiháznak szavazata volt az, a mely megakadályozta azt, hogy ne a kormány, hanem a többség intentiója örökittessék meg a törvénykönyvben, épen mivel minden parlamentáris felfogás szerint csakis az alsóház többsége irányadó. És ez igen lényeges biztosítéka (Zaj balfelől. Halljuk! Halljuk!) nemcsak a parlamentaris kormányforma lehetőségének, hanem lényeges biztosítéka a főrendek megmaradhatásának, mert a főrendiház alkotmányos jogainak fentartása a nemzetben csak azon feltételezésen nyugodhatnak, hogy a főrendiház teljes egyenjogúsággal bir a törvényhozás tekintetében, de a főrendiház döntő szót a többség véleményeire vonatkozólag és az executiva kinek kezére váló bízására vonatkozólag nem mondhat. Minthogy ez elv igen lényeges parlamentáris elv, kötelességemnek tartottam a képviselő ur által helytelenül felhozott történeti magyarázatot rectificálni, (Helyeslés jobhfelől) annál is inkább, mert visszás felfogása nemcsak e pontban nyilatkozik s nemcsak erre nézve világos a történet félreértése. Ennek okát Grrünwald t. képviselő ur legjobban lesz képes felfogni, mint a ki oly nagy gondot fektetett a lelki állapotok tanulmányozására és a ki tegnap a ministerelnök ur eljárását is egy belső kényszer következése gyanánt iparkodott vázolni s ki legjobban fogja ismerni azon, a tudományosság által már igen gyakran megvizsgált logicai félreértést és tévedést, mely a saját álláspontja gyöngeségét saját felfogásán kivül másokba helyezi és másutt keresi azon bajok és azon gyengeségek okait, a mely a felfogás szervében és az elfoglalt álláspont mineműségében rejlik. A t. képviselő ur ugyanis nyilatkozván Eötvös és Helfy képviselő urak ugyanily jellegű kifejezésére, azt mondta, hogy itt politikai férfiaink között, különböző geologicus rétegeket látunk és hogy szerinte a ministerelnök ur maradványa egy régi geológiai korszaknak, mely meg nem változott s mely a modern kor ideáljait felfogni nem képes. Hát kérdem, ki volt az, a ki azon alapokat, melyek — mint a siberiai mamutok — a jégbe befagyva megörökíttettek, de élettelenné lettek, újból felidézte abból a sírból, melybe nem a több•27 CM, esiitörl-ökmi. 1SD9. ség temette őket? Ki beszélt itt Csanády Sándorról és Bittó Istvánról, kiket saját pártjaik temettek el, midőn ily kiváló férfiaiknak nem szereztek ülést a képviselőházban ? (Élénk helyeslés jobhfelől) És ki volt az, ki azon eszméket újította fel, a melyek valóban — mint egy más korszak maradványai — mint a nemzeti politika egészen más rétegeinek elfeledt romjai feküsznek előttünk? Ki más. mint Grrünwald képviselő ur? Nem hivatkozom most arra, hogy felújította. a nemzeti és állami politika követelményeinek azon phrasisát, melyet 11 —12 év óta változatlanul hallunk, nem a politika actualis exigentiáiaoz, hanem egy — gondolom rég elfeledt — eszméhez alkalmazkodva, mely talán még Beszterczebányán kelt s melyet változatlanul hozott be ide s mely időről-időre nem váratlanul, de változatlanul üti fel fejét. Nem erről akarok szólni, hanem valami sokkal lényegesebbről: oly állításra, mely a t. ellenzék majdnem minden szónoka beszédjében ismételve előfordul és melynek tekintetében a legjellemzőbb az a különbség, mely a mi pártunk ég azon nárt szószólóit elválasztja. Ertem azt, hogy tegnap is, tegnapelőtt is ismételve találkoztunk azon kifejezéssel,hogy a ministerelnök nem való ide, mert nem közvetít kellő módon a korona és nemzet között. Közvetítés a korona és a nemzet között — ez a jelszó onnan ismételve hallatszott — néha ugyan különös változatokban, ugy, hogy a közvetítés néha azt is jelenti, a mint Eötvös t. képviselő ur mondta: fenn kell tartani a hűséget a korona iránt és fenn kell tartani a hűséget Kossuth Lajos iránt. Én ugy tudom, hogy hűséget csakis a korona iránt lehet fentartani. Bárki más iránt lehet a kegyelet legfőbb foka, de hűség nem. (Élénk helyeslés jobbfelől. Zaj a szélső baloldalon,) Hűséggel tartozunk elvek iránt, tartozunk a korona iránt, tartozunk a nemzet iránt. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Közvetítés a nemzet és a korona között! Vájjon ki ne emlékeznék, hogy e phrasis— mert nem egyéb — honnan keletkezett ? Hogy ez a régi sérelmi politikának romja, melyet különben Grünwald képviselő ur kárhoztatott leginkább annak idején, keletkezett azon régi sérelmi politikából, mely természetes következménye volt azon állapotoknak, melyek 1848, melyek 1861 és 1867 előtt fennállottak, (Ugy van! jobbról) mikor a korona idegen volt a nemzet kebelében, vagy legalább a nemzet részéről idegennek tekintettek. (Ugy van! jobbfelől.) Akkor igenis közvetítés kellett a — legalább a közfelfogásban — külön álló két tényező: a korona és a nemzetközt. (Igás! Ugy van! jobbfelől.) De hivatkozom ma mindenkire, a ki Magyarországon józanul ítéli meg a közállapotokat, vájjon a korona és a nemzet bármi tekintetben el van-e