Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-341

841. országos ülés február 27-én, esíilörtölön. I8í)0. 29 Gr. Károlyi Gábor: Akkor mi kegyedet is hátulról látjuk ! (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelöl : Bendre !) Elnök: Én kértem és figyelmeztettem mára t. képviselő urat, hogy ne szóljon közbe. Minthogy ez nem használt, ezen újbóli közbekiáltásáért ezennel rendre utasítom. (Helyeslés jobbfelöl.) Pulszky Ágoston: Avagy normális és természetes parlamenti felfogás-e az, melyet egy és ugyanazon beszédben Ábrányi Kornél és azután Grünwald Béla képviselő urak hirdetnek? Kormalis és természetes felfogás-e az, hogy egy és ugyanazon beszédben egyrészt azt mondják, hogy a többséget csak az érdek kapcsolja össze, hogy a többséget a ministerelnök ur által balul kiosztott jutalmak és balul alkalmazott büntetések kapcsolják össze, másrészt pedig azt állítják — mintegy captatio benevolantiae-k pen — hogy ugyan mi fíízi a többséget a ministerelnök úrhoz, a ki meg sem kérdezi, a ki a többség egyes tagjaival soha nem is érintkezik? Mindazt, t. ház, nemcsak Eötvös Károly képviselő ur, hanem Grünwald' Béla képviselő ur beszédében is egymás mellé állítva látjuk. Eötvös Károly: Ez teljesen logicus! Pulszky Ágoston: Hogy a t. képviselő urak ezt teljesen logicusnak tartják, épen ez mutatja, hogy minő helyzetbe jutottak akkor, midőn a személyes harcz mezébe burkolják elvi támadásukat, a mit nyíltan kifejezni nem mernek. Nem elég az, hogy önök a szavakat megfordítva alkalmazzák, hogy gyalázó kifejezésekkel illetik azon tulajdonságokat, melyek a mi részünkről, a nemzet részéről és legalább a történet tanúsága szerint eddigelé minden nemzet részéről, ahol hasonló módon előfordultak, csak a legnagyobb dicséretre váltak, hogy dicsérjék az oly eljárást, melyet mindenki, a ki a parlamentarismus ügyét szivén hordja, lehetetlen, hogy ne rosszalja s hogy helyeselje. És nemcsak szavak fordíttatnak meg és mondatnak, hanem szenvedélyöktől elvakittatva, eljárásuk logicai következménye gyanánt magukat a tényeket is ellenkezőknek látják, mint a minők. (Helyeslés a jobboldalon.) És itt Grünwald Béla t. képviselő ur előadására kell hivatkoznom. (EaVjuk! Halljuk!) Nem akarok ugyan részletesen a multak taglalásába bocsátkozni, egyet azonban lehetetlen meg nem említenem. Grünwald Béla t. képviselő ur hivatkozott a véderő vitára és megemlítette azt, hogy szerinte a többség a véderő vitánál a i 4. §. kérdésében azon helyzetbe jutott, Logy válaszszon az alkotmány sértetlensége s elvei és válaszszon a ministerelnök személye között és hogy akkor először a ministerelnök személye mellett döntött, azután pedig a ministerelnök maga megváltoztatván azon nézetét, melyhez szerinte előbb tárczáját kötötte, a többség is követte őt. Ezt mondotta, t. ház, Grünwald t. képviselő ur, ha méltóztatnak akarni, fel is olvasom. Ezzel szemben pedig csak a leghatározottabban állíthatom azt, hogy az a pillanat el nem érkezett soha, midőn az ország alkotmányának sértetlensége és a ministerelnök személye között kellett volna választanunk, (ügy van! Ugy van! Élénk helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás és zaj bal felöl) így a kérdést fel nem állította soha senki és igy az fenn nem áll. Mi volt a kérdés, t. ház? (Halljuk! Halljak!) A kérdés az volt, hogy a 14. § tárgyalása alkalmával különböző felfogások érvényesültek nemcsak e házban, hanem magában a többség kebelében is. (Halljak! Halljuk!) Voltak, a kik a 14. §-t, úgy a mint az előterjesztetett, az alkotmányos biztosítékok elleni sérelemnek tekintették. Ezzel szemben a többség és pedig a képviselőház túlnyomó többsége — constatálhatom ma is és constatálhatja bárki, a ki visszaemlékszik az akkor történtekre — azt tartotta, hogy ki van u»yan abból egy formális biztosíték hagyva, de az olyan, mely magában nem lényeges s a melyet gazdagon pótolnak más biztosítékok, melyek az alkotmány tekintetében fennállnak s a melyek épen oly hatálylyal és ugyanazon jelentőséggel bírnak, a nélkül, hogy esetleg azon hátrányokkal bírnának, mélykékkel a 14. §. azon clausulája bírt, melyet azok, a kik ellenkező felfogásban voltak, sürgettek. (Helyeslés jobbfelöl.) így állott a dolog s a képviselőház többsége mindvégig ezen meggyőződésben volt; de minthogy más alkotmányos tényezők részéről, a kikről előre lehetett látni, hogy a főrendiházban — és ez hivatalosan a ministerelnöki székről ismételve is kifejeztetett — mondom más alkotmányos tényezők részéről nemcsak hogy aggodalmak táplált;'.ttak, hanem azok oly mérveket öltöttek, a melyek esetleg meghiúsíthatták volna a törvény kellő időben és módon való létrejövetelét és meghiúsíthatták volna azon általános európai benyomást, a melyet kellett, hogy a véderő-törvényjavaslat elfogadási hazánk consolidáltsága szempontjából kifelé is tegyen. (Tetszés jobbfelöl) Ennek következtében ezen aggodalmakkal szemben, nehogy egy aránylag alárendelt s egy oly kérdés tekintetében, a melyre vonatkozólag még a kormánypárt körén belül is vélemény-különbség forgott fenn, Magyarország politikai közvéleményének solidaritása megbontassék. engedmény történt a kormány részéről, mibi-dyt ez meggyőződött, hogy ez engedmény azon kötelezettségeknek, melyekben a monarchia másik államának kormányával szemben állott, hátrányára egyáltalában nem szolgál. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez történt. És épen azért a 14. §. történetéből sem alkotmánysértés]' szándékot, sem aikotaiánytalan eljárást következtetni egyáltalában nem lehet. Nem lehet annál kevésbé, mert Grünwald Béla