Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.
Ülésnapok - 1887-341
38 341. or-záirns ülés febrnár 27-én, csütörtökön. IStlí). tes tf ; a latin „pravtts"-bó], a mely „gonoszt" jelent, lett a modern franczia és német „brav". Ep ilyen elferdítésével, ép ilyen megfordításával a szavak értelmének találkozunk a t. túloldal ezen kétségbeesés sugalta beszédeiben. (Derültség és tetszés jobhfelől. Halljuk! Halljuk!) Es mihelyt egyszer erről magunkkal számot vetünk, rögtön érthetőnek tűnik fel mindaz, a mit mon dottak. Akkor megértjük, hogy a középkori hírhedt boszorkányimákra emlékeztető módon visszájára van mondva minden; akkor megérthetjük íizt, hogy az államférfiúi türelmet, hogy azt a valóban példátlan kitartást és a parlainentarismus azon tiszteletét, a mely még a visszaéléseket is röstelli visszaút ásítani — nehogy ebből a parlamentarismusra általában háramoljon árnyék — elnevezik férfiatlanságnak, gyávaságnak, hogy a ministerelnököt oly kifejezésekkel illetik, a minőket különben nem szoktunk meg a parlamentben; (Igaz! TJgy van! jobbról) és megértjük azt is, hogy a szembeszállást képzelt [veszélyekkel, hogy azon készséget, hogy éles és meg nem torolható durvaságok mondassanak szemébe nemcsak egy férfiúnak, hanem egy egész pártnak, (Igaz! TJgy van! jóbbfélöl. Zaj balfelöl) a melyről tudva van, hogy azokért bosszút állni nem fog, férfias hősiességnek és önállóságnak nevezik. (Helyeslés jobbfelöl.) Akkor igenis megérthetjük, hogy Horánszky Nándor igen t. képviselő ur érdekek által összekapcsolt üzletszövetkezetnek nevezi az ország azon páríját, mely ismételt választások által igazolva, mindent inkább tüntetett ki, mint a türelmetlenséget a más yéleményüek irányában; (Igaz! TJgy van! jobhfelől) hogy képesek voltak a többség absolutismusáról beszélni akkor, midőn e többség készséggel üdvözölt saját sorai közt, saját ministeriumában minden férfiút, bárhol ült légyen az azelőtt, mihelyt azon elveket szolgálja, melyeket a többség magáéinak vall. (Derültség és mozgás a bal- és széhő baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Vagy azt hiszik a t. képviselő urak, hogy az önérzetes férfiak, kik képesek voltak akkor, mikor az nem volt kellemes és mikor az nemcsak személyes nehezteléssel, hanem politikai veszélylyel is járt, meggyőződésüknek a többség sorai közt levő helyüKet feláldozni és évekig kisebbségben lenni, de ha szükséges volt, minden pártköteléktől menten, minden támogatás nélkül képesek voltak a minden oldalról jövő támadásokkal szemben a választásoknál is helyüket megállani: oly meggyőződéssel védenék különben e többség politikáját, mint annak tanúi vagyunk? Azt hiszik a képviselő urak, hogy különben lehetséges volna, hogy a többség ép oly lelkesedéssel, osztatlan bizalommal támogassa a cabinetet ma, midőn annak padjain oly férfiak foglalnak helyet, kik még másfél esztendővel ezelőtt a többségnek nem elveivel, hanem vitálisaknak tartott érdekeivel szemben foglaltak állást? Nem annak jele ez, hogy itt a személyes érdekek dominálnának, (Élénk helyeslés jobb felől. Ellenmondások balfelől) nem annak jele ez, hogy bárminő, akár személyes, akár pártérdekek volnának irányadók a többség eljárására és a ministerelnök iránti ragaszkodására vonatkozólag, hanem ellenkezőleg, jele ez annak, hogy a többség kész akárkit is támogatni, a kiről meg van győződve, hogy leghatályosabban képes védelmezni azon elveket, melyek azon kincset képezik, a melylyel az ország számára sáfárkodnia kell.. Ellenben semmiféle nézetek, semmiféle személyes rokonszenv által, még a rokonoknak látszó, de valóban nem rokon phrasísok csiüámlása által sem fogja magát odaragadtatni, hogy oly törekvéseket és elveket támogasson, a melyeket múltjával és a haza jelenlegi exigentiáival ellentétben állóknak nézne, (Élénk helyeslés jóbbfélöl.) Gróf Károlyi Gábor: Hiszi, a mit mondott? (Nagy zaj és felkiáltások jobbfelöl: Rendre! Bendre!) Elnök: Kérem gróf Károlyi Gábor képviselő urat, hogy méltóztassék figyelembe venni a házszabályoknak azon rendelkezését, a mely szerint egyedül csak az elnöknek van joga a szónokot félbeszakítani, mert a [t. képviselő ur nem elnök. (Helyeslés és derültség jóbbfélöl.) Pulszky Ágoston: Azt kérdezte a képviselő ur, hogy hiszem-e mindezt ? ügy beszélek, t. ház, hogy elhihessék és legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy tanúsítani is fogja a többség, hogy a mit innen, ez oldalról valaki mond, bárki is elhiheti; (Helyeslés jobbfelöl) tanúsít mi fogja pedig nemcsak szóval, ugy, mint Eötvös Károly t. képviselő ur tegnap tette, hanem tanúsítani fogja a tettel is, mert fogunk róla tenni. (Élénk helyeslés. TJgy van! jóbbfélöl. Nagy mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Méltóztassanak elhinni, fogunk róla tenni, hogy a parlamentarismus ne legyen üres szó, fogunk róla tenni, (Nagy mozgás a bal- és szélső baloldalon. TJgy van! jobbfelöl) hogy mindaz, nem a mit a tanácskozás méltósága megkíván, mert hisz arra ügyel az elnök, (Helyeslés jobb felöl) de a mit az országgyűlés méltósága az országgal és a választó közönséggel szemben megkíván, érvényre jusson. (Helyeslés jobbfelöl.) Bármit mondanak is önök arra nézve, hogy mi, a többség, nem akarunk, nem tudunk, mi igenis meg fogjuk mutatni, hogy akarunk is, tudunk is. (Élénk helyeslés. TJgy van ! jóbbfélöl. Nagy mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek, t ház, ezen kitérésért, a melyre közbeszólással provocáltattam. Most visszatérek a tárgyra, tudniillik annak bizonyítására, hogy abban a visszás helyzetben, a melybe önök magukat helyezték, mindent megfordítva látnak és minden kérdést szükségképen, megfordított szempontokból, megfordított arányokból ítélnek a túloldalon meg. (Halljuk! Halljuk!)
