Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.
Ülésnapok - 1887-359
342 859. országos ülés április 17-én, csütörlököu. 1S90. vannak tények, melyekből azt is lehet következtetni, mintha az 1872-iki és azt követő képviselőházak másképen vélekedtek volna arról." Ha tehát erre nézve csak kétely is foroghat fenn, akkor helyes eljárás szerintem az, hogy e kételynek lehetőségét egyszer 8 mindenkorra elvágjuk és miután itt — nem habozom kimondani — magának a parlamentnek factorai is ezen ügy különböző stádiumaiban hibáztak, ez esak oly ténynyel tehető jóvá, melyhez a törvényhozás összes factorai hozzájárulnak. (Helyeslés a bal- és szélső laloldalon.) A formula, a melyet javasolni bátor leszek, a lehető legenyhébb. Kern tartalmaz rosszalást senki ellen, nem érint senkit legfinomabb érzékenységében sem: egyszerűen a legnagyobb objectivitással oda czéloz, hogy mindazok a homályos következtetésekre módot nyújtó körülmények a JÖTŐben káros hatást a törvényhozás jogkörének teljességére nézve ne gyakorolhassanak. E tekintetben bátor vagyok a t. házat kérni, méltóztassék a most felolvasott első szakasz első bekezdése után, a melyben kimondatik, hogy az 1872-iki szerződés jóváhagyatik, a következő szöveget elfogadni: „Az a körülmény, hogy ezen szerződés törvényhozási jóváhagyás előtt hajtatatott végre, nem érintheti a törvényhozásnak az állam ingatlan vagyona feletti rendelkezési jogát és e tekintetben előzményt nem képezhet." (Élénk helyeslés a balés szélső laloldalon.) Elnök : Fel fog olvastatni a módosítvány. Zay Adolf jegyző (olvassa a módosítványt). Szilágyi Dezső igazságügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mindössze is csak a tegnap tett nyilatkozatomat ismételhetem, mert az elvekre nézve t. képviselőtársammal egyetértek. A különbség köztünk csak az, hogy annak korderejét, hogy ha ez az óvás fel nem vétetik a törvénybe, küiönbözőkéj) bíráljuk meg. Bátor vagyok t. képviselőtársam figyelmét saját érvelése alapján a következőkre felhívni. (Halljuk! Hallptk!) Azt mondja t. képviselőtársam, hogy sem 1872-ben, sem 1875-ben nem történt nyilatkozat ... Gróf Apponyi Albert: Még nyilatkozat sem! . . . Szilágyi Dezső igazságügyminister:... hogy még esak nyilatkozat sem történt, a mely felemlítette volna a háznak azon jogát, hogy az állam ingatlan vagyona csak a törvényhozás beleegyezésével idegeníthető el. Hát, t. ház, a törvényhozásnak ezen joga sem 1872-ben, sem 1875-ben, még csak kétségbe sem vonatott. T. képviselőtársam saját nyilatkozata alapján mondom azt, hogy 1872-ben az akkori pénzügyminister nem ezt a jogot vonta kétségbe — mint ezt t. barátom maga is beismerte — hanem azt mondta, hogy itt nem ingatlanról való rendelkezés foglaltatik. Ez egy ténykérdés, lehet ebben valakinek igaza; lehet, hogy téved, de ez magát a dolog lényegét, tudniillik a parlament jogkörét,, nem érinti meg. Ennélfogva t. képviselőtársam érve ellenében azt mondom: ha nem történt nyilatkozat arra nézve, hogy a törvényhozásnak az ingatlanok elidegenítésénél lényeges közreműködése van, de nem történt semmi oly nyilatkozat sem, melyből ezen jog kétségbevonására bármi következtetést vonni lehetne. (Élénk helyeslés és: tetszés a jobboldalon.) Már pedig, ha én óvást akarok tenni valami ellen, mindig olyan cselekmény ellen teszem azt, melynél hogy ha ezen óvás nem történik meg, hátrányos következés állhat elő, (Ugy van! Ugy van! Tetszés a jobboldalon.) Ugyanez áll t. barátom érvelése szerint az 1875-diki eseményekre nézve.Mi történt 1875 ben? Az ezen ügy megvizsgálására kiküldött — ugy hiszem — 5-ös bizottság előterjesztette jelentését,, melynek végén azt mondja : Miután itt ingatlanról van szó, igaz ez a szerződés káros, de az eljárásmódja az, hogy az a törvényhozás jóváhagyása alá terjesztessék. Kétségbe vonta-e valaki azt, hogy a szerződés jóváhagyása fölött akar határozni a törvényhozás, hogy erre ez az út ? Ezt senki sem vonta kétségbe. Mit tett az akkori pénzügyminister ? Azt mondta: „Adják ki nekünk ezen iratokat hogy a kormány álláspontja ezen szerződésre nézve egy jelentésben a ház elé kerüljön." A kormány ugyanis nem akarta, hogy a ház egyszerűen bizottsági jelentés alapján határozzon ezen ügyben, hanem ugy tett, a mint kötelessége volt, mert hiszen a kormánynak kell előterjesztést tenni s akár ő kötötte az 1872-diki szerződést, akár nem,. kötelessége a házat tájékozni s javaslatot tenni arra nézve, hogy ebben vagy abban az ügyben a ház milyen álláspontot foglaljon el. Egyszerűen ezt mondotta Széll Kálmán. Most már kérdem, következik-e ebből egyáltalában, hogy kétségbevonatott a háznak ezen joga; hogy 1875-ben valamely oly tény történt volna, melynek ellensúlyozására a törvényben kifejezett óvás szükséges ? Gondolom, nem történt. (Helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Sőt mi történik ma? A jelenlegi kormány előterjeszti a törvényhozás hozzájárulása végett ezt a szerződést, előterjeszti azért, hogy ennek jóváhagyását kérje s azt mondja, hogy ezen szerződés perfectté csak akkor válhatik, ha a törvényhozás ahhoz beleegyezését adja, (Igaz! Ugy van! jobbfelöl) miután ingatlanokról van szó. Ha tehát ezen ügy egész folyamában semmi sem történt, a mi a parlament jogkörét kétségbe vonja, most pedig a kormány ugy szóbeli nyilatkozattal, mint törvényjavaslat előterjesztésével ez elv elismertetik és pedig nem egyénileg — mert nagyon le