Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-359

359. orszíigos ülés április 17-én, osütörtökBa, 1890. 343 vagyok kötelezve, hogy t. képviselőtársam az •egyénre is bizonyos súlyt fektet — hanem kormányzati minőségben, tehát a korona képviseletében történt ez előterjesztés s mint minden törvényjavaslatnál, ennél is a korona előleges beleegyezése kikéretett (Halljuk!) és e törvényjavaslat azért adatott be, mert ingatlanról van szó, ennélfogva az országgyűlés jogkörébe tartozik az elidegenítés feletti intézkedés: kérdem abban a tényben, hogy ebből a motívumból törvényjavaslatot terjesztünk elő, nincs-e a legpraegnansabb elismerése azon elvnek, hogy az ingatlanok elidegenítése felett csak az országgyűlés határozhat (Élénk helyeslés johhfelöl) és nézetem szerint e ténynek s elismerésnek erejét minden ily óvás csak gyöngíthetné. (Helyeslés jobifelöl.) T. barátom aggályait nagyon tisztelem, mint egyáltalában mindent, a mi ily alakban s ily érvelés mellett onnan (a baloldalra mutat) jön, de a módosítást feleslegesnek tartom s azért kérem annak mellőzését. (Helyeslés joblfelől.) Zay Adolf jegyző : Gróf Apponyi Albert! Gróf Apponyi Albert: T. ház! Félremagyarázott szavaim értelmének helyreállítása (Halljuk! Halljuk! balfelöl) végett kell szólanom; (Halljuk ! Halljuk!) mert a t. igazságügyminister ur argumentatiómat akként fogta fel, minthogy ha én az 1872-iki és az 1875-iki kormánynyilatkozat ellen akarnám és tartanám helyesnek az óvást. Én nem ezen nyilatkozatok ellen tartom szükségesnek az óvást, (Halljuk! Halljuk!) hanem azon tény ellen, mely a ministeri indokolásban ezen szavakban nyer kifejezést: „A magyar államkincstár nevében Kerkapoly Károly pénzügyminister, a volt naszódvidéki községek és a naszódvidéki központi iskola és ösztöndíj alapok meghatalmazottaival a határőri intézmény megszüntetése folytán támadt birtok- és tulajdoni jogviszonyok rendezése végett 1872. évi márczius 12 én szerződést kötött, melyet ő Felsége 1872. évi április 16-án kelt legfelsőbb elhatározásával jóváhagyni s annak szabályszerű érvényesítését megengedni méltóztatott", mely érvényesítés meg is történt. Ez a tény s nem a nyilatkozatok azok, a melyekkel szemben az óvást szükségesnek tartom. (Élénk helyeslés balfélől.) A nyilatkozatokat csak abban az értelemben hoztam fel, hogy ámbár szerintem az említett ténynyel szemben semminemű nyilatkozat, még kormánynyilatkozat sem nyújt kellő biztosítékot, a magyar törvényhozás a jelen esetben még azt a ki nem elégítő biztosítékot sem nyerte, mely egy világos kormánykijelentésben rejlik. A t. igazságügyministerur abban méltóztatott engem félreérteni. Az 1872. évi tény, az az eltagadhatatlan súlyos törvénytelen tény az, a mely ellen én az óvást kérem s evvel szemben a jóváhagyásra vonatkozó törvényjavaslatnak mostani benyújtása önönmagá- \ ban véve szerintem elégséges remediumot nem képez, mert e tényt ez által megtörténtté nem teszi, ezt a tényt kell minden erejétől megfosztani. (Élénk helyeslés balfelöl.) Szilágyi Dezső igazságügyminister: (Halljuk! Halljuk!) A t. ház és t. barátom is gondolom, helyeselni fogja, ha erre az argumentatióra nézve is kifejtem nézetemet. A mi először az indokolásnak bevezető tételét illeti, az nem egyéb, mint históriai elbeszélés. De még ebben a történeti előadásban, tehát abban az alakban, a mint azt t. barátom felolvasta, semmi aggodalomra alapot nem látok. (Zaj a szélső baloldalon.) Almásy Sándor képviselő ur engedje megmondanom, hogy miért? (Halljuk!) Itt egyszerűen elő van sorolva azon tény, hogy az 1872. márezius 12-én megkötött szerződést ő Felsége jóváhagyni méltóztatott és mit engedett meg? Annak „szabályszerű érvényesítését". Mi az a szabályszerű érvényesítése az ily szerződésnek? Ha az a szerződés törvény nélkül i« végrehajtható, akkor a szabályszerű érvényesítés azt jelenti.hogy az végrehajtandó törvény nélkül. De ha a szerződés érvényesítéséhez törvény szükséges, akkor a fejedelem engedélye nem jelent egyebet, minthogy a ministerium megtegye azon lépéseket, melyek szabályszerűek. (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás a szélsd báloldalon.) A t. urak ottan csodálkoznak, mintha ebben a kérdésnek valami elmés félrevezetése volna. Hát ugyan kérem, méltóztassanak a t. urak figyelembe venni, hogy mikor a ministerium minden cselekvése a fejedelem által alkotmányosan átruházott hatalommal történik, minden oly jelentősebb actushoz, melyet a minister saját felelőssége mellett tesz, a fejedelemnek előleges jóváhagyását, beleegyezését kéri ki. Midőn tehát a fejedelem szabályszerű eljárásra utasít egy ministeriumot, egyetlen kötelesség alól sem menti fel, melyet a törvény reá ruház. (ügy van! jobbfelöl.) Hát ne méltóztassék ez elbeszélő passusnak más értelmet adni, mint annak komolyan vett szerkezetéből következik. Ez az egyik. Ha továbbá a t. képviselőtársam abban látja az aggodalom okát, hogy részlegesen teljesedésbe ment a szerződés, akkor engedjen meg: nem arra kell az óvást irányozni, hogy a szerződésnek törvényhozási jóváhagyása előtt történt végrehajtása a parlament jogkörét érinti, hanem arra, hogy mivel a szerződés ezen részleges végrehajtása kétségtelenül, a törvényhozás tényezőinek tudtával, indirect jóváhagyásával történik, abból a tényből, hogy a törvényhozás megengedte, vagy eltűrte, vagy jóváhagyta, hogy egyes végrehajtási tények a szerződés alapján végeztessenek, mielőtt a végrehajtás felett döntött, nem szabad azt következtetni, hogy ilyen egyes végrehajtási tények másként történhetnek, mint épen csak a törvényhozás engedelmével és nem szabad