Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-358

358. országos ülés április 16-án, szerdán, 1890. 321 helyesen. Bár azon állana mindenki, a kinek a haza sorsára lefolyást gyakorolni hivatása. Az 1868. nemzetiségi törvény 17. §-a azt mondja, hogy nemcsak a más felekezetiteknek van joguk meghatározni az általuk fentartott iskolákban a tannyelvet, de magának az államnak lesz kötelessége gondoskodni arról, hogy a nem magyar ajkú honpolgárok ott, a hol nagyobb tömegek laknak, saját anyanyelvükön képezhessék magukat odáig, a hol az akadémiai képzés kezdődik. Hát, t. ház, legyen legalább egyetlen eset, melyben az állam ezen elvállalt kötellességet teljesíti. Fájdalom, általánosan azt mondják a nemzetiségek, hogy az 1868-iki nemzetiségi törvény immár nem egyéb, mint irott malaszt. Kétségtelen, hogy az említett törvény épen azon idézett szakasza tekintetében ez igy van; mert nemcsak hogy az állam ezen egyetlen egy eset kivételével mitsem tett a tekintetben, hogy a nem magyar ajkúak saját anyanyelvükön képezhessék magukat az iskolákban, hanem még ott is, a hol, mint Karánsebesen és Aradon, saját pénzükből akartak gymnasiuniokat állítani, e törekvésükben a korábbi cultusministerium által minden alkalommal megakadályoztattak és meg vannak akadályozva mai napig; no hát, ne legyen panaszos ez az egyetlen eset, mutathassunk rá legalább erre az egyetlen egy esetre, a melyben az állam mégis teljesítette azon kötelezettségét, a mit az 1868-iki nemzetiségi törvényben elvállalt. A lefolyt rövid vitában, nem tagadom, kellemetlenül érintett egy-két szó ; kellemetlenül érintett egy-két ellenszenves nyilatkozat szemben a nemzetiségekkel, nevezetesen az erdélyi románokkal szemben s nem is hagyhatom szó nélkül különösen Csatár képviselő ur azon szavát, hogy ebben az ügyben a legnagyobb sérelem az, hogy idegeneknek adatott át az állam vagyona. Mert, t. ház, e hazának bármely polgára, bármely nyel ven dicsérje az Istent, nevezetesen a románok jogot tartanak e hazához épen úgy, mint bárki más s ők magukat a hazafiság és ás azzal járó kötelessé gek teljesítésének közösségéből kizáratni nem engedik. (Egy hang a szélső baloldalon: Láttuk 48-ban !) Egyébiránt, a mi a szőnyegen levő törvényjavaslatot illeti, miután úgy látom, hogy egyenesen kényszerhelyzet előtt állunk, mert a képviselőház kénytelen most már ebben az ügyben igy vagy úgy amúgy intézkedni; miután ugy látom, hogy vannak ezen kérdés elintézésénél olyan momentumok, a melyek minket ezzel bizonyos mértékben kibékíthetnek, én, daczára annak, hogy elismerem, hogy az 1872 iki szerződés sok tekintetben lehetett volna előnyösebb, az akkori eljárás lehetett volna körültekintőbb: a törvényjavaslatot elfogadom. KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. XVII. KÖTET. Elnök: T. ház! Szólásra senki síncsen feljegyezve. Zay Adolf jegyző: Wekerle Sándor pénzügyminister! Wekerle Sándor pénzügyminister: T. ház ! (Halljuk! Sálijuk!) A tárgyalás alatt levő törvényjavaslat indokolásában fel vannak említve azon érvek és döntő [motívumok, a melyek a kormányt arra bírták, hogy a naszódi erdőkre vonatkozólag 1872-ben kötött szerződés jóváhagyását kérelmezze a törvényhozástól. De épen azért, mivel egész praecisióval felemlítettem a törvényjavaslat indokolásában azon okokat, a melyek arra bírtak, hogy ezen előterjesztéssel járuljak a t. képviselőház elé, különösen hangsúlyoznom kell azt, hogy csakis felsorolt indokok és nem más érvek bírták a kormányt arra, hogy ezen szerződés jóváhagyását kérje. Szükségesnek tartom ezt kiemelni és különösen hangsúlyozni azért, mert "a vita folyamán és pedig a felszólalók részéről majdnem kivétel nélkül olyan indokok hozattak fel, a melyeknek helyessége vagy helytelensége iránt a kormány egyáltalában nem foglalt állást. Épen azért nem tartom méltányosnak azt, hogy korábbi kormányoknak, bizottságoknak, egyeseknek ezen szerződés mellett vagy ezen szerződés tárgyalása alkalmával felhozott érvelése ugy állittassék oda, mint a kormány argumentálása és abból vonassék következtetés azon elvekre, melyeket a kormány ugy általában, mint ezen szerződéssel szemben elfoglalni kíván. (Helyeslés a jobboldalon.) Mik azon indokok, melyek a kormányt ezen szerződés jóváhagyásának kérelmezésére indították? Először is eltekintve azon kérdéstől, hogy czélszerűségi szempontok szerint vétessék bírálat alá a szerződés, hogy vájjon helyesen köttetett-e az meg vagy pedig nem: a kormány azt mondja, hogy két köiülményt kivan felhozni annak indokolására, hogy ezen szerződés most beczikkelyezendő. Az első az, hogy ha azon igen nagy mérvű s igen messze terjedő faizági és legeltetési szolgalmak, a melyek a községeket és lakosokat a Naszódvidékén megilletik, kielégíttettek volna s hogyha azok az úrbéri kulcs szerint honoráltattak volna: akkor ott a kincstárnak számbavehető birtoka nem maradt volna. Ez az első argumentum. És ezen argumentummal szemben, ha komolyan akarjuk e körülményt mérlegelni, méltóztassék bár azt elfogadni olyan terjedelemben, mintide van állítva, vagy pedig nem olyan terjedelemben, mondom, ha ezen figyelmen kivül nem hagyható körülményt komolyan akarjuk méltányolni, akkor itt nem lehet 350.000—400.000 katastralis hold területről beszélni. (Helyeslés a jobb s ellenmondás a baloldalon.) Engedelmet kérek, 1872-ben, mikor e szerződés köttetett, lehettek a számítások különbözők, 41