Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.
Ülésnapok - 1887-358
320 358. országos ülés április 16-án, szerdán. 1890. czólokra fordították, az udvar egyenes parancsolata következtében 1861-ben oda ajándékoztatott, így lett megteremtve a helyzet, t. ház, ugy, hogy ha tekintetbe veszszük, .hogy 50 négyszögmértföldről, több, mint 500.000 katastralis hold birtokról van szó, a mi 1872-ben tényleg még az állam birtokában maradt. Arról azt lehet mondani, hogy ama rengeteg vagyonból csak itt-ott maradt. Maradt az a 60.000 hold erdő, de nincs kimutatva, hogy ezen erdőterület nem lett volna igen jelentékeny faizási szolgalommal megterhelve; fenmaradt volna 15.000 forint borgóvölgyi regale, de erre nézve külön coDStatálva van, hogy az legnagyobb részt már akkor is iskolák fentartására fordíttatott. Tehát egyenesen az absolut rendszer teremtette meg a helyzetet. Eme ténye nem áll egyedül. Ugyanaz az absolut rendszer, ugyanaz a magyar törvényeket nem tisztelő rendszer, melynek következménye az is, hogy például még a mai napig is a báttaszéki uradalom egy határozottan germanisáló czélra, a „Theresiiinum" fentartására adatott oda törvényellenesen. Az absolut rendszer legutolsó éveiben a kapornoki apátság törvényeink ellenére egy idegen szerzetnek, a kalksburgi jezsuitáknak adatott, a mely birtokokat a magyar állam mindekkoráig nem volt képes visszaszerezni. De hogy visszatérjek a naszódvidéki állapotokra, azt kérdem—vegyük a dolgot ugy, a mint van — lehetséges volt-e 1872-ben, midőn ezen szerződés megköttetett, hogy ezen birtokok a határőrvidék lakosságától, a melyeknek az absolutrendszer intézkedései következtében tényleg már akkor is 20 esztendőn át birtokában voltak, valamint hogy a regálék, melyeket akkor már szinte egy évtizedig bírtak, egyszerűen elvétessenek? Én azt hiszem, hogy bárki lett volna akkor a kormány élén, nem vállalkozott volna arra, hogy 50 négyszögmérföld terület, 44 község birtokviszonyai teljesen felforgattassanak. (Ellenmondás szélső baloldalon.) Igaz, hogy az államnak ez által jelentékeny kára volt, a melyet ma nem lehet biztosan megállapítani, lehet, hogy 2—3 millió. Mert ki tudja azoknak az erdőknek az értékét, hogy azon időben például Máramarosban 5 forintjával ezer hold számra őserdőt lehetett venni. De mondjuk, hogy a kár 2—3 milliót tesz, mégis azon 50 négyszögmérföldnyi birtok visszavétele a birtokviszonyokat annyira felforgatta volna, hogy ily feladatra senki nem vállalkozott volna; nézzük, hogy akár nálunk, akár más országokban mi történt ilynemű birtokrendezések alkalmával? Mindenütt az volt az elv, hogy: sicuti possidetis. De azt hallottam tegnap, t. képviselőház, hogy a dolognak nem is ez a financiális, hanem az a legsérelmesebb oldala, hogy a románok, a kiknek ezen javak adattak, ezeket államellenes czélokra fordítják. És ezzel kapcsolatosan t. barátim, Orbán Balázs, valamint Molnár József ur még azon aggályuknak is kifejezést adtak, hogy a román nép vagyonosodása és anyagi emelkedése a magyar fajra nézve veszélyes lehet. Hogy a románság anyagi emelkedése, hogy már maga az a körülmény, hogy kezd végtelenül elmaradott állapotából kiemelkedni, a magyar fajra nézve aggályos lenne, hogy aláássa és túlszárnyalhatja a magyar fajt: ez, ha csakugyan ugy volna, nagyon kétségbeejtő volna a magyar faj életrevalóságára nézve. Én meg vagyok róla győződve, hogy a t. képviselőtársaimnak aggodalmai teljesen alaptalanok. A magyar faj, mely kétségbevonhatlanul meg tudta magának alapítani e hazában a suprematiát, ezen túl is képes lesz azt a maga számára fentartani és ha azt veszi észre, hogy a többi faj is igyekszik előbbi szomorú állapotából kiemelkedni, ez csak ösztönül kell, hogy szolgáljon neki arra nézve, hogy maga is minden erejét és erélyét kifejtse azon irányban, hogy azon versenyt, melyet eddig is győzelmesen kiállott, továbbra is megállhassa. Egy momentum van, t. képviselőház, mely nézetem szerint ezen odiosus naszódi ügygyei bennünket legalább némileg kibékíthet (Felkiáltás a szélső baloldalon: Nincs!) és ez az, hogy azt, a mit az állam a naszód-vidékieknek odaadott, culturai czélokra adta. Tudva levő dolog az, hogy az ottani románok beleegyezésével és óhajtásához képest azon vagyonból, melyet az államtól nyertek, részint népiskolák dotáltainak, részint pedig 8 osztályú gymnasium állíttatott fel. Meglehet, hogy erre is azt mondják sokan, hogy ez is aggályos a magyar állam szempontjából ; de én ezen nézetben nem osztozhatom. Én ugyanig azt hiszem, hogy a cultura emelkedése ebben az országban, különösen pedig a népnek azon rétegeiben, melyek eddig leginkább el voltak maradva, a magyar államnak érdekében áll. Semmivel sem lehet pedig a cuíturát inkább előmozdítani, mint épen ez által, hogy ha az ország nem magyar ajkú lakossága arra képesittetik,. hogy saját anya nyelvén képezhesse magát. Meglehet, hogy ezt igen sokan képviselőtársaim közül paradoxonnak fogják tekinteni, de én azt hiszem, hogy már magában abban, hogy az állam dotatiójából Naszódon nem ma'gyar nyelvű gymnasium tartatik fenn, található ismét oly valami, a mi megnyugvással szolgálhat ezen ügy elintézése alkalmával. (Ellenmondás a szélső baloldalon.) Beőthy t. képviselő ur ép az imént mondotta, hogy ő a nemzetiségi kérdés tekintetében az 1868-iki nemzetiségi törvény alapján áll. Igen