Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-358

858. erisságes glés április 18-án, szerdán. 1880, 313 mányzati feladataik megvalósítására , hogy a községi erdőknek állami kezelés alá vétele által igen fontos közgazdasági érdekek lettek biztosítva, hogy politikai tekintetben csak megnyugvást kelthet, hogy a kincstár a Kemény-család reá nehezedő igényeinek kielégítése iránti kötelezettségei, valamint a birtokrendezéssel járó terhek alól teljesen megszabadult, ha továbbá tekintetbe veszszük, hogy a patronatusi és iskolai terheknek az alapokra történt átutalása által a kincstár megszabadul azon terhektől, melyek a királyi kisebb haszonvételek jövedelmében fedezetet nem lelhetvén, úgyis a kincstárra nehezedtek, valamint hogy a kincstár kizárólagos tulajdonjoggal megkapta a radnabányai területet és fürdőtelepet és a naszódi kir. járásbíróság elhelyezésére szükséges épületet; ha tekintette veszszük, hogy a 18 év előtt létrejött és már foganatosított szerződés meg nem erősítése ujabb bonyodalmakat és zavarokat idézne elő és hogy a törvényhozás az által, hogy az alapoktól és községektől az évenkint fizetendő vételárt 18 éven át a költségvetésbe felvette és h zárszámadásokban való elszámolását elfogadta, tehát ezzel hallgatagon azon szerződést jóváhagyta. Én arról a helyről nem igy szólottam volna, hanem azt mondtam volna,, hogy az 1872-iki kormány nevében Kerkapoly Károly pénzügyminister megkötötte a naszódi 44 községgel és a naszódvidéki iskolaalappal a szerződést, melynek alapján 61.000 katastralis hold államvagyon és 15.000 forintos regale évi jövedelme, 30 nagy épület és 404 frt 5 krt tevő 'malomtaxa 100.000 frtért eladatott. Azt mondtam volna tovább, hogy megvallom, t. ház, én ezen eladásnak barátja nem vagyok, hanem hát mint olyan félénk hazafi, a ki még a fa levelétől is félek, ha megmozgatja a szél, rettegek attól, hogy a Naszód-vidéken tán földindulás volna, ha a szerződést a képviselőház elvetné; tehát bár nagy kára van az államnak, de hát vessünk rá spongyát. De hogy a magyar államkincstár a fennálló törvénynyel ellentétesen évenkint vessen a jogtalan eladási tárgyakra járulékot s hogy ezzel mintegy hallgatólag beismerjen egy olyan tényt, mely törvényben nem találja meg létjogát, én, t. ház, abból a székből ilyen jogi elv kifejtésétől tartózkodtam volna. Nem is áll az, hogy hallgatólag beismertetett volna, hiszen emlékeztetem mindazon képviselő urakat, kik 1875-ben a ház tagjai voltak — ott van az indítvány-könyvte beírva s benne van a képviselőház naplójában is — hogy indítványt tettem és kértem, hogy Kerkapoly Károly urnak minden vagyona bírói zár alá vétessék és indítványoztam, hogy ezen törvényié ütköző szerződés az ötös bizottság jelentése alapján alkotmányos tárgyalás végett a képviselőház asztaláról letétessék. Kipm. KAPLÓ. Í887—92. XVII. KÖTET. Mi lett ennek az eredménye, t. ház ? A kormány abban állapodott meg, hogy egyik tagját — Perczel Béla volt igazságügyministert — bízta meg, hogy szólaljon fel a képviselőház színe előtt és a helyett, hogy azt mondta volna, hogy ezt a dolgot mulhatlanul rendezni kell s ezen törvénybe ütköző cselekményt meg kell semmisíteni s a magyar állameszme megerősítése szempontjából az elidegenített államjavakat vissza kell szerezni és az ebből kifolyó károkért Kerkapoly Károly pénzügyministernek, mint a ki jogtalanul járt el, minden vagyonát birói zár alá kell helyezni, felállott az akkori igazságügyminister és — nagyon hiven emlékszem rá — ezeket mondta: „T. ház! Senki sem érzi annyira szükségét, hogy ez az ominosus naszódvidéki állami javakról szóló eladási szerződés törvényszerű elintézést nyerjen, mint épen maga a kormány. Dolgozunk, de oly óriási nagy halmaz anyaggal állunk szemben, hogy az ügy áttanulmányozása hosszabb időt vesz igénybe ; következésképen arra kell kérnem a kormány nevében a t. házat, méltóztassék megadni a lehetőséget, hogy mi ennek tanulmányozásával készen lehessünk s a mint ez megtörténik, mi magunk is elkövetünk mindent, hogy a szerződés sorsa törvényhozási utón rendeztessék/' S kérte a képviselőházat, hogy az én indítványomat a napirendről levenni méltóztassék. Eä akkor a képviselőház a fusio mámorában levén, azt hitte, hogy már az ígéret földén van a nemzet s hogy beteljesülnek azok, mit az ellenzéki világban hirdettek, a dolgot elhalogatta s ez az oka, hogy ez az ügy annyi esztendő után csak most jutott a képviselőház elé. Tehát, t. előadó ur, nem felel meg a valóságnak azon feltevése, hogy a magyar államkincstárba befolyt pénzek hallgatólagos bevételezése törvényesítette volna azt a szerződést, mely törvényben nem talál jogalapot. De volt még itt ezen ügyben több rendbeli felszólalás majd minden esztendőién. Miért nem rendezte 15 éven keresztül a fusionalis kormány ez ügyet ? Azért, mert nem tartották kényelmesnek ez ügynek megoldását és hogy meneküljenek azok a férfiak a felelősség súlya alól, a kik ily nagy államvagyont eltékozoltak, a mostani kormány lábába ütöttek tövist, hogy ő szenvedjen. S megvallom őszintén, hogy midőn legutóbb a már most működő igazságügyminister úrhoz ez ügyben interpellatiót intéztem, mély szintén azt igazolja, hogy e szerződésnek törvényessége hallgatagon soha nem volt elismerve, akkor kijelentette, hogy azon lesz, hogy e kérdés minél hamarább a ház asztalára teendő törvényjavaslat alakjában tisztáztassék. Azon reménylen vettem örömmel tudomásul a minister ur válaszát, mert azt hittem — s hinni akkor még jogosult is voltam — hogy az a minister, 40