Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-358

g 1 4, 358. országos ttWs április 1€ án, szerdän. 1810. ki a múltban mindig oly fényes tanújelét adta az igazság iránti érzékének, nem fog szemet hunyni a kiküldött ötös bizottság jelentésében letett elvek előtt, s nem fogja engedni, hogy Naszód vidékéről a magyar állameszme száműzessék, hanem ki fogja mondani azt, hogy az a szerződés törvényben nem talál jogalapot— sőt az akkori pénzügyminister a mi legfőbb urunk királyunkat is tévedésbe ejtette, mert ez a szerződést, mielőtt alkotmányos tárgyalás s elfogadás végett az országgyűlés elé terjesztetett volna, már előre megerősíttette — s azt fogja javasolni, hogy e szerződést, miután ég s f'ó.á összeszakadhat, de a jog jog marad s az igazságon változtatni nem lehet, fentartani nem lehet. Sajnos, t. ház, hogy e részbeni reményemben keserűen csalódtam s ez egész életemre lesújtó hatással van, lesújt annyival inkább, mert látom, hogy az én hazám a parlamentaris alkotmányos kormányformával soha, de soha boldoggá nem lesz. Mert hiszen, ha a minister urak nem volnának a párthoz kötve s ugy volna, hogy behoznák a törvényjavaslatokat s a ház asztalára letennék s minden képviselő függetlenül jönne ide be szavazni, mint a miként jövünk mi egynéhányan, lehetetlenség, hogy találkozzék e házban egyetlen képviselő, a ki e szerződést, mint a magyar államra veszélyes, káros s a magyar állam eszméjének azon vidéken megsemmisítésére törekvő pactumot, elfogadja. Ez országgyűlésen van igen sok kimagasló, sok államférfiúi bölcsességgel rendelkező képviselő, kérem, gondoljanak ki valamit, hogy a pártkormány megszűnjék, mert a mi szerencsétlenség és baj van az országban, az rendszerint a pártkormány eredménye. A magyar embert az isten megáldotta természetes észszel s ismerek oly közönséges magyar gatyás embert, a ki irni és olvasni ugyau nem tud, de oly ékesen s oly bölcselettel beszél, hogy az ember bámulattal tekint reá, hát még a tanult ember, ha ide (a mellére teszi a kezét) teszi a kezét s gondolkozik a dolgok menete felett, lehetetlenség, hogy ily törvénytelenséget elfogadhasson. S mennyire fáj nekem, t. ház, midőn azt látom, hogy a kormány párthívei közül az előadó úron kívül senki, de senki nem meri védeni, csak egy ember, talán épen annak a kerületnek képviselője. 0 a rég multat nem akarja bolygatni s ezt én nagyon természetesnek tartom. O a jelennek hódol, neki a múlt semmi, minket pedig a múlt tart kötve. Nekünk a történeti Magyarországhoz kell ragaszkodnunk s azért életünket és vérünket feláldoznunk. Nekünk a, múltban szerzett jogokból egy hajszálnyit sem szabad feladnunk. Jellinek Arthur képviselő ur azt mondja, hogy ha annaka 44 községnek és az iskolaalapnak az állam nem adta volna azt a nagy vagjont: ott cultura nem fejlődhetett volna. Hát a mig nem volt az övék az a nagy vagyon: nem voltak a román testvérek között a hazát szerető emberek ? Volt ik. Kerületemben is van 3.000 román s tudom, hogy a román nép becsületes és jó nép s h i nem volnának agitátoraik: ép oly szívesen adnák életüket a hazáért, mint a debreczeni, vagy hódmezővásárhelyi polgárok. Csakhogy az a baj, hogy annak a nagy jövedelemnek nem a szegény román nép veszi hasznát, nem annak a cűUuralis érdekeit emelik vele. Itt követte el a legnagyobb botlást Kerkapoly volt pénzügyminister úr, hogy a jövedelmet nem a községek, hanem az iskolaalap czímén működő bizottság birtokába jutt itta. E^ért van szivem tele keserűséggel s ezért szólalok fel e kérdésben oly gyakran. Másik oka az, hogy a magyar iskoláknak nem biztosították ugyanezt a kedvezményt. Ez oly hiba, mely maga elég lett volua arra — ha a jogügyi-, pénzügyi- és a közigazgatási bizottságok tárgyilagosan foglalkoztak volni ezen dolognak áttanulmányozásával — hogy ezt a szerződést ezen alakban ne ajánlják a t. háznak. A magyar állameszmének egy kis szigetét képezte az a radnabányai magyar iskola és a mint Kerkapoly Károly ur azt a törvényellenes szerződést megkötötte édes testvéreinkkel, első dolguk volt, hogy azt a magyar szigetet ők, kik oly jogtalanul jutottak nagy vagyonhoz, elgázolják, megsemmisítsék. Én egy csöppet sem csodálkozom, hogy Jellinek képviselő ur annyira kardoskodik a bemutatott szerződés elfogadása mellett, mert ugy tudom, hogy ő az, ki a Naszódvidéket képviseli, márpedig természetes, hogy az ember haza mégis csak beszél, noha szivében egészen máskép van is meggyőződve. De ha én 5 perczig beszélek Jellinek úrral és megmutatom neki, minő dolgok történtek ezen ügy keresztülvitelénél és ha elmondok neki olyat is, a mit itt a plenumban el nem mondhatok, mert tiltja szeméremérzetem, meg vagyok győződve, hogy szívesen visszaszíná azt a beszédet, melyet tegnap ezen szerződés fentartása mellett elmondott. Szememre veti, hogy nem jártam azon a vidéken. Én, t. ház, lelkileg Magyarország minden részében jártam. Nincs hegy, völgy, község, puszta, út, melyet a földleírásból ne ismernék. Nekem nincs oly rettenetes vagyonom, hogy mindenfelé elsétálhassak. Ha tudnának azon jó atyafiak magyarul, elmennék korteskedni a 48-as képviselők mellett, de miután nem tudnak, én pedig románul nem beszélhetek velük, czéltalan volna. Hanem én beszéltem odavaló lakosokkal, vannak ott intelligens hazafias románok, a kik készek meghalni a hazáért épúgy, mint mi, de vannak ott ultrák is, a kik a Tiszáig akarják kiterjeszteni Romániát. Beszéltem nagyhírű festőnkkel, Vastagh Györgygyei, ki hosszabb időt töltött ott és kitől azt a meggyőződést nyertem, hogy az egy nagyszerű I vidék, hol a természet hegyeket, völgyeket és