Képviselőházi napló, 1887. XVII. kötet • 1890. február 26–április 21.

Ülésnapok - 1887-357

301 857. országos ülés április 15-én, ktűden. 18U0. inkább abban látom, hogy vájjon az a megoldási mód, melyet e törvényjavaslatok magukban foglalnak, az alap, melyen azok felépülnek, elfogadható-e vagy sem. Az eddig felszólalt képviselő urak közül különösen Orbán Balázs képviselő ur volt ki a naszódi birtokviszonyoknak ilyetén rendezését olyannak tüntette fel, mint a mely minden jogi alapot nélkülöz. Ugyané felfogásnak adott kifejezést Molnár József és gróf Lázár Jenő képviselő ur is. De épen az, amit gróf Lázár képviselő ur felhozott, a ki ki akarta mutatni az általa felolvasott okmányok egyes kiszakított mondatai alapján, hogy a magyar állam joga e birtokokhoz kétségtelen, épen azt bizonyítja, mily veszélyes térre lépnénk, ha ily alakban tárgyalnók a bonyodalmas és okmányok beható mérlegelése alapján megoldható kérdéseket. Kétségtelen, hogy a naszódi rendezés kérdése bonyodalmas, de kétségtelen az is, hogy a történeti fejlődés menete az 1872. évi szerződés megkötése idejében a birtokviszonyokat bizonyos megállapodásban tünteti fel, melyet a törvényes rendezésnél szem elől téveszteni nem szabad. De hogy ha állana is az a felfogás, hogy a magyar államnak ennyi meg ennyi ezer hold feltétlen tulajdonát képezi, a kérdés akkor is a törvényhozás által megfontolandó volna, vájjon azon intézkedéseket, melyek a múlt század utolsó évtizedeitől kezdve egészen 1872-ig, az egyes kormányközegek által életbeléptettettek, mind halomra döntsük és az ottani vidéket a 42 község lakosait, megfosztva az általuk bírt birtoktól, földönfutóvá tegyük. (Igaz! Ugy van ! jobbfelöl.) Én egyáltalában helytelenítem azt az álláspontot, mely azon vidék lakosait olyanoknak akarja feltüntetni, mintha azok nem volnának ezen ország polgárai. (Elénk ellenmondás a szélső balon.) Nem szabad a magyar törvényhozásnak azon szempontból indulnia Id, hogy ha bizonyos történeti alapon fejlődő birtokviszonyok megoldásáról van szó, mérvadónak tekintse azt, hogy az illető lakos ilyen vagy olyan nemzetiségű. (Helyeslés jobbfelől. Mozgás a szélső baloldalon.) És ha azt méltóztatik mondani Molnár József t. képviselő urnak, hogy ezen törvényjavaslat egy nagy politikai hiba és hogy ezen hiba abban rejlik, hogy Erdélyben a kérdéses törvényjavaslatokban foglalt birtokrendezés által a magyar elem gyöngittetik : ugy én, ha ez állana, ügyén is ezen törvényjavaslat ellen szólanék. De ez nem áll sem a szerződésre, sem a törvényjavaslatra nézve. A naszódi határon intézmény megszűnt. Méltóztatnak tudni az előttünk fekvő javasktból és annak indokolása ból, hogy ő Felségének személyes elhatározása folytán lett a birtokviszonyok rendezésének alapja megvetve. 0 Felsége az alapoknak bizonyos ingatlanokat, épületeket, erdőket juttatott és egyúttal a volt határőröknek az ingatlanok egy részét örök tulajdonul engedte át. A magyar kormánynak ezen területen a nemzetiségi viszonyokat szem előtt tartva a legnagyobb óvatossággal kell eljárnia és én azt hiszem, hogy a magyar állam szempontjából a legszerencsétlenebb politika lett volna az, mely ezen emberektől el akarta volna venni bármily törvényes alapon azt az ingatlant, azt a vagyont, a melynek haszonélvezetében vannak. (Helyeslés jobbfelől. Ellentmondás a baloldalon.) Ha csak havasokat kellett volna revindicálni, a kérdés könnyebb lett volna. De, t. ház, mi nem léphetünk fel az ottani emberekkel szemben, mint hódítók, (Zaj a szélső baloldalon) hanem nekünk azon lakosokkal szemben mutatnunk kellett azt

? hogy a magyar állam az ily viszonyok rendezése alkalmával a méltányosságot, a czélszerüséget tartja szem előtt és idegen ajkú fiaival szemben a legnagyobb méltányosságot hajlandó követni, hogy azokat a magyar államnak megnyerje és az állam hü fiaivá nevelje. (Helyeslés jobfelöl.) Ez azon politikai tendentia, mely az annyira ostorozott 1872-iki szerződésben és a jelen törvény javaslatban kifejezést nyert. De áll-e az, hogy az ottani községek oly dús és gazdag viszonyok közt vannak, hogy a méltányossági és czélszerüségi szempontok tekinteten kivül hagyhatók. Én hivatkozom azon igent, képviselőtársaimra, akár üljenek velem egy oldalon, akár velem szemben, a kik ismerik a vidéket, állíthatják-e, hogy azon vidék kitűnő jólétnek örvend, nem-e most is, mig ezen birtokviszonyok vannak, a legnagyobb nélkülözéssel kell a lakosok legnagyobb részének küzdenie ? (Zaj a szélső baloldalon.) Molnár József: 400 forintos ösztöndíjakat adnak nem magyaroknak! Jellinek Arthur: Méltóztatik az ösztöndíjakat említeni. Nem tudom, mily értelemben veszi ezt t. képviselőtársam ? Molnár József: Magyarellenes értelemben í Jellinek Arthur: Annak az elszegényedett vidéknek azt csak nem méltóztatik hibául felróni, hogy a lakosság szegény, de tehetséges gyermekei iskolai ösztöndíjakat kapnak ? (Helyeslés a jobboldalon.) De mi is az iskola-alap és azon ösztöndíjak czélja és feladata? Ennek jövedelmeiből 40 néhány községben iskolák tartatnak fenn és felsőbb iskolák létesíttettek. S ha ezen községek ezen alappal^ illetőleg az ezen alapból folyó jövedelemmel nem rendelkeznének: azon esetben az állam lenne kénytelen a költségvetésbe a megfelelő tételeket felvenni s ezen saját erejükből iskolák felállítására nem képes szegény községeket iskolákkal ellátni. Molnár József: A magyar állam állítson iskolákat! (Helyeslés a szélső baloldalon.) Jellinek Arthur: Azon állami jövedelmek, melyek ezen erdőségekből befolynak, ugyan-